Gyereksorsok https://gyereksorsok.hu ...egy újabb SOS Gyermekfalvak Blog honlapok honlap... Mon, 16 Jul 2018 07:00:18 +0000 hu hourly 1 Helikopter szülő vagy? https://gyereksorsok.hu/helikopter-szulo-vagy/ Mon, 16 Jul 2018 07:00:18 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3071 Minden szülő számára emlékezetes pillanat amikor a gyerek megteszi az első lépéseket. És sokszor az utolsó is, amikor még hagyjuk, hogy a saját hibájából tanulhasson. Elesik, sír, feláll, újrapróbálja. Néha megüti magát, máskor csak nevet, és mi pontosan érezzük, hogy ez egy fontos szakasz az életében. Persze abban a pillanatban összeszorul a gyomrunk, ahogy elesik, […]

The post Helikopter szülő vagy? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Minden szülő számára emlékezetes pillanat amikor a gyerek megteszi az első lépéseket. És sokszor az utolsó is, amikor még hagyjuk, hogy a saját hibájából tanulhasson. Elesik, sír, feláll, újrapróbálja. Néha megüti magát, máskor csak nevet, és mi pontosan érezzük, hogy ez egy fontos szakasz az életében. Persze abban a pillanatban összeszorul a gyomrunk, ahogy elesik, de aztán egyre magabiztosabban megy neki, mi pedig megnyugszunk, hogy már nem is kellünk ahhoz, hogy fel-alá szaladgáljon a lakásban. Miért felejtjük el idővel, hogy ez minden más képességgel is így működik?

Hibáznunk kell ahhoz, hogy legközelebb jobban csináljuk

Pillanatok alatt kiszúrjuk egy társaságban, ha egy szülő nem figyel eléggé a gyerekére, van olyan, aki szóvá is teszi, de legalábbis hazafelé a játszótérről ezen puffog. “Szegény gyerek, mi lesz vele, milyen felnőtt lesz belőle, ha ennyire nem figyelnek rá a szülei” szörnyülködünk, aztán megfogadjuk, hogy mi aztán még az eddigieknél is jobban figyelünk majd arra, hogy csak a legjobbat kapja a gyerek. Úgy érezzük, hogy gyerekünk csak akkor lehet sikeres, ha állandóan óvjuk és védelmezzük, ha ott bábáskodunk az élete felett, irányítjuk a legapróbb részleteket is. Így vesszük fel akaratlanul is a szakirodalom szerint az egyik legrosszabb nevelési stílust és válunk helikopter szülőkké.

A helikopter-szülő állandóan ott köröz a gyereke felett, túlfélti őt, minden lépését követi és  közben soha nem hagyja, hogy a gyerek hibázzon. Az így felnövő gyerek sosem kerül valódi döntéshelyzetbe, és később képtelen lesz önálló döntéseket hozni.

Milyen érzés gyereknek lenni egy agyonszabályozott gyerekkorban?

Rossz. Az ilyen túlféltett gyereknek nincs ideje az önfeledt játékra. Nem tudja elengedni magát délutánonként sem, mert a szülei azt gondolják, minden időt ki kell használni. Mintha minden egyes házi feladat, dolgozat, tevékenység sorsdöntő lenne az általunk elképzelt jövőjük szempontjából.

Egy friss kutatás szerint, amiben több mint négyszáz családot figyeltek meg az Egyesült Államokban és Svájcban, a helikopterszülők gyerekei kisgyerekként kevésbé képesek az érzéseiket és a környezet ingereit megfelelően kezelni és ez az iskolás kort elérve komoly problémákhoz vezethet. A kísérlet alatt kétéves gyerekeket kértek arra a szüleikkel, hogy játszanak négy percet egy szobában, ahol a kutatók mindent rögzítettek. Ebben a szakaszban a kutatókat az érdekelte, hogy az anyák milyen mértékben irányították a közös játék alatt a gyerekeiket. Ezt követően két percre külön szobába vitték a gyerekeket és a viselkedésüket figyelték meg. Amikor ezek a gyerekek ötévesek lettek, a kutatók azt nézték meg, hogyan reagálnak egy egyszerű helyzetre: ha kevesebb édességet kapnak egy másik gyereknél, illetve hogyan képesek sürgetés mellett egy kirakót elkészíteni. Arra kérték továbbá a gyerekek tanárait, hogy értékeljék, mennyire jellemző a depresszió, szorongás, magányosság rájuk, valamint ezt összevetették az iskolai teljesítménnyel és a szociális képességekkel is. Tíz éves korukban pedig mindezt kiegészítették az iskolához, tanáraikhoz fűződő érzésekkel, valamint az alapvető érzelmi készségeikre vonatkozó értékekkel is.

A kutatók arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akiknek anyja a közös játékot irányította, kontrollálta, sokkal nehezebben küzdöttek meg később az érzelmi nehézségekkel és ötéves korukra az őket érő környezeti ingerekkel. Tíz éves korukra szociális képességeik is elmaradtak kortársaikétól és ez az iskolai teljesítményükön is meglátszott. “A szülők, aki túlszabályozzák gyereküket, arra hivatkoznak, hogy csak támogatni, segíteni akarják őket és ezt a legjobb szándéktól vezérelve teszik. Közben észre sem veszik, mekkora károkat okoznak.” – mondja Dr.Nicole Perry, a kutatás egyik vezetője.

Miközben a kutatás egyértelmű összefüggést mutatott a szülői kontroll és a gyerekek későbbi rossz teljesítménye között, érdemes más szempontokat is figyelembe vennünk. Dr. Janet Goodall a bathi egyetem professzora szerint nehezen tudjuk megmondani például, hogy mennyi szülői gondoskodás, figyelem a túl sok. Ez múlhat a társadalmi és kulturális háttéren, vagy éppen azon, hogy mennyire veszélyes környezetben nő fel a gyerek. “Semmiképp sem szabad a szülőket bűnösnek tekintenünk, vagy elítélnünk. Ami igazán fontos, hogy ezek a szülők törődnek a gyerekeikkel és amit a gyerekek ebből megtanulnak.” – mondja.

Akkor hogyan csináljam?

Haims szerint boldog és kiegyensúlyozott gyereket úgy nevelhetünk, ha engedjük, hogy sokkal többet gondolkodjon, tervezzen, döntsön, álmodozzon és a sikereket önjogon érhesse el.  Kevésbé kéne azon görcsölnünk, hogy melyik kitűnő főiskolára jelentkezhetnek vagy veszik föl őket; sokkal fontosabb, hogy szokásaik, gondolkodásmódjuk, készségeik és egészségük lehetővé tegye a sikert, bárhová kerüljenek is. gyerekeinknek az lenne jó, ha kevésbé hajszolnánk a pontszámokat, és sokkal inkább azzal törődnénk, hogy gyermekkorban kell megalapozni a sikert, olyan dolgokkal, mint a szeretet és a házimunka.”- mondja.

Amikor a kisgyerek járni tanul, az első lépések a legijesztőbbek, hiszen ezzel rögtön eltávolodik tőlünk. De egy szülőnek nem az a dolga, hogy eldöntse, mi legyen a gyerekből, hanem hogy támogassa őt abban, hogy felszabadultan önmaga lehessen, azért hogy amikor felnő, valóban a saját útján járjon.

Via, via, via

 

The post Helikopter szülő vagy? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Miért veszekedjünk a gyerek előtt? https://gyereksorsok.hu/miert-veszekedjunk-a-gyerek-elott/ Mon, 09 Jul 2018 13:19:19 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3067 Nagyon sok gyerek nő fel abban a tudatban, hogy vitatkozni rossz dolog. Pedig inkább azt kellene megtanítanunk számukra, hogyan érveljenek és álljanak ki a véleményük mellett. Szülőként mindig azt gondoltam, hogy az a legjobb, ha a vitákat elrejtjük a gyerek elől. Aztán elolvastam egy tanulmányt arról, hogy az igazán kreatív felnőttek nagyobb arányban nőttek fel […]

The post Miért veszekedjünk a gyerek előtt? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Nagyon sok gyerek nő fel abban a tudatban, hogy vitatkozni rossz dolog. Pedig inkább azt kellene megtanítanunk számukra, hogyan érveljenek és álljanak ki a véleményük mellett.

Szülőként mindig azt gondoltam, hogy az a legjobb, ha a vitákat elrejtjük a gyerek elől. Aztán elolvastam egy tanulmányt arról, hogy az igazán kreatív felnőttek nagyobb arányban nőttek fel olyan családban, ahol gyakori volt a nézeteltérés. Nem olyan szülőket kell elképzelni, akik állandóan kiabálnak egymással, sokkal inkább azt, hogy a családban előfordul, hogy a szülők akár komoly kérdésekben nem értenek egyet és ezt a gyerekek előtt vitatják meg. Amikor a szülők másképp gondolkodnak egy kérdésről, de tiszteletteljesen veszekednek, példát mutatnak a gyereknek, hogyan tegyen hasonló helyzetben. Így lesznek képesek ezek a gyerekek arra később, hogy ahelyett, hogy elbújjanak a nehezen megoldható problémák elől, egyszerűen elfogadják azokat és ezután próbálják csak megoldani. Az, hogy megállnak egy pillanatra, átgondolják az eltérő megoldási lehetőségeket, sőt akár ütköztetik is azokat, segít végiggondolni a problémát és kreatív válaszokat találni rá.

Miért félünk a vitától?

Olyan gyerekeket szeretnénk felnevelni, akik tudják, hogyan vitatkozzanak, hogyan álljanak ki magukért, hogyan vállalják az eltérő véleményüket úgy, hogy azzal nem sértenek meg másokat. Mégsem ezt a példát mutatjuk számukra.

“Az a probléma, hogy a veszekedés sokkal jobban megérinti a gyerekeket, mint gondolnánk. Egyszerűen úgy működnek, mint a szeizmográf. Már a 6 hónapos csecsemők is érzékelik a különböző konfliktusokat a szülők között.” – mutat rá a kérdés összetettségére könyvében, E. Mark Cummings pszichológus. Nem egyszerű a szülőnek eligazodnia. Tanulmányok készültek arról is, hogyan emelkedik meg a gyerekek vérnyomása, miközben a szüleik vitatkoznak. Nem feltétlenül értik a szavakat, de felismerik a konfliktust és a maguk módján azzal foglalkoznak, hogy kitalálják, mi okozza azt. Dr. Cummings kutatócsoportja azt találta, hogy a gyermek jólléte szempontjából nagyon meghatározó a szülei kapcsolata egymással, és az, hogyan kezelik a hétköznapi konfliktusokat: “Ha a szülők kapcsolata stabil, a gyerek egyre jobban biztonságban érzi magát és magabiztosan tudja felfedezni a világot. De a gyakori és feloldatlan veszekedések elbizonytalanítják a gyereket, szomorúvá, idegessé tehetik és megalapozhatják bármelyik életkorban a félelmet”.

Mivel azt akarjuk, hogy az otthonunk biztonságot nyújtson a gyerekeknek, az első adandó alkalommal elfojtjuk a testvérek közötti veszekedést, a saját vitáinkat pedig éjszaka suttogva rendezzük egymással. Pedig vitáink kihatnak arra, hogyan fogja gyerekünk a saját haragját kezelni. Ha nem tudja megfogalmazni valódi érzéseit, elfojthatja később azokat, vagy ami még ennél is rosszabb, úgy nő fel, hogy azt gondolja egy konfliktust soha nem lehet konstruktívan megoldani. Ha mindig zárt ajtók mögött vitatkoztok, vagy azt mondjátok azonnal a gyereknek, hogy “nem is vitatkozunk” holott egyértelműen azt teszitek, akkor azt tanítjátok számára, hogy ne bízzon a saját megfigyeléseiben, vagy bennetek.

Olyan időket élünk, amikor a fiataloknak kevés lehetőségük van beleszólni az őket érintő kérdésekbe, a politika, vallás vagy akár a drogpolitika mind érinthetetlen témákká váltak. Pedig demokráciánk, jogrendszerünk alapja, hogy a vita elengedhetetlen az igazsághoz. Ahhoz, hogy a társadalom szabad és nyitott maradjon, a gyerekeknek meg kell tanulniuk a nézeteltéréseket értékelni.

Nem az a fontos, hogy milyen sokat vitatkoznak a szülők, ami igazán számít, hogyan kezelik ezeket a vitákat. A kreativitás megnő azokban a családokban, amik “feszültek, de biztonságosak” – Robert S. Albert pszichológus szerint. Legfrissebb kutatásában azt vizsgálta, hogy az 5 és 7 év közötti gyerekek, akiknek a szülei konstruktívan vitatkoztak, sokkal nagyobb érzelmi biztonságban érezték magukat. A következő három évben pedig sokkal több empátiát mutattak, barátságosabbak voltak és segítőkészebbek a többi társukkal szemben.

A kreativitásra is hatással van vitáink minősége. 16 százalékkal több megoldási javaslatot találtak ki azok a csoportok, ahol az ötletelés fázisában a résztvevőket arra kérték, hogy kritizálják meg a másik ötletét. A legkreatívabb megoldási javaslatok a kínai technológiai cégeknél vagy az amerikai kórházakban olyan munkacsoportokból érkeznek, amikben korábban valódi nézeteltérések voltak a kiindulásnál. A tudomány területéről is hozhatunk példát: az áttörést elérő mikrobiológiai kutatócsoportok sem csak lelkes résztvevőkből állnak, hanem egyúttal szkeptikus tudósokból is, akik ütköztetik egymással elképzeléseiket. Ha soha, senki nem vitatkozik, akkor sokkal nehezebben leszünk képesek arra, hogy a régi, bevett megoldások helyett valami újra törekedjünk. A vitatkozás a csoportgondolkodás ellentéte, mégis akkor tudunk a legszabadabban ötletelni, amikor nem kapcsolódunk rá a többiek gondolatmenetére. Mindezt megtanulni pedig nincs jobb alkalom, mint a gyerekkorunk.

Milyen a jó vita?

Mindenki tolerál egy bizonyos szintű agressziót egy kapcsolatban, még ha ennek nem is vagyunk teljesen a tudatában. Ahhoz, hogy ne mérgesedjenek el a vitáink azt a pontot kell megtalálnunk, amikor még vannak érveink. Észrevetted, hogy ez a vita már nem visz előre? Egyre hangosabban beszélsz? Összeszorult a gyomrod? Csak arra tudsz figyelni, hogy a másik mit hibázott? Tarts egy kis szünetet és nyugodj meg. Igyál egy pohár vizet, lapozz át egy magazint, és akkor folytasd csak a beszélgetést, ha úgy érzed, megnyugodtál. Ha autóban veszekedtek vagy olyan helyen, ahol nem tudtok teret adni a másiknak, akkor váltsatok témát egy kis időre. Talán azt hiszed, hogy a gyerekek már nem hallják a vitátokat, pedig szinte biztos, hogy figyelnek.

Mit értenek a gyerekek a vitából?

Kisbabák

Mivel ebben a korban a gyerekek nagyon ráhangolódtak a szüleikre, főként a hangszínt, a testbeszédet figyelik és az érzelmi ingadozást. Hiába vitatkoztok a partnereddel az egészségügyi helyzetről, a gyereketek ebből az egészből csak azt érzékeli majd, ha elkezdtek hangosan beszélni egymással. Ha észreveszed, hogy ezt teszitek, vegyetek vissza kicsit a hangerőből és öleljétek meg egymást, mosolyogjatok a gyerekre és mondjátok neki, hogy minden rendben, anya és apa szeretik egymást.

Óvodások

Ebben a korban a gyerekek könnyen azt képzelik, hogy ők okozták a vitát. Ez az időszak a mágikus gondolkodás szakasza, amikor azt gondolják, hogy ők a világ közepe, és nagyon igyekeznek elkerülni a büntetést. Így könnyen azt hihetik, ha megütik a testvérük fejét szüleik abbahagyják a vitát. Nyugtasd meg és magyarázd el neki, hogy ezt csak ti ketten oldhatjátok meg.

Iskolások

A hét évesnél idősebb gyerekek néha a legrosszabbra gondolnak, például hogy válni készültök, ha nem látják a konfliktus feloldását. Dr. Cummings azt találta, hogy azok a gyerekek, akik olyan családban nőnek fel, ahol nagyon sok a konfliktus, gyakran idegesek, depressziósak, alvási zavarral küzdhetnek, és nehezen figyelnek az iskolában. Ahelyett hogy azzal próbáljátok megnyugtatni a gyereket, hogy “nincs semmi baj”, ismerjétek el, hogy nem értetek valamiben egyet és próbáljátok elmondani neki, hogy milyen megoldásra gondoltok. Ha úgy érzitek egy problémára nincs megoldás, ne vezessétek félre a gyereket, inkább mondjátok el neki, hogy azon dolgoztok, hogy minden rendben legyen a családban.

Milyen viták nem tartoznak a gyerekre?

Pénzügyi gondok

A gyerek előtti vitáknak egyszerűnek és konkrétnak kell lennie, nem a félelmekről szólnia.

Az élet nagy döntései

Fontos, hogy a két szülő egységet alkosson, ez elősegíti, hogy a gyerek a későbbiekben se tudja kijátszani az egyik szülőt a másikkal szemben. Találjatok arra időt, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatos fontos döntéseket átbeszéljétek, már azután, hogy a gyerek lefeküdt.

Bármi, ami bizonytalan

“Talán elköltözünk” vagy “talán apa elveszíti az állását”. Azután avasd be a gyereket ezekbe a kérdésekbe, hogy már van megoldásod a problémára.

Aggodalmak a gyerekkel kapcsolatban

Nehezen barátkozik? Még mindig nem olvas? Ezeket a kérdéseket is egymás között, esetleg a tanárokkal vagy az iskola pszichológussal beszéljétek meg.

Via, via, via

Photo by Louis Blythe on Unsplash

The post Miért veszekedjünk a gyerek előtt? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
“Ne haragudj, annyit szerettem volna csak mondani, hogy…” – avagy miért kérnek a lányok mindenért elnézést? https://gyereksorsok.hu/ne-haragudj-annyit-szerettem-volna-csak-mondani-hogy-avagy-miert-kernek-a-lanyok-mindenert-elnezest/ Tue, 03 Jul 2018 08:56:31 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3065 Ülsz egy megbeszélésen, ahol az egyik férfi munkatársad magabiztosan sorolja a cég eredményeit. Tudod, hogy téved, de mielőtt a többiek előtt kijavítanád a hibáit, elnézést kérsz. Ismerős helyzet? Előfordult már veled is?  Kutatások szerint a nők gyakrabban kérnek bocsánatot, mint a férfiak – pedig nem biztos, hogy ez a leghatékonyabb mód arra, hogy érvényesüljenek akár […]

The post “Ne haragudj, annyit szerettem volna csak mondani, hogy…” – avagy miért kérnek a lányok mindenért elnézést? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Ülsz egy megbeszélésen, ahol az egyik férfi munkatársad magabiztosan sorolja a cég eredményeit. Tudod, hogy téved, de mielőtt a többiek előtt kijavítanád a hibáit, elnézést kérsz. Ismerős helyzet? Előfordult már veled is? 

Kutatások szerint a nők gyakrabban kérnek bocsánatot, mint a férfiak – pedig nem biztos, hogy ez a leghatékonyabb mód arra, hogy érvényesüljenek akár otthon, akár a munkahelyükön. Ha egy gyerek bocsánatot kér, ez jelentheti azt, hogy empatikus és erős szociális képességei vannak, ugyanakkor ha mindezt túlzásba viszi, ez komoly önértékelési problémákhoz vezethet. Ha egy kislány minden mondatát azzal kezdi, hogy “elnézést, de…” vagy “lehet, hogy tévedek, de…” azért teszi mindezt, mert ez az udvarias viselkedés, amit megtanult. Eközben viszont sok esetben ellentétes hatást ér el és kevésbé figyelünk majd arra, amit mondani fog. “Ez azt üzeni, hogy nem vagyok elég magabiztos abban, amit mondani akarok, vagy abban, hogy egyáltalán elmondatom-e” – mondja Dr. Rachel Busman, klinikai szakpszichológus. Mi okozza akkor mégis, hogy a lányok hajlamosabbak elnézést kérni és mit tudnak tenni a szüleik, hogy ezen segítsenek?

Legyél magabiztos, de ne bízd el magad!

A felnőtté válás során a lányoknak nagyon sok egymásnak ellentmondó elvárásnak kell megfelelniük annak érdekében, hogy jól viselkedjenek. A kamaszkor a leválás, az önállósodás legfontosabb időszaka, ekkor lesznek igazán egyéniségek a gyerekekből. A fiúktól sokkal több olyan készséget várunk el, amik ehhez a folyamathoz hozzásegítik őket, mint például a magabiztosság, az önbizalom, a kifejezőkészség, vagy hogy ragaszkodjanak a saját elképzeléseikhez. Már egészen fiatal kortól kezdve a fiúkat arra bátorítjuk, hogy legyenek célratörőek, versenyezzenek egymással, akár egy játékról van szó, vagy a fáramászásról.

A lányokkal szemben sokkal árnyaltabb és összetettebb elvárásaink vannak. Bár szavak szintjén nekik is azt mondjuk, hogy legyenek célratörőek, okosak és sikeresek, de a gyakorlatban feltételeket is szabunk ehhez:

  • Legyen önbizalmad, de ne legyél beképzelt!
  • Legyél okos, de ne tudálékos!
  • Legyél magabiztos, de csak ha nem bántasz meg másokat ezzel!

Most én kérjek elnézést?

Ezeket az egymásnak sokszor ellentmondó elvárásokat azért támasztjuk a lányokkal szemben, mert alapvetően a társadalom a lányokat és nőket empatikusnak, másokkal törődőnek, akár önfeláldozónak szereti látni, akik mindig figyelnek arra, hogy tetteik milyen hatással vannak a környezetükre. Egy 2010-es kutatás szerint a nők sokkal többször érezték, hogy bántóan viselkedtek, éppen ezért sokkal többször kértek elnézést is, mint a férfiak. Ez a fajta empátia megnehezíti a sikerrel kapcsolatos érzések átélését is, mint a győzelem vagy éppen a versengés. Ha egy fiú megnyer egy játékot, sokkal kevésbé törődik azzal, hogy ez hogyan érinti a többi gyereket, míg ezzel szemben egy lány amellett hogy örül a győzelemnek, hajlamos lekicsinyelni a teljesítményt, annak érdekében, hogy a többi gyerek ne ítélje őt el.

A te lányod is hajlamos ezekre?

Túl sokszor kér bocsánatot: azért is elnézést kér, amikor nem csinált semmit, például rögtön elnézést kér a pincértől, ha még nem tudja, mit rendeljen.

Azzal kezdődik a mondata, hogy elnézést: ha bocsánatkéréssel kezdi a beszélgetést, azzal könnyen hitelteleníti is annak tartalmát.

Kertelés: indirekt formája a bocsánat kérésnek, amikor a gyerek ahelyett, hogy közvetlenül elmondaná, mit szeretne, túl sokat árnyal rajta. Ez szintén önbizalomhiányról árulkodhat.

Mit tehetsz azért, hogy a lányod magabiztosabb legyen?

Figyelj rá, hogyan beszélsz

Az első és legfontosabb dolog, amire a szülők figyelhetnek, az a saját beszédük. A gyerekek remek utánzók, ha azt hallják, hogy a szüleik is túl sokszor kérnek elnézést, akkor sokkal hajlamosabbak rá, hogy maguk is ezt a mintát kövessék. Ha figyelsz rá, te hogyan beszélsz, azzal elősegítheted, hogy a gyereked magabiztossá váljon.

Jutalmazd, ha közvetlen

Az egyik oka annak, amiért a lányok nem beszélnek egyenesen vagy állandóan elnézést kérnek, hogy azt tanulták, ez az udvarias viselkedés. Bár mindkét nemet arra tanítjuk, hogy figyeljenek oda a viselkedésükre, erősebb elvárásokat támasztunk a lányokkal szemben, hogy legyenek jók, udvariasak és kedvesek. Ahelyett, hogy az udvariasságot kéred mindig számon a lányodon, segíts neki, hogy elhagyja a felesleges bocsánatkéréseket és határozottan lépjen fel. Ha kell, javasolj neki alternatív válaszokat egy-egy helyzetre, például:

Indirekt válasz: Elnézést, nem értek ehhez, de talán tudok segíteni.

Direkt válasz: Tudom, hogyan kell ezt megoldani, szeretné, ha megmutatnám Önnek?

A közvetlen válasz udvarias, de közben azt is megmutatja, hogy a kamasz elég magabiztos és tisztában van a képességeivel.

Tök oké, ha nem értünk mindenben egyet

Egy másik ok, ami miatt a lányok elnézést kérnek, hogy igyekeznek elkerülni olyan helyzeteket, amik konfliktushoz vezetnek. Félelmetes lehet számukra felvállalni a véleményüket, amit mások esetleg nem kedvelnek, de azzal, ha megtanulnak vitázni, sokkal rugalmasabb felnőttekké válnak.

Ha elnézést kérsz, azt gondold komolyan

Természetesen nem minden bocsánatkérés felesleges, de fontos, hogy felismerjük a különbséget azok között a helyzetek között, amikor tényleg fontos bocsánatot kérnünk és aközött, amikor csak megszokásból tesszük ezt. Amikor a lányod elnézést kér, kérdezd meg tőle, hogy miért? Ha segítesz a lányodnak, hogy elhagyja a felesleges bocsánakéréseket, és sokkal közvetlenebb módon fejezze ki, hogy mire van szüksége, nagyon sokat segítsz neki abban, hogy később elérje a céljait. Mindegy, hogy kivel beszél – barátokkal, tanárokkal, munkatársakkal vagy akár a saját cégét vezetve – ha tudja, hogyan beszéljen magabiztosan azt az üzenetet közvetíti, hogy büszke a képességeire, és ezeket nyíltan ki is fejezi. És egyáltalán nincs mit sajnálnia ezen.

Forrás: https://childmind.org/article/why-girls-apologize-too-much/

Fotó: Fortepan

The post “Ne haragudj, annyit szerettem volna csak mondani, hogy…” – avagy miért kérnek a lányok mindenért elnézést? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
A családjuktól elválasztott gyermekek pszichológiai reakciói https://gyereksorsok.hu/a-csaladjuktol-elvalasztott-gyermekek-pszichologiai-reakcioi/ Thu, 28 Jun 2018 11:56:25 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3062 Azoknak a gyermekeknek, akiket elszakítanak a szüleiktől az Egyesült Államok határán, biztonságra és kiszámíthatóságra lenne szükségük – mondja az SOS mentálhigiénés és pszichoszociális tanácsadója. Interjú Teresa Ngigi-vel, az SOS Children’s Villages International globális mentálhigiénés és pszichoszociális tanácsadójával. Amikor a gyermekeket hirtelen elválasztják a szüleiktől, pontosan milyen érzelmi és pszichológiai hatásokat élnek át? Minden egyes gyermek, akiket […]

The post A családjuktól elválasztott gyermekek pszichológiai reakciói appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Azoknak a gyermekeknek, akiket elszakítanak a szüleiktől az Egyesült Államok határán, biztonságra és kiszámíthatóságra lenne szükségük – mondja az SOS mentálhigiénés és pszichoszociális tanácsadója. Interjú Teresa Ngigi-vel, az SOS Children’s Villages International globális mentálhigiénés és pszichoszociális tanácsadójával.

Amikor a gyermekeket hirtelen elválasztják a szüleiktől, pontosan milyen érzelmi és pszichológiai hatásokat élnek át?

Minden egyes gyermek, akiket elválasztanak a szüleitől, már eleve nehéz tapasztalatokat szerzett útja során. A vándorlás során nagy valószínűséggel átélték az éhséget, szomjúságot, a fáradtságot és a szülők rendkívül stresszes állapotát. Az elválasztás ténye hozzáadódik a gyermek eleve bizonytalan, kiszolgáltatott állapotához. Fontos továbbá, hogy a gyermekek gyakran nem értik, hogy mi is történik körülöttük – ez tovább fokozza a bizonytalanságot és így a stresszt.

Azt mondhatjuk, hogy ez egy rendkívül nehéz tapasztalat a gyermek számára. Az efféle traumatikus körülmények nagy mennyiségű stressz hormont idéznek elő és a gyermek „küzdj vagy menekülj” válaszhelyzetbe kerül. A stresszhormonok kiváltásával az egyéb készségek kikapcsolnak, mivel a gyermeknek szinte a túlélésre kell koncentrálnia..

Mi történik a gyermekkel, amikor ezek a nehéz körülmények elhúzódnak?

Ha ezt a stresszes, bizonytalan állapotot nem enyhíti semmilyen biztonságot nyújtó körülmény, a gyermek megmarad a krónikus stressznek ezen a szintjén, amely negatív hatással van a gyermek fejlődésére, vagy fizikai megbetegedésekhez vezethet: autoimmun betegségekhez, hasmenéshez, fejlődési problémákhoz. A gyermek nem tud aludni, bizalmatlanná válhat, kötődési nehézségei alakulnak ki, gyanakvóvá válik, elveszti a bizalmát a környezetében, abban, hogy bízni lehet a világ alapvetően kiszámítható működésében. Amikor a gyermekeket ilyen típusú megpróbáltatások érik, akkor arra van szükség, hogy biztonságot, gondoskodást nyújtsanak számára, így a gyermek fokozatosan meg tud nyugodni, „le tud kapcsolni” a kimerítő készenléti állapotról.

Fontos, hogy a gyermekek megtudják, hogy mi történt a szüleikkel?

Ezek a gyermekek elhagyva érezhetik magukat. Különösen a kisebbek érezhetnek így, mert nem tudják, hogy mi történt a szüleikkel. Alapvető bizonytalanság lesz rajta úrrá, ami fokozza a kiszolgáltatottság érzését és a stresszt, ez pedig hatással lesz valamennyi képességére. Mivel nagyon nehéz megérteni ezt a helyzetet, a gyermek a szülőt okolhatja, hogy elhagyta őt.

Az SOS családokban azt tapasztaljuk, hogy a családjukból kiemelt gyermekek, akik ismét valamiféle rendszert és szerető törődést kapnak, kivirulnak. A gyermekek rugalmasan reagálnak, ha a megfelelő környezetbe kerülnek.

Ez már megtörtént és nem lehet meg nem történté tenni. Mit tehetünk most, hogy segítsünk ezeken a gyermekeken?

Nincs gyors megoldás a helyzetre. Az első lépés, hogy a gyermek számára a védelmezés érzését biztosítsuk. Ha a gyermek ezt nem érzi, akkor az élete összetörik.

Azoknak a felnőtteknek, akik a különböző átmeneti befogadó pontokon vigyáznak a gyermekekre, valamiféle rendezettséget kell biztosítaniuk a gyerekek számára. Empatikus, érzékeny gondoskodásra, elegendő ételre, nyugodt alvásra, játékra és strukturált tevékenységre van szükségük ahhoz, hogy oldják a stresszt. A játék nagyon fontos a stressz levezetésében és a gyermek életének újra rendezésében. Amennyire csak lehetséges, segítenünk kell a gyermeknek megérteni, hogy mi következik, és a maga szintjén el kell magyaráznunk neki a történteket.

Miután egy rendelettel visszavonták, hogy a gyermekeket el lehessen választani a szüleiktől, alternatív megoldásként azt tervezik, hogy ezeket a családokat olyan helyeken tartsák elzárva, mint például a katonai bázisok. Ez a lépés milyen következményekkel járhat a gyermekekre nézve?

Az intézményesítés is számos negatív hatást hozhat. Az intézményekben nagyobb az esélye a visszaéléseknek és a rossz bánásmódnak. Nagyon fontos, hogy a gyermek és a szülő együtt marad, de az elzárás ettől még számos negatív hatást gyakorolhat a gyermekre és szüleire egyaránt.

Mit lehetne tenni, hogy megóvjuk ezeket a bezárt családokat?

Pszichológiai támogatást kell biztosítani ezekben a „táborokban”, amennyiben ez lehetséges. Fontos lenne továbbá, hogy a dolgokat kiszámíthatóvá tegyük a gyermekek számára. Egy kevés biztonság még mindig jobb, mintha egyáltalán nincs.

Az SOS Gyermekfalvaknak komoly gyakorlata van abban, hogy hogyan nyújtson támogatást és hozzon létre gyermekbarát környezetet egy ilyen különleges krízis helyzetben. A szíriai Tartous-ban és Aleppoban többek közt azon dolgozunk, hogy a szülőket, szakembereket erősítsük abban, hogy egy ilyen speciális helyzetben hogyan kezeljék a rendkívüli stresszt. Ha a szülő jobban van, az már önmagában hatalmas segítség ahhoz, hogy a gyermek is jobban legyen.

Teresa Ngigi jelenleg Szíriában tartózkodik és ezt követően Szomáliába utazik. 2016 óta dolgozik az SOS Gyermekfalvaknak, támogatást nyújtva a gyermekvédelmi gondoskodás területén, illetve a válságövezetekben.

 

 

The post A családjuktól elválasztott gyermekek pszichológiai reakciói appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Mennyit tudsz a gyerekekről? https://gyereksorsok.hu/mennyit-tudsz-a-gyerekekrol/ Mon, 25 Jun 2018 09:37:14 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3058 Ha rendszeresen olvasod a Gyereksorsok blogot, nem lesz nehéz a kvíz kitöltése.  

The post Mennyit tudsz a gyerekekről? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Ha rendszeresen olvasod a Gyereksorsok blogot, nem lesz nehéz a kvíz kitöltése.

 

The post Mennyit tudsz a gyerekekről? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Sérülő gyerekjogok a klasszikus gyerekirodalomban https://gyereksorsok.hu/serulo-gyerekjogok-a-klasszikus-gyerekirodalomban/ Mon, 18 Jun 2018 04:00:45 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3051 „Már eleve az sem világos, mitől lesz egy könyv klasszikus, de az a sejtésem, legalább ötvenévesnek kell lennie, és egy személynek vagy egy állatnak ki kell purcannia a végén.” Jeff Kinney: Egy ropi naplója. Kutya egy idő A 12 éves kissrác fogalmazza meg így, miért berzenkedik a „klasszikusok” olvasásától Kinney nagy sikerű ifjúsági regénysorozatában. Ha […]

The post Sérülő gyerekjogok a klasszikus gyerekirodalomban appeared first on Gyereksorsok.

]]>
„Már eleve az sem világos, mitől lesz egy könyv klasszikus, de az a sejtésem, legalább ötvenévesnek kell lennie, és egy személynek vagy egy állatnak ki kell purcannia a végén.”

Jeff Kinney: Egy ropi naplója. Kutya egy idő

A 12 éves kissrác fogalmazza meg így, miért berzenkedik a „klasszikusok” olvasásától Kinney nagy sikerű ifjúsági regénysorozatában. Ha mai szemmel nézünk rá a hazai kötelező olvasmányokra vagy a kisgyerekeknek szóló irodalomra, sok olyan gyakorlatot találunk bennük, amelyek mai szemmel elavultak vagy a gyerekek szempontjából kifejezetten károsak. Bántalmazás, nyomor, elhanyagolás, gyerekmunka… Természetesen a gyerekek olvashatnak nehéz témákról is, azonban fontos, hogy a felnőtt megvilágítsa nekik, miért nincs rendben az iskolai bántalmazás vagy a gyerekmunka. Összeállításunkban néhány művet megnézünk gyerekjogi szemmel a klasszikusok és a népszerű gyerekirodalom közül.

Janikovszky Éva: Égigérő fű (eredetileg Málnaszörp és szalmaszál címen jelent meg)

Misura a szülei nem tudnak vigyázni, ezért a nyarat Dezső bácsinál tölti, hasonlóan Síróbabához, akire a házban lakó Kamilla kisasszony vigyáz. A két felnőtt a vigyázást úgy oldja meg, hogy órákra magukra hagyják az írni-olvasni még alig tudó, 6-8 éves korú gyerekeket, sőt Kamilla kisasszony több rács mögé bezárja a lakásába. Ha Dezső bácsinak dolga van, Misu helyettesíti a műhelyében, (gyerekmunka!), ráadásul itt szájkosarakat készít. Később kiderül, hogy az ebédjéről sem gondoskodik. Síróbabát ezzel szemben Kamilla gyereknek nem való rémes hírekkel traktálja.

Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza

A munkából hazatérő Apa pofonnal fegyelmezi Andrist, sőt akkor is nyaklevest kap, ha nem is rosszalkodik, csak berreg. A törpék még el is magyarázzák a kisfiúnak, hogy az apja biztos a munkahelyén mérges valakire. Az apa már a terhesség alatt eltervezi: „Ha rossz lesz, a nyaka közé sózok”. Elhangzik még a bántalmazók klasszikus önfelmentése is: „Egy-két pofon nem árt. Én is kaptam apámtól, így lett belőlem ember”.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

A gyerekek egymás közti kegyetlenkedésében gazdag a könyv. Az „einstand” lopással kombinált mobbing, Nemecsek Ernőt csapattársai verbálisan megalázzák a neve kisbetűvel írásával, Áts Feriék pedig – mivel e veréshez túl kicsi – megfürösztik büntetésből a tóban, emiatt meghal tüdőgyulladásban a könyv végére. Mai szemmel nézve az is furcsa, hogy sehol egy lány a történetben.

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

Gyerekkori traumák gazdag tárháza. A kis Gergő éhezik, nyomorog, szülei szemrebbenés nélkül beadják gyerekmunkákra, sőt inasnak is Bordács gazdának, aki egész nap éhezteti és dolgoztatja a kisfiút. Gergő csak akkor szökik el, mikor a ködmönt is lehúznák róla. Emellett tanúja lesz a kishúga halálának, a család gondatlansága miatt őt is megfertőzi a kislány torokgyíkkal. A felépülő gyereknek szánt ennivalókat pedig mind behabzsolja az arra tévedő Küsmödi bácsi, s a szülők ezt ellenvetés nélkül végignézik.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

A kollégista fiút társai többször kifosztják, ellopják a festékjét, megeszik az otthonról kapott csomagját. A tanítók, tanárok pedig aggály nélkül nyúlnak a veréshez mint fegyelmezési eszközhöz, Misi elemi tanítója például a dézsarúddal vág a fiú fejére azért, mert az általa korrepetált gyerek nem jól felel, társai is többször megverik.

The post Sérülő gyerekjogok a klasszikus gyerekirodalomban appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Az elhanyagolás megelőzése vagy a szegénység büntetése? https://gyereksorsok.hu/az-elhanyagolas-megelozese-vagy-a-szegenyseg-buntetese/ Mon, 11 Jun 2018 04:00:03 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3047 Kétharmadával nőtt az elmúlt évtizedben azon kisgyerekek száma, akik a családjukból kiemelve élnek. A törvényhozás szigorítással és szervezeti átalakításokkal próbál reagálni a gyerekbántalmazási botrányokra, más vélemények szerint azonban a gyerekvédelem a szegényeket vegzálja. Egyre több kisgyerek él elválasztva a családjától. 67 százalékkal nőtt az elmúlt tíz évben a gyermekvédelmi gondoskodásban élő, 0-6 éves gyerekek száma, […]

The post Az elhanyagolás megelőzése vagy a szegénység büntetése? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Kétharmadával nőtt az elmúlt évtizedben azon kisgyerekek száma, akik a családjukból kiemelve élnek. A törvényhozás szigorítással és szervezeti átalakításokkal próbál reagálni a gyerekbántalmazási botrányokra, más vélemények szerint azonban a gyerekvédelem a szegényeket vegzálja.

Egyre több kisgyerek él elválasztva a családjától. 67 százalékkal nőtt az elmúlt tíz évben a gyermekvédelmi gondoskodásban élő, 0-6 éves gyerekek száma, a Központ Statisztikai Hivatal adatai szerint 2007-ben 3018 gyerek volt érintett, tavaly már 5053. A jelenséget nem az magyarázza, hogy ennyivel több kisbaba születik, a vizsgált időszak kezdetén a szülések száma 97 ezer volt, a válságot követően lecsökkent 88 ezerre, majd ismét visszakapaszkodott 91 600-ra.

A közelmúltban több gyerekbántalmazási botrány rázta meg az országot (ezeket lásd a keretben), amelyek hatására a szakpolitika jól-rosszul igyekezett módosítani a jogi kereteken a hasonló ügyek elkerülésére. És elképzelhető, hogy a gyámhivatalok is félnek, nem akarnak a szigetszentmiklósihoz vagy az agárdihoz hasonló, nagy hírt kavaró ügyet a területükön, inkább a „problémás” családoktól előbb elveszik a gyerekeket. „A kisgyermekkor az az időszak, amikor legkönnyebben megfordíthatók a rossz folyamatok” – mutat rá Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programigazgatója. Hiszen minél később avatkoznak be egy gyerek életébe, annál inkább összeadódnak a hátrányok, elszenvedett nélkülözések.

Szigetszentmiklóstól Ceglédig. Nagy médiafigyelmet kiváltó gyerekbántalmazási botrányok az elmúlt években Magyarországon

  • Szigetszentmiklósi gyerekkínzási ügy. A vád szerint a szülők éveken át kínozták, megerőszakolták, ürülékkel etették három kisiskolás gyermeküket. A bizarr bántalmazásokra csak évekkel később derült fény, miközben a gyerekvédelem folyamatosan kapcsolatban állt a családdal. Ráadásul a bírósági eljárás is évekre elhúzódott, az első ítéletet hatályon kívül helyezték, végül az ügy 2013-as kipattanása után négy évvel ítélték el a szülőket.
  • Agárdi gyerekhalál. Egy jó anyagi körülmények között élő családban 2013-ban éhen halt egy kisfiú. A másfél éves gyerek halálakor mindössze 4,5 kilót nyomott. A halál oka a gyermek orvosi problémája volt, amivel a szülők nem fordultak orvoshoz, hanem természetgyógyásszal kezeltettek. A büntetőeljárás itt is évekre elhúzódott.
  • Gyöngyösi tragédia. 2016-ban szintén éhen halt egy kislány a saját családjában, akik jó körülmények között, ám igen elzárkózva éltek, a védőnőt nem engedték be. Ráadásul szintén alultápláltság miatt már a család nagyobb gyerekeivel is foglalkozott a gyerekvédelem, ám a család a gyámhivatali idézésekre sem reagált. Az eset hatására tették be a Gyermekvédelmi törvénybe azt a passzust, hogy a szülő köteles együttműködni a gyerekorvossal, védőnővel, s hogy a testvérek ügye együtt kezelendő.
  • Ceglédi gyermekgyilkosság. 2016-ban meghalt egy kisfiú, akit az anyja többször földhöz vágott. A nő a harmadik gyerekét várta éppen, élettársával megélhetési gondokkal küszködtek.
  • Bicskei abúzus. Éveken át szexuálisan bántalmazta a rá bízott gyerekeket a bicskei gyermekotthon igazgatója. 2012-ben egyszer már kipattant az ügy, ám az eljárási hibák miatt az áldozatok sorra visszavonták a vallomásukat, végül 2016-ban álltak a nyilvánosság elé újra, akkor letartóztatták a vezetőt. Az ügy hatása észlelhető azokban az idei törvénymódosításokban, miszerint a gyerekvédelmi intézmények vezetőinek előéletét ellenőrizni kell, és aki korábban gyerekek sérelmére szexuális abúzust vagy veszélyeztetést követett el, nem dolgozhat kiskorúakkal később.

A gyermekvédelemért felelős Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) a növekedés magyarázatát az elmúlt évek törvényi és szervezeti változásaiban látja, melyek célja a gyerekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése, a kiemelések objektívebbé válása volt.

  • 2013 óra a családból történő kiemelésről a járási/kerületi gyámhivatalok döntenek (korábban a jegyzői gyámhatóságok is eljárhattak). „Ezzel a döntéshozás objektívebbé, szakszerűbbé vált, a családból való kiemelésre javaslattevőt kevésbé befolyásolhatják szubjektív emberi tényezők, továbbá a döntést hozók gyámügyi esetekre vonatkozó szakmai tudása és tapasztalata koncentrálódik e szinten” – teszi hozzá a minisztérium.
  • 2016-ban egységes, gyermekbántalmazás elleni módszertant vezettek be, ami a jelzőrendszernek megkönnyíti a visszaélések felismerését. Ennek az egészségügyre lebontott irányelve részletesen elmagyarázza, mi minősül bántalmazásnak és hogyan kell jelzést tenni, ha ezt észleli az orvos. Szintén ettől az évtől a gyermekvédelmi jelzést tevők adatait titkosan kell kezelni. E két intézkedés „javította a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer hatékonyságát, felhívta a szakemberek figyelmét a jelzés megtételének fontosságára, és ezzel csökkent a gyermekveszélyeztetési és gyermekbántalmazási esetek látenciája. Ebből következően a családjukban súlyosan veszélyeztetett, elhanyagolt vagy bántalmazott gyermekek családjukból való kiemelésére – a veszélyeztetettségük és a megtehető intézkedések felmérését követően – indokolt esetben nagyobb valószínűséggel kerülhet sor” – mondja a minisztérium. Aktívabbá váltak a védőnők a jelzőrendszerben, többször hívják fel a figyelmet elhanyagolásra, bántalmazásra. Mindez egybecseng azzal, hogy a három év alatti kicsik a legkiszolgáltatottabbak, ők általában még nem járnak intézménybe, ami esetleg ellensúlyozná a család hatását, csak a védőnő találkozik velük.
  • 2016-tól egyesítették a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatokat, azzal a céllal, hogy a gyermeket és az egész családot egységes szemléletben kezeljék. Most a család- és gyermekjóléti szolgálat foglalkozik helyben a családokkal, míg a távolabb levő központ nyújtja a hátteret. „Megoszlott a felelősség. A szolgálat jelent a központnak, a központ a gyámhivatalnak, a gyámhivatal dönt a kiemelésről. A döntéshozó távolabb került az ügytől, papírokból dolgozik, és nem szembesül a következménnyel” – teszi hozzá egy önkormányzat gyermekvédelmi munkatársa.

A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet szerint rengeteg a jogellenes, indokolatlan kiemelés, felülreprezentáltak a hozzájuk fordulók között a szegénység miatt vegzáltak. Székely László ombudsman öt megyére kiterjedő vizsgálata szerint a kiemelések harmada anyagi okból történik. Ahol erősebb az alapellátás és több szolgáltatással tudják a hátrányos helyzetű családokat segíteni, ott kevesebb gyereket vesznek el a szüleitől. Ugyanakkor pusztán anyagi eszközökkel nem előzhetők meg a kiemelések, a családok együttműködési készsége és a települési önkormányzat hozzáállása is nagyban számít. Nehéz megoldani a családok időleges nehézségeit, kevés a helyettes szülő, a gyermekek átmeneti otthonainak is egyenetlen az eloszlása, hosszú a várakozási idő egy férőhelyre. A gyermekvédelmen túlmutató probléma a szociális bérlakások hiánya, sok családnak a lakás elvesztése a gyerekek kiemelését is jelenti. Eközben nő a szegénység veszélyének kitett gyerekek száma, még ha a számítási módosítások miatt a hivatalos statisztikák ezt el is fedik.

„Egyre gyengébb a helyi ellátórendszer, a politikai hangulat miatt egyre ellenségesebbek a segítő foglalkozásúak, védőnők, szociális munkások, pedagógusok, félnek a nagy balhéktól, újsághírtől, inkább kiemelik a gyereket születéskor, vagy kicsi korban arra hivatkozva, hogy nem biztosítottak az ellátás feltételei” – sorolja a gyerekvédelem hibáit Herczog Mária szociológus, az ENSZ Gyermekjogi bizottságának tagja. A szegényellenes retorikán túl a helyi önkormányzat anyagilag is a kiemelésben érdekelt, nem nekik kell helyben támogatni a családot, a szakellátást a központi büdzsé fedezi.

A gyerekszám növekedésével az ellátás nem tudja tartani a lépést. Bár 2017-től a 12 évesnél fiatalabb gyerekek már csak nevelőszülőnél élhetnének, nincs elegendő jelentkező, így a gyerekek egy részét továbbra is otthonokban kell elhelyezni. Ha egy gyerek bekerült, akkor nem fogja gyorsan elhagyni a rendszert. Mindössze a gyerekek negyede távozik egy éven belül az intézetből vagy nevelőszülőtől, minden harmadik gyerek öt évnél is hosszabb időt tölt a rendszerben.

A létszámnövekedés egyik folyománya lehet a kormányzat által szívesen hájpolt tény, hogy az örökbefogadások száma növekedésnek indult. Novák Katalin államtitkár már 2014-ben közölte, hogy a kormány intézkedésekkel és kampánnyal támogatja az örökbefogadások ösztönzését. Azóta a számok valóban megemelkedtek, az ezredforduló óta tavaly adták örökbe a legtöbb gyereket, 1025-öt, 2003 és 2014 között stabilan a 700 és 800 közti sávban mozgott ez a szám, azóta pedig nekilódult. Az eredményben benne lehetnek az intézményi változások is, mint a gyermekvédelmi gyámok megjelenése, és az örökbeadások központosítása, a korábbi járási szintről a megyeszékhelyen működő gyámhivatalba. Ennél profánabb magyarázat azonban, hogy több állami gondoskodásban élő kisgyerekből több lesz örökbe fogadható, főleg, mivel a növekmény elsősorban a gyerekvédelemben élő, csecsemőnél idősebb gyerekek titkos örökbefogadásaiból származik. Ők azok, akiket rögtön a kórházból vagy pici korban elvesznek a családtól, a szülők előbb-utóbb abbahagyják a látogatást és a gyerek örökbe fogadhatóvá válik. Ugyanakkor az örökbefogadásra várakozók száma még fokozottabb ütemben gyarapodik, év végén már 2753 család állt sorban, ami 50 százalékkal magasabb a 2010-es értéknél. Tehát az örökbefogadók egyre hosszabb várakozási időkkel számolhatnak.

The post Az elhanyagolás megelőzése vagy a szegénység büntetése? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Az apa nem segít, a fele munka az övé https://gyereksorsok.hu/az-apa-nem-segit-a-fele-munka-az-ove/ Mon, 04 Jun 2018 04:00:22 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3040 Norvégiában az apák 70 százaléka igénybe veszi az apakvótát, a csak nekik járó gyerekgondozási szabadságot. Magyarországon viszont, bár a jogszabályok megengedik, lámpással kell keresni a gyeses kispapákat. Pedig az otthonlét megosztása sokat segít a szülő-gyerek viszonyban, a házasságon belüli munkamegosztásban és a nemek társadalmi egyenlőségének elfogadtatásában is. „Sérülni fog a gyereked! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!” […]

The post Az apa nem segít, a fele munka az övé appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Norvégiában az apák 70 százaléka igénybe veszi az apakvótát, a csak nekik járó gyerekgondozási szabadságot. Magyarországon viszont, bár a jogszabályok megengedik, lámpással kell keresni a gyeses kispapákat. Pedig az otthonlét megosztása sokat segít a szülő-gyerek viszonyban, a házasságon belüli munkamegosztásban és a nemek társadalmi egyenlőségének elfogadtatásában is.

„Sérülni fog a gyereked! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!” – ezzel fogadtak a kollégái egy anyukát a munkahelyén. Az asszony „bűne” nem volt más, mint hogy a gyerek egyéves korában visszament dolgozni, és az apa maradt a babával, a munkatársai pedig rögtön a fejéhez vágták, neki kellene otthon lennie. Az eset persze Magyarországon történt. És egy másik sztori, Skandináviából: „A kétezres években két évet Dániában éltem. Meglepett, mennyi apát látok pici gyerekkel a parkokban napközben, és testileg milyen közeli kontaktusban vannak a babával, amit nem tapasztaltam itthon akkoriban. Ha elesett a gyerek, az apa megölelte, megpuszilta” – számol be Szikra Dorottya, az MTA Szociológiai Intézetének osztályvezetője. Ő azt is vélelmezi: van ennek köze ahhoz, hogy a dánok a világ legboldogabb emberei.

A különbség nem a puszta véletlen és nem is csak a társadalmi szokások, hagyományok műve, azt a családpolitika is befolyásolja. Skandináviában ugyanis a családtámogatási rendszer aktívan ösztönzi, hogy az apa is töltsön otthon valamennyi időt gyermekgondozási szabadságon, ezen gyakorlatok bemutatásának az Ampók Alapítvány egész konferenciát szentelt. A legnagyobb különbség a magyar családtámogatáshoz képest az „apakvóta”, azaz hogy valamennyi időt (Norvégiában 10 hetet) az apának is kötelező otthon töltenie a bébivel, különben az erre a szakaszra járó juttatást elveszti a család. Az ösztönző hatásos, a norvég apák 70 százaléka igénybe veszi a teljes „apasági időt”, vagy még többet.

A norvég modell

Hogy is néz ki a gyerekszülés kapcsán járó támogatás Norvégiában? A tipikus norvég családban 1,67 gyerek nevelkedik, az anya 29, az apa 32 éves volt az érkezésekor, nem házasok. A terhesség alatt a nők 12 hetet otthon maradhatnak fizetett szabadságon, majd a gyermekágyi időben hat hetet mindenképpen pihennie kell az anyának, ezalatt csak orvosi igazolással térhet vissza dolgozni, és a szülés kapcsán két hét fizetett szabadság az apának is jár. A szülők választhatnak, 46 hetet akarnak otthon tölteni a korábbi fizetés 100 százalékának megfelelő juttatással, vagy 56 hetet 80 százalékos díjjal. (Extra magas fizetéseknél létezik egy plafon, az ottani minimálbér hatszorosánál nem lehet többet kézhez kapni.) Ebből 10 hetet kötelező az anyának kivennie, 10 hetet az apának (ha ő nem él vele, elvész ez az idő), a maradék 26 vagy 36 hetet pedig tetszés szerint oszthatják meg a szülők. Ezt az időt több részletben is ki lehet venni a gyerek hároméves koráig. A fizetett szabadság után még akár egy év fizetetlen gyermekgondozási szabadságot is igénybe vehet a szülő. A csecsemő mellett dolgozó nőnek napi kétszer fél óra szoptatási szünet jár a munkahelyen. A gyerek nagykorúságáig kapnak családi pótlékot a szülők, az 1-5 éves gyerekek 90 százaléka óvodába jár.

Magyarországon is adnak a jogszabályok lehetőséget, hogy az apa menjen gyermekgondozási szabadságra a gyermekkel, ám a norvéghoz hasonló kötelezés nincsen, elenyésző azon apák aránya, akik valamennyi időt otthon töltenek magzatukkal. Füstös Mónika és Sáfrány Réka a norvég és a magyar családtámogatási rendszert hasonlították össze kutatásukban, ám nagyon nehéz volt olyan magyar apákat találni, akik kipróbálták a gyest. Ahol mégis előfordult, ott a fő motivációt az anya karrierje adta, vagy a gyerek egyéves korában kapott visszautasíthatatlan lehetőséget, vagy a régi munkahelye gyakorolt nyomást, hogy térjen vissza, illetve az apa-gyerek kapcsolat volt még fontos az érintett szülőknek. Érdekes, milyen ellentmondásos azon családok megítélése, akiknél az apa valamennyi időt otthon töltött a gyerekkel. Az anyák kemény ítéleteket kaptak a külvilágtól, miért nem a gyerekükkel vannak, bár ők maguk sokkal több örömről számoltak be ebben a felállásban, mint azok az anyák, akik nem tudták a gyedet megosztani a társukkal. „Ő nem »segít«, a fele munka az övé!” – fogalmazta meg egy anya, aki kezdettől azt tervezte társával, hogy majd az apa is lesz otthon a gyerekkel.  „Mindenki hülyének nézett a munkahelyemen, mi lesz így a karrieremmel. Akinek nem volt gyereke, azt hitte, unatkozni fogok” – számolt be egy apa a környezet reakcióiról. Ugyanakkor a játszótéri anyukák csillogó szemmel fogadták a „gyeses apukát”, álomférfinek tartották. A gyest kipróbáló apák arról számoltak be, szorosabb lett a kapcsolatuk a gyerekkel, az anya pedig kevésbé borult ki az otthon töltött idő alatt. Norvégiában, mivel ott teljesen bevett az apai gyes, kevésbé szélsőséges az otthonmaradó férfiak megítélése, bár azért ott is a nők vállalnak hosszabb részt a gyermekgondozási szabadságból. Magyarországon a munkaadók megdöbbennek, ha a férfi munkatárs bejelenti a szándékát, hogy gyesre megy. Az apakvóta mellett a másik nagy különbség a magyar és a skandináv modell között, hogy nálunk igen hosszú, 3 év is lehet akár az otthonlét. „Magyarországon nem tervezhető a távollét ideje, Norvégiában tudnak tervezni a cégek a 3, illetve 9 hónappal. Magyarországon három évre jár a juttatás, de csak az első két évben magas. Emiatt nyomás van a nőkön a munkaadóktól, hogy jöjjenek vissza hamarabb dolgozni, miközben a társadalom arra presszionálja őket, hogy töltsenek minél több időt otthon a gyerekkel” – számol be Füstös Mónika, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktorandusza a kutatásról. Sáfrány Réka, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség elnöke szerint a kutatásból következő ajánlások hazánk számára a gyes lerövidítése, az apai gyes ösztönzése, és a bölcsődei helyek bővítése, az alanyi jogon járó juttatások felülvizsgálata.

„Az apaság jog, az anyaság kötelezettség” – foglalja össze frappánsan a magyar szemléletet Szél Dávid pszichológus, aki maga is azon apák közé tartozik, akik otthon maradtak egy időre a gyerekükkel. „Az apa hibázhat, az anya nem, vagy ha igen, akkor elítélik. Az apa meghozhatja ezt a döntést, mennyire akar részt venni a gyerek életében, az anya nem. Azt nem kutatják, az anyák vegyenek-e részt a gyereknevelésben.” Szerinte egy igen szűk körből kerülnek ki hazánkban azon apák, akik gyesre mennek, jobb anyagi helyzetűek és tájékozottabbak az átlagnál, fontos nekik, hogy a gyerek minél több szülői mintát lásson, és az anyának is fontos a karrier. A hazai pszichológiai szemlélet is igen konzervatív az apákat illetően, az „apa segítsen anyának” megjelenik, de az egyenlőséget kevesen vallják. A magyar jog mindössze egy hetet dedikál az apának a szülés után, így a pár nem tanulja meg, hogy lehet együtt csinálni a gyereknevelést, nem is ismerik egymást szülőként, nem tudják, ők milyen szülőpárt alkotnak, és hogy hogy tudják ezt a gyerek felé képviselni. Sokszor azért nem vállal második gyereket az anya, mert átlátja, hogy az első után minden feladat rá maradt, teszi hozzá Szikra Dorottya.

Ellentmondásos gyed

Magyarországon az elmúlt évek módosításai szerint a kétéves korig járó gyedet akkor is megkaphatja az anya, ha dolgozik, és az apa is igénybe veheti ezt a juttatást. Ez Szikra Dorottya kutató szerint „paradox, pazarló megoldás”, hiszen az állam fizeti a gyedet, és közben esetleg egy állami bölcsődei helyet is igénybe vesz a család. A munka mellett is felvehető gyed már elég vonzó a magyar apák számára, így egyre nagyobb arányban mennek gyedre, azaz a munkájuk mellett felveszik ezt az összeget is, miközben ténylegesen az anya van otthon a gyerekkel, mindenféle juttatás nélkül. Ez a megoldás ilyen bizarr formában a családon belüli egyenlőtlenségeket növeli, a férfi keres, ő kapja a gyedet, a családi adókedvezményt, miközben a nő nem jogosult az ellátásokra és ő végzi a fizetetlen otthoni munkát.

A norvég családtámogatási rendszer kedvező hatása, hogy a gyerekszegénység alacsony, mert a fiatal szülők magas támogatást kapnak abban az időszakban, mikor kisgyereket nevelnek, emellett a rendszer felértékeli a szülői szerepet, segíti a férfiak és a nők egyenlőségét, a házimunka és a családi szerepek jobb megosztásának elfogadását, ennek hatására társadalmi, munkahelyi szinten is nőtt a nemek közti munkamegosztás elfogadottsága. Tíz százalék alatt van azon norvég szülők aránya, akik szerint csak az anya maradjon otthon a csecsemővel. Egyébként a fertilitás is magasabb, mint nálunk, 2015-ben Norvégiában 1,75, nálunk 1,45 gyereket szült átlagosan egy nő.

Magyarországon ehhez képest hátraarc zajlik a női foglalkoztatás és munkahelyi esélyegyenlőség terén. Keveházi Katalin, a hátrányos helyzetű munkaerőpiaci csoportok védelmére alakult Jól-Lét Alapítvány vezetője azt tapasztalta, hogy az elmúlt évtizedben hazánkban nőtt a nők kiszolgáltatottsága, a kisgyerekes anyák elszigeteltsége, részben a válság, részben a kormányzat ellentmondásos retorikája miatt. Most csak az amerikai vállalatok működtetnek esélyegyenlőségi programokat, a vidéki multiknál elhaltak a pár éve indult kezdeményezések, nincsenek akciók a visszatérő kismamák támogatására. Tavaly húsz céget kérdezett meg az alapítvány, és mindössze egyharmaduk rendelkezett egyáltalán adatokkal a kismamák visszatérési arányáról. Az elmúlt években felméréseik szerint folyamatosan csökkent a gyes után a munkába visszatérő nők aránya, fizikai munkást nem is találtak a visszavett anyák között, csak a vezetők tértek vissza régi állásukba. Érdekes ellentmondás, hogy miközben a magyar vállalatok munkaerőhiánnyal küzdenek, még így sem vezetnek be a női foglalkoztatást támogató programokat.

The post Az apa nem segít, a fele munka az övé appeared first on Gyereksorsok.

]]>
„Tudatosan soha nem akartam nevelni a mesekönyveimmel” https://gyereksorsok.hu/marek-veronika/ Mon, 28 May 2018 03:58:42 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3037 Marék Veronika író, grafikus nyolcvanon túl is dolgozik. A népszerű mesekönyvszerzővel arról beszélgettünk, akar-e nevelni a műveivel, baj-e, ha borzongat egy mese, és milyen kalandos történeteket talált ki saját fiainak. Egy grafikával is megajándékozta a Gyereksorsok blog olvasóit. Min dolgozik most? Ma nagy nap van, ma fejeztük be az új Boribon-kötetet, az a címe, hogy […]

The post „Tudatosan soha nem akartam nevelni a mesekönyveimmel” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Marék Veronika író, grafikus nyolcvanon túl is dolgozik. A népszerű mesekönyvszerzővel arról beszélgettünk, akar-e nevelni a műveivel, baj-e, ha borzongat egy mese, és milyen kalandos történeteket talált ki saját fiainak. Egy grafikával is megajándékozta a Gyereksorsok blog olvasóit.

Min dolgozik most?

Ma nagy nap van, ma fejeztük be az új Boribon-kötetet, az a címe, hogy Boribon pancsol. Ez egy strandolós történet. Olyan boldog vagyok, mint mikor egy anya megszül egy gyereket, és látja, hogy egészséges. A Könyvhéten fog megjelenni, ez a tizenötödik könyv a Boribon-sorozatban. Elhatároztam, hogy most abbahagyom, szép búcsú lesz.

Miért vet véget a Boribon-könyveknek?

Semmit sem szabad tovább nyúzni, mint ami benne van. Most majd valami mást találok ki.

Hogyan készül egy mesekönyv?

Az egészben a kitalálás az izgalmas, amikor még csak annyit tudok, hogy valami strandolósat akarok. Rajzolgatok, és még fogalmam sincs róla, mit lehetne mesélni egy strandolásról. Az egész úgy kezdődött, hogy támadt egy óriási ötletem. Annipanni kifekszik napozni, és a mai szokásokhoz híven előveszi a naptejet és bekeni magát. Megjelenik Boribon egy vödör homokkal, rászórja, és azt mondja: Annipanni, hull a hó! Én ezen óriásikat nevettem, elképzeltem a dühös Annipannit behomokozva. Bár pont ez a rajz nem került be a könyvbe, de elindított egy olyan felszabadult jókedvet, hogy a sok strandos gondolatból összeállt egy történet. Nagyon szép része a munkának az is, mikor megrajzolom, és megpróbálom annyi képben elmondani a mesét, amennyi adott a könyvhöz, se többen, se kevesebben.

Egy interjúban Ön azt mondta, nem szándéka valamilyen tanulságot beletenni a könyvekbe, ennek dacára lehet tanulni a mesékből, ha ilyen szemmel olvassa az ember. Mikor Boribon, a mackó kirándul, minden balekságot elkövet az erdőben, amit nem szabad, ordítozik, szaladgál, aztán elesik…

Mikor elkészül egy kötet, akkor jövök rá, hogy vannak benne információk a gyerekeknek, anélkül, hogy akartam volna. A Boribon pancsolból is kiderül, hogy egy találkozás a tóval milyen, hogy ha meleg van, a víz lehűsíti az embert, a tó helyenként mélyebb, amitől egy kisgyerek megijedhet, majd hoznak neki egy úszógumit, és azzal már tud pancsolni. De azt is megtudjuk, hogy száraz homokból nem lehet várat építeni, meg kell vizezni, mert csak akkor tapad a homok. A strandolás után jön egy nagy fagyizás, aztán hazamennek, és a könyv azzal ér véget: Ugye holnap is eljövünk fürödni? Igen, ha jó idő lesz. Ez a zárómondat. Ha így nézném, egész komoly információáradat van benne. De én nem ezért írok, rajzolok, én az olyan mozdulatokért csinálom, amikor Annipanni megfogja Boribont és kiviszi a partra, vagy közösen építik a nagy homokvárat. Amikor Boribon megijed, hogy elsüllyed, ott duzzog a parton. Úgy tudják visszacsalogatni, hogy kap egy úszógumit (lerajzolja). Amikor Boribon boldog, akkor beül az úszógumiba és pancsol. Jó így ábrázolni az önfeledt boldogságot. Egy tanár rokonom szólt, hogy nem biztonságos a gyereknek még úszógumiban sem a tó közepén. Akkor odarajzoltam egy fűzfalombot, hogy látsszon, a part közel van. A szülőknek érezniük kell, hogy az úszógumi sem egy életbiztosítás.

A legnagyobb meglepetést e téren az a könyv okozta eddig nekem, aminek az a címe, hogy Annipanni, mesélj nekem. (Ebben Annipanni a házimunka miatt nem ér rá felolvasni Boribonnak, aki aztán egyedül elvégzi a tennivalókat.) Hanyatt vágtam magam, mikor a szülők elmesélték, hogy Veronika, a gyerekem életében először megkérdezte, hogy anya, mit segítsek neked? Megírtam, de nem azt akartam kihozni, hogy az anyák állandóan rohannak és a gyerekek nem vesznek részt a mindennapi élet nehézségeiben, és hogy minden gyerek segítsen. De aztán a könyv önálló életre kelt és hozott egy ilyen értelmezést. Még a vicc kedvéért elmondom, egyszer egy dedikáláson odajött egy anyuka, és megköszönte a Laci és az oroszlánt. Azt mondta: az én kisfiam sose félt semmitől, de mióta ezt a könyvet elolvasta, tudja, hogy félni kell a sötéttől, a kutyáktól, a többi gyerektől. Azóta fél. Ezt halál komolyan mondta. Rémes, hogy a könyv arról szól, le lehet győzni a félelmet, az ő gyereke meg abból tanult meg félni. Ez a legviccesebb köszönet, amit valaha kaptam.

Ön előbb kezdett mesekönyveket írni, mint ahogy anya lett. Milyen volt meseíróként hús-vér gyerekekkel lenni?

17 évesen írtam az első mesekönyvemet, nem is voltam férjnél sem, csak tetszett a mese, mint forma, aminek van egy titkos szerkezete. Én életemben a legboldogabb akkor voltam, amikor a két fiam kicsi volt, 8-10 éves korukig. Akkor az ember olyan, mint egy uralkodó. Van két kis alattvalója, akik sok mindent hoznak, ötletet, kérdést, gondolatot, játékot. Az én fiaim iszonyú kreatívak voltak, a mai napig őrzöm a rengeteg gyerekrajzot, játékötletet. Szobrászkodtak, rajzoltak dzsungelt, beletették az állatokat, és hosszú kalandokat játszottak el. Aztán később jöttek az indiánok, a cowboyok, a dinoszauruszok, és a fantasztikus legók… Csodálatos volt. Később az iskola már hozott olyan etikai problémákat, amiket nem lehet mesélve, nevetéssel megoldani, ezeket komolyan meg kellett beszélni.

Marék Veronika (80)

Író, grafikus, fél évszázada van a pályán és máig az egyik legnépszerűbb gyerekkönyvszerző. 17 évesen készítette el az első mesekönyvét, dolgozott bábszínészként, több tucat gyerekkönyvet írt és rajzolt, írt a Dörmögő Dömötörnek és a Kisdobosnak, forgatókönyvéből készült el a Kockásfülű nyúl rajzfilmsorozat. Legismertebb művei a Boribon és Annipanni-sorozat, a Kipkopp-sorozat, A csúnya kislány, Laci és az oroszlán – utóbbinak Japánban komoly kultusza alakult ki. Számos más európai és távol-keleti nyelvre is lefordították a meséit. Két fia, négy unokája van.

Mit szóltak a fiai az Ön könyveihez?

Amíg nem tudtak olvasni, nem voltak vele tisztában, hogy én írtam őket, ott álltak a könyveim a polcon a többi között. Hatalmas öröm volt, mikor este azt húzták elő, hogy abból meséljek. Nem építettük beléjük, hogy az anyukátok rajzolta, de örültem, hogy szerették, választották. Aztán mikor tudtak olvasni, rájöttek, hogy én írtam őket, meg láttak is dolgozni.

Kértek mesét maguknak?

Minden anyuka kitalál meséket este, ők is azokat imádták, amiket helyben rögtönöztem. Volt egy csodálatos, folytatólagos mesénk, amit ők találtak ki, kettejükről szólt, hogy egy titkos alagút a lakásunkból elvezet az Állatkertbe. És este, mikor bezár az Állatkert, a fiúk átmennek, s mindenféle izgalmas dolog történik velük: tűz üt ki, beteg lesz a kiselefánt, ki kell engedni a farkasokat szaladgálni és így tovább. Minden problémára tudtak megoldást. Ez egy csoda volt. Az apukájuk is mesélt egy hosszú történetet nekik a buta kalózokról, akiknek van egy hajójuk, de kiszárad a tenger. Ezért kerekeket szerelnek a hajóra, és a kiszáradt tengermederben gurigáznak ide-oda és kalózkodnak. Ez is egy irtó jó történet volt.

Mikor elkezdett alkotni, az 50-es, 60-as években, sokkal kisebb volt a választék gyerekkönyvekből.

Szerencsés pillanatban indultam, az ovis korosztálynak nemigen voltak könyvei. Hosszú mesék léteztek, vagy képeskönyvek, de olyan mese nem, ami képes, és történet is van benne. Az első öt Boribon-mese a hatvanas években jelent meg.

Most boom van a gyerekkönyvek piacán, ennek dacára az Ön könyvei népszerűek.

Hála Istennek, de ez is időnként arra ösztökél, hogy ne folytassam a végtelenségig, mert olyan csodálatos gyerekkönyveket adnak ki, és annyifélét, hogy el vagyok képedve. Ha ma lennék szülő, elég nehezen tudnám eldönteni, hogy melyik könyvet vegyem meg. Én mindig azt mondom, a szülők jól nézzék meg, mit vesznek meg, el kéne a meséket olvasni ott az üzletben.

Ez pici korban működik, de egy alsós már 200 oldalas könyveket olvas, azt nem tudom átfutni az üzletben… Követi a kortársakat?

A szándék megvan, de az idő kevés, így csak tudomásul veszem, hogy őrült jó dolgokat csinálnak, és egyet-egyet elolvasok, de nem tudom követni. Minden évben kimegyünk a bolognai Gyerekkönyvvásárba, és ott is azt látom, hogy az egész világ ontja a gyönyörű képeskönyveket, mesekönyveket… De nekem a kicsi fiam 52 éves, a nagyobbik 54, már nem vagyok képben a gyerekirodalomban.

A saját könyvei között van kedvence?

Most épp a legfrissebb, az újszülött…

Mennyi idő volt a Boribont összerakni?

Két és fél-három hónap, mire összeáll a mese, aztán jön a rajzolás, ma már csak a kontúrokat rajzolom meg, és számítógéppel segítenek kifesteni.

Dániel András író-illusztrátor mondta az Ön könyveire, hogy egy biztonságos világ. Ez egy jó kifejezés: délben ebédelünk, holnap kirándulunk, holnapután megyünk a bábszínházba, nagyon fixek a keretek, ott az úszógumi, nem süllyedünk el.

Azért előfordulnak veszélyek, Boribon megbetegszik, elesik, elsüllyed…

Ezek bölcsis léptékkel felfogható veszedelmek… Ön mit gondol a brutális mesékről?

A mese óriási műfaj, és Boribontól a tragikus vagy szörnyű történetekig minden belefér. Andersennek olyan meséi vannak, hogy az embert a hideg kirázza a szörnyülködéstől. Attól függ, hogy hány éves gyereknek – esetleg éppen felnőttnek – szól. Kicsiknek nem szabad horrormeséket olvasni, de van egy időszak, mikor imádják. Az enyémek egy időben cowboyként az indiánokkal harcoltak, lőttek nyíllal, puskával. Az élethez ez is hozzátartozik, amelyik gyerek igényli, annak mehet, van, aki kifejezetten örül neki, hogy sikerül valamilyen rémséget elolvasni. Én is egyszer úgy mentem haza tízévesen, hogy most félni akarok, és elolvastam a Grimm mesékből A két testvért, ahol a boszorka kővé dermeszti a főszereplőt és a szeretett állatait is… Azt hittem, meghalok. De ezek jót tesznek az embernek, mert tudatosítják, hogy igenis, van, amitől félni kell…

Grimm és Andersen is 10 év fölötti gyerekeknek való. Én a Piroska és a farkast elmondtam a fiaimnak, de egy kicsi gyereknek mesebeli, hogy felvágják a farkas hasát, az is, hogy követ tesznek bele, ők képekben gondolkodnak, nem érzik ennek a nyers gonoszságát. De minden ilyen sztori segít nekik felfogni, hogy az élet nem habostorta, és nem szabad a farkasnak prédául esni. Ez egy nagyon komoly mondanivaló: Piroska bedől a farkas dumájának és az felfalja. De szerencsére mégis megmenekül.

A játékmackó hasát is felvágják a testvérek az Ön könyvében…

Bizonyos szülők ezt nem is veszik jónéven. De én azt mondtam, nem ez a probléma, ezt fel lehet fogni úgy, hogy kíváncsiak arra, mi van Boribon hasában, meg orvosost játszanak. Az a mocsokság, hogy otthagyják, ahelyett, hogy összevarrnák. Persze, hogy eltűnik a mackó, de nem azért, mert felvágták a hasát, hanem mert otthagyták.

Van olyan mese, amelyet károsnak talál?

Azt, amelyiknek nincs igazságtartalma, amelyik csak azért horrorisztikus, hogy szörnyű legyen. Akkor nincs létjogosultsága, ha valaki tét nélkül ír édi-bédi mesét

Én az őrületes kommercializálódást látom veszélynek, ami nem kíméli a gyereket. Egy mese ma nem csak mese, hanem a Disney filmet forgat belőle, és aztán mindent elárasztanak az ezzel márkázott termékek, sőt már egy sapkát vagy tolltartót is nehéz venni a gyereknek, ami nem valamelyik jogdíjas mesefigura képét viseli magán. Milne Micimackóját is felülírta a Disney Micimackó… A Csillagok háborúja legtöbb része a hivatalos besorolás szerint 12 éven aluliaknak nem való, ehhez képest az óvodás gyerekeim Star Wars lázban égnek, miközben soha egy részt nem láttak.

A szívem vérzik, hogy Micimackó összetett figurája egy agyalágyult mackó lett, pedig ő az eredeti könyvben költő is, filozófus is. A Csillagok háborúja viszont gyönyörű, igazi mesei alkotás, ahol a jó és a rossz harcol, van benne hercegnő, gonosz, hős önfeláldozó lovagok, csak űri környezetben. Az én unokám is meg volt tőle őrülve, és egy fejlődési szakaszban ez nagyon jó. A világ meseirodalma részének tekintem, húsz év múlva egy antik mese lesz.

Milyennek látja a mai gyerekeket?

Sokkal több választási lehetőségük van ma, hiszen ha az egyik mese nem tetszik a tévében, átkattintanak egy másik csatornára. Nekem az volt életem diadala, mikor a gyerekeim ötéves koruk körül eljutottak oda, hogy időnként kikapcsolták a tévét. Nem kerültek tőle függő kapcsolatba, játszottak inkább. Azt tapasztalom, ha mai gyerekeknek mesélek, hittel és érdekesen, ugyanúgy odafigyelnek, mint a hatvanas évekbeliek. Ők nem változtak meg, csak a körülöttük lévő világ.

És a szülőkben lát különbséget?

Ami új, és amitől meg vannak döbbenve az előadóművészek, hogy nem szólnak rá a gyerekekre. A gyerek felmegy a színpadra, zavarja az előadást, és az anya hagyja. Ilyen régen nem létezett. A másik érdekesség, hogy egyre fiatalabb gyerekeket visznek az előadásokra, hiába van odaírva, hogy 3 éven felülieknek, viszik az egy-, meg a kétévest is. Az akceleráció ebből is látható, sokkal hamarabb jutnak el színházba, programokra, mint régen.

Egy családtörténetet is meg akar írni…

Igen, de rettentő lassan haladok vele… Ez a saját családom története lenne. Anyukám horvát származású, és 12 éves korában került ide Budapestre. A gimnáziumban tiszta jelesre érettségizett úgy, hogy előtte nem is tudott magyarul. Nem mesélem el az életét, meg kell írni, és minél több fényképpel állítom majd össze. Szerencsére mind megvannak a régi fotók. Nekem az anyukám rejtély volt egész életében, ezt próbálom kifejteni. Nem voltunk nagyon jó anya-gyerek viszonyban, inkább apukám felé hajlottam, mert ő nagyon figyelt rám, mindig biztatott, kedves volt. Anyukámat bosszantotta, hogy nincs jó modorom, nem viselkedtem mindig illendően. Már elkészült egy csomó kézirat, ezt meg kell szépen csinálni, ezért nem akarok még meghalni.

The post „Tudatosan soha nem akartam nevelni a mesekönyveimmel” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
A mostohaszülő ne nevelje a gyereket, mert nem az övé? https://gyereksorsok.hu/mozaikcsalad-konyv/ Mon, 21 May 2018 04:00:14 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3028 Iskolai rendezvényre vitt haza meghívót egy elsős kisfiú. Mivel még írni alig tudott, lerajzolta a meghívó címzettjeit: anyját, apját és vér szerinti nővérét. Igen ám, de a család ebben a formában már évekkel korábban megszűnt, a gyerek mozaikcsaládban élt, váltásban hol az anyukájánál, hol az apjánál és annak új feleségénél, akik összesen öt gyereket neveltek. […]

The post A mostohaszülő ne nevelje a gyereket, mert nem az övé? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Iskolai rendezvényre vitt haza meghívót egy elsős kisfiú. Mivel még írni alig tudott, lerajzolta a meghívó címzettjeit: anyját, apját és vér szerinti nővérét. Igen ám, de a család ebben a formában már évekkel korábban megszűnt, a gyerek mozaikcsaládban élt, váltásban hol az anyukájánál, hol az apjánál és annak új feleségénél, akik összesen öt gyereket neveltek. Mint kiderült, a tanítónő automatikusan úgy instruálta a gyerekeket: „Rajzold le anyát, apát és a testvéreidet!” Mivel a családban jó volt a viszony, az iskolai ünnepélyre végül elment az anya, az apa, a mostohaanya és az összes testvér is.

A példa mutatja, mennyire nincs felkészülve az intézményrendszer az „apa, anya, gyerekek” felállástól eltérő családokra. Bár a gyereknevelés szakirodalma bőséges, válásról, újraházasodásról és az így létrejövő mozaikcsaládokról alig elérhető valami eddig magyarul. (A blogon is bemutattuk Gyurkó Szilviának a gyerekbarát válásról szóló kötetét és Fischer Eszter könyvét a mozaikcsaládokról.) Bogár Zsuzsa Mozaik a családom című könyve új szemszögből veszi szemügyre az újraházasodás révén létrejövő családi formációkat. A szerző maga is mozaikcsaládban él, és pszichológusként is számos ilyen családdal foglalkozott.

A Mozaik a családom rengeteg tévhitet, tabut, félelmet eloszlat, amiken sokszor „görcsölnek” az érintettek vagy a környezetük. Vegyünk sorra ezekből párat!

A válás szükségszerűen megviseli a gyereket, trauma a számára.

Bogár Zsuzsa szerint csak akkor, ha a szülők rosszul csinálják. Természetesen, előfordulhat, hogy hiányzik neki az egyik szülő, vagy szomorú, hogy nem kerül sor több közös nyaralásra, de a traumát az a szülő szokta okozni, aki a gyereket eszköznek használja a „hűtlen” párja megbüntetésére, vagy neki szidja volt házastársát, netán ha a felek egy elmérgesedő válóperben marakodnak. A gyerek azt veszi természetesnek, amit a felnőttek sugallnak neki, ha a szülők rettenetes drámaként adják elő a válást, a gyerek is annak fogja tartani. A fenti sztereotípia önfelmentést is tartalmaz, mutat rá a szerző: aki ebben hisz, nem gondol bele, hogy igenis tudná csökkenteni az érzelmi terhet a gyereken, ha felelősen, kulturáltan, a gyerek érdekeit szem előtt tartva vetne véget a kapcsolatnak. S ne feledjük, a gyerek nem válik el a szüleitől, neki az apjára és anyjára is szüksége van.

Csak akkor találkozom/kezdek kapcsolatot/költözöm össze az új párommal, ha a gyerek is elfogadja.

Avagy: Nekem a gyerek az első! A pszichológus szerint nagy érzelmi teher egy gyereken, ha ő dönthet a szülő új kapcsolatáról, vagy akár csak arról, mikor akar találkozni anya új barátjával. A gyereknek elsősorban biztonságra van szüksége, és ezt egy harmonikus viszonyban levő pár jobban képes nyújtani, mint egy szülő. Tehát a szülő előbb maga állapítsa meg, komoly-e az új kapcsolata, és ezt már mint kész tényt jelentse be a gyereknek. Ha a szülő magabiztos, a gyerek is el fogja fogadni.

A mostohaszülő ne nevelje a gyereket, mert nem az övé.

Pedig az óvónő meg a tanítónő is neveli, és ők sem vérrokonai. Ha egy család együtt él, akkor Bogár szerint óhatatlan, hogy mindkét szülő nevelje a gyereket, függetlenül attól, melyikük vér szerinti leszármazottja. A gyerek számára a biztonság úgy teremthető meg, ha az adott családban vallott elveket, szabályokat mindkét felnőtt ugyanúgy képviseli, és persze az elismerést, a jó élményeket is nyújtják a gyerekeknek. Sőt, ő odáig megy, hogy a külvilággal is fogadtassa el a szülő, hogy új párja is részt vesz a gyereknevelésben, tehát a szülői értekezleteken vagy a vér szerinti apával való egyeztetéseken legyen ott a mostohaanya is. Bogár szerint az a formáció, ahol egyik szülő sem neveli „a másik gyerekét”, nem is tekinthető mozaikcsaládnak, csak két egyszülős családfél közös fedél alatt élésének.

A gyerek bedilizik, ha egy hetet anyánál, egy hetet apánál tölt.

A könyv pont ezt, vagy egy közel hasonló arányú felosztást szorgalmaz. Ne legyen egyik fél se „vasárnapi apuka”, mindkét család tapasztalja meg a hétköznapok terheit is, mikor be kell érni az iskolába, megírni a leckét, összekészíteni a tornazsákot. A gyereket a túl gyors, egy-két napos váltások viselik meg, ezért inkább tömbösítve töltsön mondjuk hat-nyolc napot a két családban. Bogár szerint attól sem dől össze a világ, ha más szabályok, szokásrendszerek uralkodnak apánál és anyánál, ezt a gyerek gyorsan el fogja sajátítani, a szülő pedig ne is foglalkozzon vele, ha hozzá képest túl laza vagy túl merev az expartnere, bízzon benne, hogy a legjobbat akarja a gyereknek.

A mozaikcsaládban élő gyerekek sérülnek.

Bogár szerint épp ellenkezőleg. Ha a szülők jól csinálják, ha nem ellenségként, hanem szövetségesként tekintenek volt házasfelükre, ha örülnek, hogy a gyerek ott is jól érzi magát, akkor a gyerek profitál ebből a felállásból. Ideális esetben négy szülő, nyolc nagyszülő törődik vele, több a testvér, az eltérő szokásrendszerek révén nyitottságot, rugalmasságot tanul, könnyebben válik le a szülőről. A szülő pedig, mikor a gyerek épp a volt partnerénél van, pótolhatja az elmaradt munkát, pihenhet, és az új társával lehet kettesben. Még az is lehet, hogy az első válás tapasztalataival felvértezve, azon hibákat megelőzve az új kapcsolat tartósabb lesz a réginél.

Bogár Zsuzsa odáig megy, hogy felveti: lehet, a válás napjainkban már nem is trauma, hanem az élettel szinte velejáró normatív krízis, amin a többség átesik, hasonlóan a kamaszkorhoz vagy a gyerekek kirepüléséhez. Ha a hagyományosnak tekintett nukleáris családban élők már kisebbségben vannak, akkor újra kellene gondolni, mit is tartunk „normális családnak”. Persze, az általa felvázolt, szinte idilli családi élet akkor működik, ha a felnőttek nagy nyitottsággal, önuralommal rendelkeznek, nem kritizálják a gyerek előtt volt házastársukat, őszintén örülnek neki, ha a gyerek jól érzi magát a másik családban is, és a mozaikcsaládban felmerülő félelmeket, gondokat folyamatosan, őszintén megbeszélik egymással. Azt a szerző is elismeri, hogy a „gyerekbarát válás” keveseknek sikerül, a történetek szerint a mozaikcsalád higgadt kialakításával már sokan megbirkóznak. Mindenesetre a kötet által sugallt szemlélet sokat segíthet abban, hogy a benne élők teljes értékű családformának éljék meg a mozaikot, és a környezetükkel is így fogadtassák el.

Bár a kötet általában a szakirodalom elméleti fogalmaiból indul ki, rengeteg idézet olvasható benne érintett családoktól, ami segít közel hozni a témákat. Olyan gyakorlati kérdésekben is ad tanácsot, mint hogy hol lakjon az új család (lehetőleg új helyen), vagy hogy a két szülő gyerekei egyszerre tartózkodjanak a családban, s még a családi összetartást erősítő játékos feladatokkal is ellátja az érintetteket.

Bogár Zsuzsa: Mozaik a családom. Kérdések, történetek, megoldások, Mozaikcsalád Alapítvány, 2017, 3290 forint.

The post A mostohaszülő ne nevelje a gyereket, mert nem az övé? appeared first on Gyereksorsok.

]]>