Gyereksorsok https://gyereksorsok.hu ...egy újabb SOS Gyermekfalvak Blog honlapok honlap... Mon, 22 Jan 2018 08:34:55 +0000 hu hourly 1 Lili zsarolni próbál https://gyereksorsok.hu/lili-zsarolni-probal/ Mon, 22 Jan 2018 04:00:19 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2871 Nevelőanyu egyedül él két vér szerinti fiával, akik 11 és 8 évesek, melléjük érkezett nemrég a családba egy 9 és 7 éves testvérpár. Hogy reagáljon a nevelőanya, ha a biztonságba érve a nevelt gyerek követelőzni kezd, és irányítani próbálja a felnőttet? Vendégposzt egy nevelőszülőtől. Sokan óva intettek korábban, hogy ha már egyszer így döntöttem, hogy […]

The post Lili zsarolni próbál appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Nevelőanyu egyedül él két vér szerinti fiával, akik 11 és 8 évesek, melléjük érkezett nemrég a családba egy 9 és 7 éves testvérpár. Hogy reagáljon a nevelőanya, ha a biztonságba érve a nevelt gyerek követelőzni kezd, és irányítani próbálja a felnőttet? Vendégposzt egy nevelőszülőtől.

Sokan óva intettek korábban, hogy ha már egyszer így döntöttem, hogy nevelőszülő leszek, akkor csak kisgyermeket fogadjak, nagyobbakat semmiképp. A nagyobb gyerekeket már szinte lehetetlen megnevelni. Az élet úgy hozta, hogy kisiskolások kerültek hozzánk, vállalva a kockázatot, hogy sokkal nehezebb lesz, mint egy kisebb gyerkőccel, babával, akibe még nem égett bele a sok negatív hatás, ami az élete során érte őt.

Lili 9 éves, Bebe 7 (nevüket persze megváltoztattam). A nagyfiam, L. 11 éves, Zé pedig 8. De régen volt, mikor még babáztam velük, hogy elrepült ez az idő. Mennyit változtam én is, és ők is ezek alatt az évek alatt. Mennyi közös élményünk volt és mennyi könnycsepp, amit ejtettünk az évek alatt. Mennyi küzdelem és mennyi öröm. Mikor ezeket végiggondolom, elképzelni sem tudom, hogy mennyi mindent élt át Lili és Bebe, mielőtt ide kerültek. Mennyi élményük, örömük, bánatuk lehetett. Mennyi trauma érhette őket. Sok ez a 9 és 7 év. Rengeteg ahhoz, hogy felhalmozódjon az a sok rossz, amit ők kaptak, amiket láttak. Ezért sok idő lesz, mire megváltozik a világról alkotott képük, általunk, a mi értékrendünk által. Az is lehet, hogy nem lesz elég időnk együtt ahhoz, hogy ez megváltozzon. Az is lehet, hogy az az idő, amit most velünk töltenek, teljesen köddé válik majd számukra, és semmit sem jelent később. De bízom benne, hogy azért fog. Mindent megteszek azért, hogy hatása legyen az itt töltött időnek, és kapjanak valamit, amit eddig nem. Biztonságot, szeretet.

Eltelt jó pár hét, mióta megérkeztek a gyerekek, most már ők is otthonnak érzik a házat, a környezetet, a családunkat. Elengedték magukat, kezdenek teljesen feloldódni. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, mikor kiütköznek a komolyabb ellentétek, mikor már feszegetik a határokat, ahogy minden átlagos gyerek megteszi azt. Csak normális esetben a szülők ezeket a próbálkozásokat még azelőtt határok közé szorítják, mielőtt az komoly károkat okozhatna a kapcsolatukban, a gyerekekben, a kötődésben, a bizalomban.

Itt mindent elölről kell kezdeni. A határok ugyanazok, amiket L. és Zé is betartanak, viszont ők évek óta ebben élnek. Lili most úgy érzi, kinyílt számára a világ. Amiről eddig csak beszélgettek a barátnőivel (hogy mennyi szép ruhája lesz, vagy majd nyaralhat egyszer, vagy, hogy lesz egyszer saját telefonja) mind elérhetővé vált számára. A kezdeti hálát felváltotta az az érzés, hogy “mindent akarok”. Megértem őt. Nem volt gyerekkora. Eddig. Nem érezte azt, hogy gondoskodnak róla, nem volt senki, akire támaszkodhatott, nem volt senki, akiben bízhatott, aki teljesíthetné a vágyait, amikről csak álmodozott. Gyerekként szembesült olyan problémákkal, amelyekkel jó esetben még felnőttként sem találkozik az ember. Elmesélte, hogy régen, mikor még együtt laktak a szülőkkel, előfordult, hogy egyedül voltak otthon, és nem mertek bemenni a konyhába ennivalóért (ha volt egyáltalán), mert a fehér padlót beborították a fekete hangyák. Mindenhol csak hangyák. Ezért inkább vártak, éhesen, bizonytalanul. Lili vigasztalta az öccsét, aggódott érte, sokszor a saját baját elfelejtve igyekezett azon, hogy a testvére ne sírjon.

Megértem, hogy most miért fordult át szerény kislányból követelőző, zsaroló lánnyá. Mert bizony átfordult. Két napra.

Korábban már éreztette velem, hogy benne dúlnak az érzések, és a két szélsőség között ingadozik. Ezt sejtettem korábban is, már csak az élete miatt is. Hiszen együtt él benne a gondoskodó kis felnőtt, aki már nem akarja, hogy megmondják neki, mit csinálhat, akitől elvették a gyerekkorát, és a kis gyerek, aki anyára, szeretetre, békére vágyik. Ez a kettősség hatalmas féltékenységben nyilvánul meg. Mikor a figyelmem csak az övé, mikor azt érzi, ő a központ, akkor nincs probléma. Kedves, bújós, aranyos, szófogadó. Minden szülő álma. Viszont mi öten vagyunk. Ha valamelyik fiú is ott van, akkor már előjön belőle a sértődött kislány és a zsaroló kis felnőtt egyszerre. Ha Bebe puszit ad, vagy Zét megölelem, vagy L. mellém jön az utcán, Lili azonnal megsértődik. Felkapja a fejét, nagyon morcosan néz és szándékosan messzebb megy tőlem, nem szól hozzám. Eleinte kérdezgettem, mi a baj. De csak bűntudatkeltően odavágta, hogy “semmi, puszilgasd csak, biztos megérdemli… Majd én jövök mögöttetek, úgyis azt akarjátok”.

Ilyenkor ugye bennem is kettős az érzés. Hiszen tudom, hogy minden figyelmemet, szeretetemet igényli, akarja, azt is, hogy miért. De öten vagyunk. És nem engedhetek az érzelmi zsarolásnak. Sem.

Mert két napig bizony nem csak érzelmileg akart zsarolni. Nagyon feszegette a határokat. Nem egyedi eset, tisztában vagyok vele, kollégáim is meséltek hasonló történeteket, de azért átélni mégis egészen más.

Lili kijelentette, hogy ő akar egy saját kutyát (két mentett kutyusunk van, mindkettő kis termetű, aranyos, szelíd szőrmókok), illetve egy telefont. De most azonnal. Eleinte csak mosolyogtam a kijelentésein, hiszen elég abszurd, gondoltam, hogy viccesen próbálkozik, ahogy Zé is szokott néha. Aztán jöttek hozzánk barátok látogatóba, mi is voltunk erre-arra, és mindenhol kérte a felnőtteket, hogy adjanak neki egy telefont.

Nálunk csak L.-nek van telefonja, az is csak azért, mert már egyedül is közlekedik edzésre. Zének nincs. Nem is fordult meg a fejében, hogy kérjen, mert ebben tudja, hogy én döntök, és egyelőre feleslegesnek tartom. A közösségi oldalakat alapból nem engedem, majd akkor, ha már biztonsággal tudják használni.

Lili esetében felmerült bennem az, hogy esetleg a családja miatt szeretne telefont, hogy megkeresse, vagy elérje azokat, akiket lehet. Ezért leültem vele beszélgetni. Egyrészt arról, hogy a telefontéma az én döntési jogköröm, nem kéregetünk telefont fűtől, fától. Másrészt arról, miért is szeretné azt. Meglepetésemre közölte, hogy azért, mert akkor kereshet magának pasit. Na ettől padlót fogtam. A családja ilyen szempontból eszébe sem jutott.

Elmagyaráztam neki, hogy nálunk mik az erre vonatkozó szabályok, hogy most biztosan nem fog telefont kapni.

Közölte, hogy akkor mindenki előtt azt fogja mondani, hogy nem bánok jól vele. Tudja ám, hogy ezzel mit ér el, mert a nagylányok az otthonban meséltek neki erről, hogy ha olyat állítottak egy nevelőről, ami bár nem volt igaz, de tudják, hogy a nevelőnek az tilos (például hogy pofon vágott egy gyereket), akkor a nevelőt akár ki is rúghatják. Ugye én nem akarom azt, hogy a gyám azt gondolja, én bántom őt?! – tette fel a kérdést.

Fájt. Nagyon. Előtte kutattam fel az interneten neki egy olyan plüss pónit, amire mindig vágyott, és vettem neki egy csillogó fülbevalót, hogy csajos lehessen a rövid haja ellenére… De nem értem rá sajnálkozni magamon. Nyilván ő is tisztában van azzal, hogy mit veszít, ha megteszi, mondtam.

Kérdően, keresztbe font kézzel, fölényesen nézett rám. Várta a választ.

Megkérdeztem tőle, ezzel mit akar elérni? Mert elmondom, mi lesz.

  1. Hazudik a gyámnak.
  2. Engem ugyan lejárat, sőt lehet, hogy meg is hurcolnak (bár aki ismer és lát minket, arról nem tudom elképzelni).
  3. Lehet, hogy többé nem lehetek majd nevelőszülő, valóban. De lesz másik munkám, ahogy emellett most is van.
  4. Viszont ő visszakerül az otthonba. Legjobb esetben egy másik nevelőszülőhöz. Hasonló szabályokkal. Hasonló határokkal.
  5. El akar menni? Mert akkor egyszerűbb, ha megmondja. Nem kötelező itt lenni. Ez egy lehetőség. Nem kényszer.

Nagyon meglepődött. Én is magamon, mert fájt kimondani ezeket. De azt gondolom, most kell, hogy lássa egyrészt a következményeket, másrészt azt, hogy ha tetszik, ha nem, itt nem ő irányít.

Lesütötte a szemét, és kimondta: “Bocsánat!”

Leültem mellé. Úgy gondoltam, ez most egy remek alkalom arra, hogy kettesben megbeszéljünk dolgokat (a fiúk suliban voltak, Lili a héten mandulagyulladással otthon maradt).

Elmondta, hogy soha nem volt neki ilyen jó sehol, nem akarja elrontani. Mondtam neki, hogy nem hagyom, hogy elrontsa. Viszont vannak és lesznek is szabályok. Most is, később is. Az egyik ilyen szabály az, hogy nem vagyunk féltékenyek egymásra, mert tudjuk, hogy mindenki ott van a másiknak akkor és úgy, ahogyan szükség van rá. Ezért jó, hogy sokan vagyunk. A másik szabály az, hogy NEM zsarolunk senkit. Sem engem, sem egymást. Lépésenként fogunk haladni, lassan. Szabályról szabályra. Nem várok el azonnal mindent, de igenis tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy egységes legyen a családunk.

Elmagyaráztam neki újra és újra, hogy nem velem kell küzdeni. Nincs miért küzdeni. Szeretet van, biztonság is, támasz is, és én mindig itt leszek neki. Megöleltem, agyonpuszilgatott, én is őt. Délután már nem volt sértődés, segített a suliban Bebe cuccait is összeszedni, este pedig négyen feküdtek mellettem, körülöttem, az ölemben. Nem volt dráma, nem volt feszültség. Csak mi öten. Ha kell, elmondom minden egyes nap. Egyszer talán megérti, elhiszi és érzi, hogy ez a biztonságos, szerető fészek őt is védi.

Nevelőanyu blogja itt olvasható: http://neveloanyu.blog.hu/

The post Lili zsarolni próbál appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Az örökbefogadás árnyékos oldala II.: Kényszeradoptálások Európában https://gyereksorsok.hu/kenyszeradoptalasok-europaban/ Mon, 15 Jan 2018 04:00:28 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2858 A huszadik században, fejlett országokban is tömegével fordultak elő olyan esetek, mikor kényszerrel adtak örökbe gyerekeket, akiknek a szüleit nem ítélték megfelelőnek a gyereknevelésre. Sokszor hazugságokkal, nyomással vagy csellel vették el a kisbabákat. Ha összeadjuk a számokat, ma egymilliónál is több felnőtt ember él a világon, akit törvénytelenül vagy kényszerrel adtak örökbe. Összeállításunk első részében […]

The post Az örökbefogadás árnyékos oldala II.: Kényszeradoptálások Európában appeared first on Gyereksorsok.

]]>
A huszadik században, fejlett országokban is tömegével fordultak elő olyan esetek, mikor kényszerrel adtak örökbe gyerekeket, akiknek a szüleit nem ítélték megfelelőnek a gyereknevelésre. Sokszor hazugságokkal, nyomással vagy csellel vették el a kisbabákat. Ha összeadjuk a számokat, ma egymilliónál is több felnőtt ember él a világon, akit törvénytelenül vagy kényszerrel adtak örökbe. Összeállításunk első részében az Európán kívüli, második részében az európai országok szégyenteljes gyakorlataiból válogattunk. A számok általában becslések.

Európai országok

Az ír Philomena Lee, akitől erőszakkal elszakították a gyermekét, és a filmben a szerepét játszó Judi Dench

Németország

1939-1945

Érintett: 400 ezer gyermek

Anyák újszülöttjükkel egy Lebensborn-centrumban

A náci Németországban a tiszta árja faj kitenyésztésén fáradozó Lebensborn program lehetőséget adott – a megfelelő rasszjegyekkel rendelkező –  házasságon kívül teherbe esett nőknek, hogy anyaotthonokban biztonságosan szüljenek, és maguk felnevelhessék vagy örökbe adhassák a csecsemőt. Hasonló programot működtettek a nácik a megszállt Norvégiában, ám ott a szőke norvég nők németországi örökbeadásra szülhettek gyerekeket. A második világháborúban a megszállt országokból is elrabolta a hadsereg a szőke gyerekeket, becslések szerint csak Lengyelországból 200 ezret. A kicsiket hamis anyakönyvi kivonattal német származásúnak tüntették fel, német szülőknek adtak örökbe, náciként nevelték őket. A háború után csak 40 ezer gyermek került vissza a származási országába, ám azok is megszenvedték a visszaállást, sokszor már nem is emlékeztek eredeti nyelvükre, családjukra. A skandináv országokban maradt Lebensborn gyerekek a háború után súlyos megaláztatásokat szenvedtek el náci származásuk miatt.

Svájc

Lányanyák gyerekei

1950-1970-es évek

Érintett: több ezer gyerek

Erős nyomásgyakorlással kényszerítették a házasságon kívül szülő nőket, hogy lemondjanak a gyerekükről, vagy gyakran kényszerrel szakították el őket anyjuktól. A hatvanas években Svájcban minden tizedik, hajadon által szült gyerek örökbeadásra került, évi 300-400 baba. Az örökbefogadásra várók száma már akkor is meghaladta a gyerekekét, így könnyű volt családot találni a csecsemőknek.

Vándorló cigányok

1910-es évek-1972

Érintett: 600 gyerek

A Pro Juventute állami ifjúságvédelmi szervezet több száz gyereket vett el vándorló életformát folytató cigány családoktól, egészen 1972-ig, mikor e gyakorlat nyilvánosságra került. A gyerekeket intézetekben, nevelőcsaládoknál vagy örökbefogadóknál helyezték el. Alphons Egli államfő 1986-ban bocsánatot kért, az áldozatok anyagi kárpótlást kaptak.

Írország

1950-es, 60-as, 70-es évek

Érintett: 60 ezer gyerek

Örökbeadásra szánt kislány “katalógusbeli” fotója Írországból

A Philomena című sikerfilm pontosan bemutatja az ír történetet: az 50-es, 60-as években tömegével vették el egyházi segédlettel lányanyák gyerekeit, és adták őket örökbe Amerikába. A megesett nőket egyházi intézményekben dolgoztatták, az első pár évben ők nevelték a kisbabákat, majd az apácák örökbe adták a gyerekeket. Az örökbefogadók olykor katalógusból választhattak gyereket, majd cserébe busás támogatásban részesítették a zárdát. Az örökbefogadottak később felnőttként megpróbálták megkeresni a szülőanyjukat, az apácák azonban eltüntették a nyomokat. A még mindig élő, 85 éves Philomena Lee, a film főhőse egy alapot hozott létre, hogy egyáltalán a hivatalos dokumentumok hozzáférhetők legyenek az áldozatok számára. Az ír katolikus egyház érseke és püspökei 2014-ben bocsánatot kértek az okozott szenvedésekért.

Spanyolország

1940-1990-es évek

Érintett: 300 ezer gyermek

A Franco-rendszer alatt kezdetben a politikai foglyok gyermekeit rabolták el és adták törvénytelenül örökbe rendszerhű családoknak. Később üzleti alapon, a kórházak és a katolikus egyház közreműködésével több százezer babát adtak pénzért örökbe házaspároknak. Általában kiszolgáltatott lányanyák, vagy többgyermekes anyák csecsemőit. Az anyának gyakran azt hazudták, hogy az újszülött meghalt, és kamu temetést is rendeztek neki.

Franciaország

1963-1981

Érintett: 1600 gyerek

A Franciaországhoz tartozó Indiai-óceáni szigetről, Réunionról két évtized alatt 1600 gyereket vittek át erőszakos praktikákkal Franciaországba, hogy a gyéren lakott vidéki területekről elvándorló fiatalokat pótolják, a sziget pedig éppen demográfiai boommal küzdött. A gyerekeket kiszolgáltatott családoktól vették el, egyedülálló anyáktól vagy szegény szülőktől. Meghamisították az aláírásukat az örökbeadási papírokon, vagy abban a tévhitben tartották a szülőket, hogy a gyerekek csak átmenetileg utaznak Európába és majd visszatérnek. A gyerekeket sokszor kemény fizikai munkára fogták be új szüleik, életükben törést okozott a kényszerű örökbeadás.

Nagy-Britannia

1950-70-es évek

Érintett: több százezer gyerek

Nagy-Britanniában is a fiatal lányanyákat nyomták erőteljesen a gyerekükről való lemondás felé. Ekkoriban még nem voltak állami intézmények a krízisterhesek támogatására, a velük foglalkozó szociális munkások és egyházi szervezetek az örökbeadást tüntették fel egyetlen lehetőségként. A gyereküket felnevelő lányanyákat éretlennek, felelőtlennek bélyegezték meg. A korszakban félmillió gyereket adtak örökbe, igaz, nem mindet kényszer hatása alatt. A katolikus egyház feje 2013-ban bocsánatot kért az elkövetett bűnökért.

Norvégia

A mai napig

Érintett gyerekek: néhány

A Bodniariu-család, akiktől öt gyereket emeltek ki a norvég hatóságok. Esetük bejárta a világsajtót.

A norvég gyermekvédelmi szervezet, a Barnevernet túlkapásai bejárták a világsajtót. Sok esetben indokolatlanul emelik ki a gyereket a családból – jellemzően bevándorló hátterű szülőktől -, és nevelőcsaládban helyezik el őket. Arra is voltak példák, hogy engedélyezték, a nevelőcsalád örökbe fogadhassa a kicsit, miközben a szülő folyamatosan tartotta a kapcsolatot és nem igazolódott be, hogy alkalmatlan a gyereknevelésre.

The post Az örökbefogadás árnyékos oldala II.: Kényszeradoptálások Európában appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Az örökbefogadás árnyékos oldala I.: Kényszeradoptálások huszadik századi fejlett országokban https://gyereksorsok.hu/kenyszeradoptalasok-europan-kivul/ Mon, 08 Jan 2018 04:00:24 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2848 A huszadik században, fejlett országokban is tömegével fordultak elő olyan esetek, mikor kényszerrel adtak örökbe gyerekeket, akiknek a szüleit nem ítélték megfelelőnek a gyereknevelésre. Sokszor hazugságokkal, nyomással vagy csellel vették el a kisbabákat. Ha összeadjuk a számokat, ma egymilliónál is több felnőtt ember él a világon, akit törvénytelenül vagy kényszerrel adtak örökbe. Összeállításunkban a fejlett […]

The post Az örökbefogadás árnyékos oldala I.: Kényszeradoptálások huszadik századi fejlett országokban appeared first on Gyereksorsok.

]]>
A huszadik században, fejlett országokban is tömegével fordultak elő olyan esetek, mikor kényszerrel adtak örökbe gyerekeket, akiknek a szüleit nem ítélték megfelelőnek a gyereknevelésre. Sokszor hazugságokkal, nyomással vagy csellel vették el a kisbabákat. Ha összeadjuk a számokat, ma egymilliónál is több felnőtt ember él a világon, akit törvénytelenül vagy kényszerrel adtak örökbe. Összeállításunkban a fejlett nyugati országok szégyenfoltjaiból gyűjtöttünk össze egy válogatást (az itt felsoroltakon kívül más országokban is történtek kényszerörökbefogadások). A számok általában becslések.

Mi a kényszer?

A felsorolt országokban, évtizedekkel ezelőtt tömegesen, állami vagy egyházi segédlettel, esetleg a jogszabályokat is megszegve adtak örökbe gyerekeket a szülők félretájékoztatásával, szégyenüket vagy gyenge társadalmi pozíciójukat kihasználva. Az, hogy e gyakorlatok sértik az emberi jogokat, gyerekjogokat, csak a huszadik század utolsó negyedében kezdett világos lenni – és a jogsértések is hozzájárultak ahhoz, hogy az örökbefogadást körülvevő szakmai elvek, ajánlások, nemzetközi egyezmények létrejöjjenek. Egy globális tanulási folyamat zajlik tehát a témában, hasonlóan ahhoz, hogy a 21. század elején a nemzetközi örökbefogadást szabályozták és szigorították folyamatosan a napvilágra került gyerekkereskedelmi botrányok, visszaélések hatására.

Kényszerörökbeadás ausztrál elszenvedői Julia Gillard miniszterelnök bocsánatkérésekor

Ma is adnak örökbe úgy gyerekeket, hogy a szülők nem egyeztek bele, ám nagyon fontos, hogy ez hogyan történik. Az ENSZ Gyermekjogi egyezménye és más nemzetközi egyezmények meghatározzák, milyen esetekben lehet örökbe adni a gyereket. Az Európai Unió sok országában ma is létezik szülői beleegyezés nélküli örökbeadás, általában ennek feltétele a gyerek elhanyagolása, bántalmazása, vagy a kapcsolattartás hiánya. Lehet, hogy az érintett szülők ezt is kényszernek élik meg, fontos azonban, hogy a következő feltételek fennálljanak:

  • Az örökbefogadásnak a gyermek legfőbb érdekét kell szolgálnia.
  • A gyermeket csak akkor szabad kiemelni az eredeti családjából, ha ott elhanyagolást, bántalmazást szenved el, ha a család már minden segítséget megkapott és ez nem vezetett eredményre.
  • Örökbe adni pedig akkor lehet a gyereket, ha nincs esély, hogy az eredeti családba visszakerüljön, vagy a szülők teljesen alkalmatlanok rá, durván bántalmazták a gyereket, és a bíróság megvonta a szülői felügyeleti jogukat.
  • A gyerekek sorsáról többféle szakma (egészségügy, gyermekvédelem, oktatás) képviselőiből álló team dönt. Természetesen minden esetet egyedileg kell elbírálni. Ezeket dokumentálni, felülvizsgálni kell időnként.
  • A döntések legyenek nyilvánosak és az érintettek által megfellebbezhetőek.
  • Természetesen egyik résztvevőnek sem szabad hazudni. Azaz nem lehet azt mondani a vér szerinti szülőnek, hogy meghalt a kisbabája, vagy az örökbefogadónak, hogy árva a gyerek.
  • A gyereket „minél közelebb” kell tartani eredeti közegéhez. Elsők a vér szerinti szülők, ha ők nem képesek felnevelni, a tágabb rokonság jöhet szóba, ezután a belföldi örökbefogadás, nemzetközi örökbefogadásra csak akkor kerülhet sor, ha erre sincs esély.
  • A gyereknek joga van származása megismeréséhez, eredeti nyelve, kultúrája, vallása megőrzéséhez.
  • Fontos, hogy a krízisterhesekkel kapcsolatba kerülő segítő szakemberek elsődleges célként a családban való felnevelkedést tűzzék ki, és az örökbeadásra csak akkor kerüljön sor, ha erre nincs esély.
  • Tilos „üzletelni” a gyerekkel, bár az örökbefogadásnak sok országban egész magas az adminisztratív költsége, de nem lehet nyerészkedni az ügyleten.

Megnyugtató, egyértelmű döntés nem feltétlenül létezik, gyakran a szakemberek sem értenek egyet, mi is a gyermek legfőbb érdeke egy adott helyzetben, vagy az elhanyagolás olyan mértékű-e, hogy már ki kell emelni a kicsit a családból. Ezen döntésekben mindig szerepet játszik a szakember értékrendje, beállítottsága, s az adott korszak családpolitikája, ideológiája. Napjainkban is megfigyelhető, hogy a többségtől eltérő kultúrájú (bevándorló, kisebbségi) családok gyermekeire jobban felfigyel a gyermekvédelem és hamarabb intézkednek a kiemelésükről.

Európán kívüli országok

Ausztrália

Az ellopott nemzedékek

1869-1970-es évek. Érintett: 100 ezer gyerek

A huszadik század első kétharmadában hatósági rendelkezések alapján tömegével szakították el az őslakosok gyermekeit családjuktól, főleg a félvér gyerekeket, és bentlakásos intézményekben, nevelő- vagy örökbefogadó családoknál helyezték el őket. A cél a minél gyorsabb asszimiláció volt, úgy gondolták, idővel a fehérekkel való keveredés miatt a bennszülöttek kihalnak. Az intézetekben a fehérek kultúrájára oktatták őket, tilos volt ősi nyelvüket beszélni. Sok gyereket bántalmazás, abúzus ért. A fiúkat mezőgazdasági munkára, a lányokat cselédnek képezték ki. Az elszakított gyerekek felnőve magasabb jövedelemre tettek szert, mint otthon maradt társaik, de gyakoribb volt körükben a droghasználat, a pszichés problémák megjelenése, a bűnözés. A gyerekeknek alig hatodát fogadták örökbe, főleg a XX. század második felében, mikor a hatóságok népszerűsíteni kezdték, hogy fehér párok bennszülött gyerekeket neveljenek. Az „ellopott nemzedékek” miatt az ausztrál államok parlamentjei 1997-ben bocsánatot kértek az őslakosoktól, majd később a kormány is, és egy nemzeti emléknapot neveztek ki a tiszteletükre.

Fehér leányanyák gyermekei

1950-1975. Érintett: 225-250 ezer gyerek

Az érintettekből álló hallgatóság Julia Gillard miniszterelnök bocsánatkérésénél

A múlt század ötvenes-hetvenes éveiben tömegével adták örökbe fiatal, egyedülálló nők gyerekeit Ausztráliában házaspároknak. A korabeli családpolitika nem tartotta alkalmasnak a leányanyákat a gyermek felnevelésére, s a kórházak, egyházak, örökbeadási ügynökségek minden eszközt bevetettek, hogy a csecsemőről való lemondásra kényszerítsék őket. Gyakran az anyákat félretájékoztatták, azok nem voltak tisztában a jogaikkal, erős nyomást gyakoroltak rájuk, vagy akár meghamisították az aláírásukat az örökbeadási iratokon. A gyerekek meddő házaspárokhoz kerültek, az anyákat erőteljesen győzködték, hogy ők úgysem tudják felnevelni a őket, a bébinek jobb dolga lesz egy házaspárnál. Az örökbefogadások titkosan zajlottak, a kötődésben a „tiszta lap” elméletét vallották a kórházi dolgozók, gyakran benyugtatózták a nőket a szülésekhez, nem engedték, hogy megnézzék a babát, vagy még a nemét sem árulták el – azzal a céllal, hogy anya és gyerek is mielőbb elfelejtse egymást. Julia Gillard miniszterelnök 2013-ban bocsánatot kért az áldozatoktól. A gyermeküktől való kényszerű elszakadás életre szóló traumát jelentett az anyáknak. Több önsegítő szerveződésük működik Ausztráliában.

Egyesült Államok

1940-1970-es évek. Érintett: több százezer gyerek

Ekkoriban az örökbeadó anyák negyede 30 év alatti hajadon volt. A házasságon kívüli szülés stigmának számított, az ilyen helyzetbe került lányokat egyértelműen az örökbeadásra buzdították a velük kapcsolatba kerülő szociális munkások és más segítők, a gyerek felneveléséhez nem kaptak segítséget. Az anyaotthonokban élő fehér, házasságon kívül teherbeesett nők 80 százaléka örökbe adta az újszülöttet. A jelenség a hetvenes években a fogamzásgátlás, az abortusz terjedésével és az egyedülálló anyák presztízsének javulásával halt el lassan.

Kanada

Őslakosok

1965-1985. Érintett: 20 ezer gyerek

Marcia Brown Martel, akit négyévesen emeltek ki a családjából, és egy nem bennszülött család fogadta örökbe

A hatvanas évektől Kanadában tömegesen szakították el az őslakos indiánoktól a gyerekeiket, akkor is, ha bántalmazás vagy elhanyagolás nem történt. A gyerekeket nevelő- vagy örökbefogadó családokhoz küldték, sokszor olyan messzire, mint Új-Zéland, eredeti nyelvüket, kultúrájukat nem ismerhették meg, a családjuk nem tudta, hova kerültek. Ez súlyos traumákat okozott az érintett fiataloknál. A kanadai kormány 2017 végén bejelentette, hogy 600 millió dollár kárpótlásban részesíti az elszakított családokat, egy alapot is létre hoznak, ami nyelvükkel, kultúrájukkal segít megismertetni az örökbeadott egykori gyerekeket.

Lányanyák

1950-1980-as évek. Érintett: több százezer gyerek

A második világháború után Kanadában a „megesett lányokat” a családjuk gyakran egyházi anyaotthonokba küldte, ahol titokban hordták ki a gyereküket. A szülés után általában elszakították tőlük az újszülöttet és örökbe adták, ez volt a büntetés a házasság előtti szexért. A módszerek nagyon hasonlóak voltak, mint az ausztrál lányanyáknál. Az anyák évtizedeken át szégyenként hordták a titkukat. Hivatalos bocsánatkérés máig nem történt.

Argentína

Estela de Carlotto, az unokájukat kereső argentin nagymamák szervezetének elnöke saját elszakított unokájával

1976-1983. Érintett: 500 gyerek

A katonai diktatúra idején több száz ellenálló gyerekét adták örökbe kényszerrel Argentínában, gyakran a katolikus egyház segédletével. Általában terhes nők csecsemőit, akiket a szülés után kivégeztek, vagy a gyerekkel együtt rabolták el a szülőket. A gyerekeket a rendőrség, a katonaság tagjai, vagy a rendszerrel együttműködő civilek kapták meg. A gyereket általában hamis anyakönyvi kivonattal az örökbefogadók vér szerinti utódjának anyakönyvezték, nem tudták meg, kiktől származnak. A cél az volt, hogy az új családokban rendszerhűvé neveljék őket. Az eltűnt gyerekek nagyszülei indítottak mozgalmat a felkutatásukra a junta bukása után, többeket sikerrel megtaláltak.

Az összeállítás következő részében az európai országok kényszeradoptálási gyakorlataival foglalkozunk.

The post Az örökbefogadás árnyékos oldala I.: Kényszeradoptálások huszadik századi fejlett országokban appeared first on Gyereksorsok.

]]>
A szülő jogai az egészségügyben https://gyereksorsok.hu/szulo-jogai-az-egeszsegugyben/ Mon, 01 Jan 2018 04:00:07 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2826 Mihez van jogod, ha kórházba kerül a gyereked? És ha te kerülsz kórházba? Ma azokat a gyakori kérdéseket gyűjtöttük össze, amelyek a szülőkben felmerülnek a gyerek betegségével, kórházi tartózkodásával, orvosi ellátásával kapcsolatban. Megnéztük, mit mond ki a jog, mi a gyakorlati helyzet, és milyen jogorvoslati lehetőségei vannak a szülőnek. A cikk elkészítésében a betegjogokkal foglalkozó […]

The post A szülő jogai az egészségügyben appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Mihez van jogod, ha kórházba kerül a gyereked? És ha te kerülsz kórházba? Ma azokat a gyakori kérdéseket gyűjtöttük össze, amelyek a szülőkben felmerülnek a gyerek betegségével, kórházi tartózkodásával, orvosi ellátásával kapcsolatban. Megnéztük, mit mond ki a jog, mi a gyakorlati helyzet, és milyen jogorvoslati lehetőségei vannak a szülőnek. A cikk elkészítésében a betegjogokkal foglalkozó Integrált Jogvédelmi Szolgálat (IJSZ) és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segített.

A szülés körül

Milyen jogai vannak a szülő nőnek? Eldöntheti-e, ki megy be vele a szülőszobára?

Mit mond a jog: egy nagykorú személy elkísérheti a szülőszobára a vajúdó nőt.

A gyakorlatban: ezt általában betartják a kórházak, néhány szülészeten akár több személyt is beengednek. Ha nem, akkor nehéz döntés előtt áll az a nő, aki dúlát és családtagot is szeretne bevinni. Sok helyen császármetszésnél is bent lehet az apa vagy egy dúla.

Megválaszthatja a szülő nő, milyen testhelyzetet választ?

Mit mond a jog: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint az anya döntheti el, milyen testhelyzetben vajúdik és szül.

A hazai gyakorlatban: sokkal inkább az adott kórház protokollja a döntő, mint a várandós elképzelése. Sok kórház biztosít alternatív szülőszobát, ahol a vajúdást különböző helyzetekben megengedik, a kitolási szakaszra azonban jellemzően még mindig hanyatt fektetik a nőt. Sok múlik a szülészorvos szemléletén.

Visszautasíthat-e eljárásokat a vajúdó nő?

Mit mond a jog: mindig a páciens beleegyezését kell kérni orvosi eljárások előtt, kivéve, ha életmentő vagy életfenntartó beavatkozásról van szó. Akkor sem kell a beteg beleegyezését kérni, ha a beavatkozás mások életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti. A „mások” kategóriába a 24. terhességi hetet betöltött magzat is beletartozik.

A gyakorlatban: a vajúdó nő – a vajúdás állapotából adódóan – kiszolgáltatott. Nem biztos, hogy van energiája arra, hogy mérlegelje, valóban szükséges-e az adott beavatkozás. Ha az orvos azt mondja, hogy szerinte kell, akkor nagyon ritka, hogy bárki ellentmondana ennek a szülés folyamatában.

Mit tehet a szülő: Sok múlik azon, milyen szemléletű orvost, szülésznőt, kórházat választ, ajánlatos előre érdeklődni, és olyan intézményhez, szülészhez fordulni, akiben megbízik, hogy betartja a megállapított kereteket. Ha indokolatlan beavatkozást végeztek el, akkor utólag akár bírósághoz is lehet fordulni – például bíróság ítélheti meg, hogy indokolt volt-e a császármetszés a konkrét esetben. Egy személyiségi jogi perben a bíróság még sérelemdíjat is megítélhet.

Szülés után elválaszthatják-e az újszülöttet az anyától?

Mit mond a jog: a jog az anya-újszülött kapcsolatot két irányból is védi. Egyrészt a kiskorú „betegnek” (vagyis az újszülöttnek) joga van arra, hogy a szülő mellette tartózkodjon. Másrészt a szülő nőnek joga van arra, hogy újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el (hacsak valamelyikük egészségi állapota ezt ki nem zárja).

A hazai gyakorlatban: a kórház protokollja dönt, egyes kórházakban együtt helyezik el a kisbabát az anyával, máshol nem, megint máshol az anya kívánságán múlik az elhelyezés. Ha valaki olyan intézményben szül, ahol az a szokás, hogy a csecsemő az újszülöttosztályon marad, akkor nem fognak vele kivételt tenni. A rooming-in (az újszülött és az anya folyamatos együttléte) mellett a strasbourgi emberi jogi bíróság is állást foglalt.

Mit tehet a szülő: érdemes előre kideríteni, mi a gyakorlat a kiszemelt kórházban, és olyan intézményt választani, ami szimpatikus. Ha már ott van az anya a kórházban, fordulhat panasszal a kórházigazgatóhoz vagy akár a fenntartóhoz, ehhez segítséget kérhet a betegjogi képviselőtől is. A szülő előtt nyitva áll az ombudsmanhoz fordulás lehetősége is. Ez utóbbi azonban – elsősorban az eljárás hossza miatt – lehet, hogy a konkrét ügyben nem jelent majd tényleges segítséget. Utólag azonban kimondhatja, hogy a kórház gyakorlata alapjogokat sért.

Joga van-e a szülőnek a koraszülött gyermeke mellett lenni?

Mit mond a jog: ugyanaz a jogi szabályozás, mint időre született újszülött esetében, azaz a gyereknek joga van, hogy a szülője mellette legyen, a szülő nőnek pedig arra van joga, hogy újszülöttjével együtt helyezzék el. A különbség annyi, hogy itt a baba egészségi állapota indokolhatja az anyától való elválasztást. Ez alól a kórház kivételt tehet, ha a betegellátást zavarja a szülő jelenléte, vagy más betegek jogainak sérelmével jár. Ezek eléggé rugalmas fogalmak, erre szoktak hivatkozni a kórházak, ha korlátozzák a látogatást.

A gyakorlatban: ismét a kórházon múlik minden, egyes koraszülöttosztályokon valóban benn lehet egész nap a szülő, máshol csak ritka és rövid látogatásokra engedik be. Vannak jó gyakorlatok, ahol a pici baba kengurumódszerrel a szülő testén melegedhet és még a beavatkozásoknál sem küldik ki a szülőket. Kutatások igazolták, hogy a koraszülött állapotára jó hatással van az anya jelenléte és a testi kontaktus – ennek ellenére nem minden kórházban ez a szokásos.

Mit tehet a szülő: a lehetőségek gyakorlatilag teljesen azonosak az egészséges újszülött esetében leírtakkal. Ha a gyerek egészségügyi állapota lehetővé teszi, és van megfelelő ellátás és hely, akár át is vitetheti más, haladóbb szellemű intézménybe a babát.

Védőoltások

Joga van a szülőnek visszautasítani a kötelező védőoltásokat?

Mit mond a jog: a kötelező védőoltásokat vagy be kell adatni, vagy mentesítést kell alóluk kérni.

A gyakorlatban: Előfordulhat, hogy a védőoltás tervezett időpontjában a gyerek lázas beteg – ilyenkor általában várni szoktak a beadással addig, amíg meggyógyul. Gyógyulás után azonban be kell adatni a kötelező oltást. Oltás alóli végleges mentesítéshez azonban komoly egészségügyi indok kell, például immunrendszeri betegség. Ha a szülő mentesítést kér, minden esetben egyedileg, olykor oltásonként mérlegelik, hogy a gyerek oltható-e vagy sem. Ha a szülő nem oltatja be a gyereket, akkor bírságot szabhatnak ki rá, illetve jelzést tehetnek a gyermekvédelemnek. Volt már rá példa, hogy védelembe vettek oltás elmaradása miatt gyereket.

Mit tehet a szülő: Az egyetlen megfelelő út a mentesítés kérése. Ha a szülő nem indít mentesítési eljárást, akkor előbb-utóbb, kellő hatósági huzavona után be fogják oltani a gyereket. Legfeljebb külföldre költözhet, de akkor az adott ország oltási rendje lesz kötelező nekik.

Kórházban a gyerek

Benn maradhat a szülő a gyerekkel? Az apa is? Milyen körülményekre jogosult?

Mit mond a jog: a kiskorúnak joga van rá, hogy a szülője mellette tartózkodjon.

A hazai gyakorlatban: ezt általában biztosítják is a kórházak, a megvalósulás azonban változatos. Van, ahol egy széken ülhet a szülő a gyerek betegágya mellett, máshol bevihet saját matracot és a földre terítheti, és van, ahol a szülőt is felveszik és ágyat, ellátást kap. A jogszabály nem köti ki, milyen szolgáltatásra jogosult a szülő. Egyes kórházakban éjszakára kiküldik a szülőt, vagy kikötik, hogy csak az anya lehet benn a kis beteggel – ez utóbbi azonban jogellenes. Pénzt csak akkor kérhet a szülő benntartózkodásáért a kórház, ha ágyat, étkezést biztosít neki, önmagában a bent tartózkodásért nem fizettethet díjat.

Mit tehet a szülő: ha egyáltalán nem biztosítja a kórház a folyamatos benntartózkodást, fordulhat a kórházigazgatóhoz, fenntartóhoz, betegjogi képviselőhöz, bírósághoz.

Visszautasíthat-e kezelést a szülő?

Mit mond a jog: Attól függ, hogy milyen beavatkozásról van szó. Sürgősségi beavatkozásnál nem kell beleegyezés, a szülőnek tehát nem kell hozzájárulnia, hogy gyermekét ellássák. A szülő nem utasíthat vissza olyan beavatkozást, aminek az elmaradása miatt a gyermek maradandó károsodást szenvedne. Ha a szülő életmentő vagy életfenntartó beavatkozást utasít vissza, akkor a kórház bírósághoz fordul és a bíróság dönt arról, hogy el kell-e végezni e beavatkozást vagy sem. A gyermekvédelmi törvény egyik új szabálya azt is kimondja, hogy súlyos veszélyeztetésnek minősülhet, ha a szülő megtagadja az együttműködést a háziorvossal. Hogy ez konkrétan mit jelent, azt majd a gyakorlat mondja meg, esetről esetre. De az orvos jelzést tehet a gyermekvédelmi rendszernek, ha az együttműködés megtagadását észleli.

A gyakorlatban: Kórházi ellátás során volt már rá példa, hogy egy kezelés visszautasítása miatt a kórház jelzést tett a gyermekvédelmi rendszerek, és a gyermeket kiemelték a családból.

Hazaviheti a szülő saját felelősségre a gyereket?

Mit mond a jog: Elvileg a szülő dönthet úgy, hogy nem kéri az orvosi ellátást és hazaviszi a gyermeket. Ennek a korlátait a kezelés visszautasításánál leírtak jelentik.

A hazai gyakorlatban: előfordulhat, hogy a kórház értesíti a gyermekvédelmet, ha a szülő saját elhatározásból távozik a gyerekkel.

Kórházban a szülő.

Látogathatja-e a gyerek a szülőt, esetleg kérheti-e a szülő, hogy a kisgyerekét is felvegyék a kórházba, ha nem tudja máshogy megoldani az elhelyezését?

Mit mond a jog: Minden beteg a kórházi feltételektől függően élhet a kapcsolattartás jogával, vagyis látogatókat fogadhat. A látogatók fogadása azonban nem sértheti a betegtársak jogait, és nem zavarhatja a betegellátást. Ami a szülővel befekvést illeti: a felnőtt beteg esetében korlátozottabb a kapcsolattartáshoz való jog, nincs joga arra, hogy folyamatosan mellette legyen valaki. A betegellátás zavartalansága, más betegek jogai általában korlátját képezik annak, hogy egy gyerek (például szoptatott csecsemő vagy olyan gyerek, akinek nem megoldott a felügyelete) befeküdjön a szülőjével.

A gyakorlatban: A kórházak általában szabnak egy életkori határt a látogatók számára: sok esetben 14 év alatti nem mehet be látogatni. Persze az is előfordulhat, hogy egy kórház megengedi (például egy szoptatott csecsemőnél), hogy bemehessen az édesanyjához. Ha nem, akkor a szokásos panaszfórumokhoz lehet fordulni, de ezek sajnos nem biztos, hogy eredményesek lesznek. Azért nem lehet panasszal élni, mert a gyereket nem engedik befeküdni az anyával együtt, ezt legfeljebb egyedi szívességként engedélyezik.

Mit tehet a szülő: előre érdeklődik a kórházi házirendről és gyakorlatról, és ha a kórház nem engedi meg, hogy a gyerek bemehessen, akkor más megoldást keres a gyereknek.

The post A szülő jogai az egészségügyben appeared first on Gyereksorsok.

]]>
„Egy hülyeség miatt, tizenöt perc miatt tizenöt évig rács mögött leszek” https://gyereksorsok.hu/tizenot-evig-racs-mogott-leszek/ Mon, 25 Dec 2017 04:00:19 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2813 Zoltán nemrég volt tizennyolc éves. Várhatóan legalább tíz év börtön vár rá, miután egy rosszul elsült „balhé” emberölésbe torkollt. Zoltán gyönyörűen rajzol, készül az érettségire. A Szőlő utcai Budapesti Javítóintézetben beszélgettünk, ahol az ítéletre várva előzetes letartóztatásukat töltik kiskorú fiúk. Mióta vagy itt? Egy éve és két hónapja. És még nagyjából egy év, amire számíthatok […]

The post „Egy hülyeség miatt, tizenöt perc miatt tizenöt évig rács mögött leszek” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Zoltán nemrég volt tizennyolc éves. Várhatóan legalább tíz év börtön vár rá, miután egy rosszul elsült „balhé” emberölésbe torkollt. Zoltán gyönyörűen rajzol, készül az érettségire. A Szőlő utcai Budapesti Javítóintézetben beszélgettünk, ahol az ítéletre várva előzetes letartóztatásukat töltik kiskorú fiúk.

Mióta vagy itt?

Egy éve és két hónapja. És még nagyjából egy év, amire számíthatok itt.

Milyen a javítóintézetben élni?

Meglepően jó. Különösebb bajom nincs azon kívül, hogy be vagyok zárva, de mivel csináltam egy bűncselekményt, ez a minimum, ami elvárható. Betarthatók a szabályok, eltalálták a középutat, se nem kemény, se nem puha.

Kívülről elég szigorúnak tűnik a napirend, minden perc be van osztva a reggel hatos ébresztőtől a fél tízes villanyoltásig…

Nem is szigorúnak tűnik, hanem fárasztónak. Mikor bekerültem, nehéz volt megszokni. Kint ennyire beosztott napom nem volt, néha délben keltem, itt meg hatkor kelek minden nap. Van benne jó is, hogy bekerültem. Leszokom az alkoholról, kicsit benő a fejem lágya. Kint ez nem sikerült volna, vagy meghalok, vagy a híd alatt végzem.

Nem jártál iskolába?

A kilencediket elkezdtem, aztán elvitt a baráti társaság más irányba, a sulit hanyagoltam, dolgozni nem mentem. Ittam, csavarogtam, volt, hogy napokig nem mentem haza.

Drogoztatok is?

Nem, csak ittunk, de durván.

Mit követtetek el?

Iszogattunk, és még többet akartunk, pedig már eléggé be voltunk rúgva. Betértünk egy házba, ahonnan piát vagy pénzt akartunk lopni. Rosszul sült el. A tulajdonos, egy idős ember felébredt, megvertük. Másnap kaptak el. Az öreg egy hónapra rá meghalt a kórházban. 83 éves volt. Most a tárgyaláson tudtam meg, hogy pár hónappal később a felesége is meghalt. Egy hülyeség miatt, tizenöt perc miatt az életemben itt vagyok már egy éve.

Sokszor lejátszottad fejben azt az estét?

Elég sokszor.

A barátaidat is lecsukták?

Egy bűntársam van itt a javítóban, de nem beszélhetek vele, a harmadik börtönben. Ő visszaeső volt.

Lehet tudni, mi lesz az ítélet?

Rám most tizenöt évet kér az ügyész. Azt már börtönben kell letölteni.

Ha a sértett nem hal meg, akkor kisebb lenne a büntetés?

Akkor csak súlyos testi sértés, betörés és magánlaksértés lenne, azt megúsztuk volna 3-8 évvel. De hogy meghalt, így szándékosan elkövetett emberölés, nyereségvágyból, magánlaksértés, többrendbeli betöréses lopás a vád. Minden, ami minősítő tényező, az ellenem van.

Van valami remény, hogy kevesebbre ítélnek?

Ha sikerül itt letenni az érettségit, akkor talán. Most vagyok tizedikes, itt végzem a javítóban.

Jó tanuló vagy?

Közepes. Nem mindig tudok figyelni.

Mi vonzott a régi társaságodhoz?

Hogy ők nem parancsolgattak, mint anyuék. De most meg rájöttem, hogy inkább hallgattam volna anyuékra.

A szüleid milyenek?

Normálisak. Csak voltam olyan hülye, hogy ne hallgassak rájuk.

Mivel foglalkoznak?

Gyári munkások.

Testvéred van?

Ő most kezdte a kilencediket. De ő se jár be az iskolába, és félek, hogy ugyanarra az útra téved, mint én. Anyáék mondják, hogy én beszéljek vele, de miért hallgatna rám, én se hallgattam anyuékra. Meg is lett a végeredmény.

Látogatnak a szüleid?

Igen. Ők is így vannak, mint én, az egyik szemük sír, a másik nevet. Eleinte nagyon hibáztattak, másrészt örülnek, hogy benn vagyok, mert legalább leszokom az alkoholról.

De már leszoktál, nem? Egy éve benn vagy, itt nem lehet inni.

A testem tiszta, de a fejem még nem. Egy-kétszer még inkább innék, mint itt lennék.

Mit ittatok régen?

Kannás bort, de ha volt pénzem, whiskyt.

Ez csak menő volt, vagy függőség?

Eleinte menő volt, de aztán függőségbe fordult, már elvonón is voltam korábban, de két hétig bírtam csak. A pártfogóm utalt be, mert nem jártam suliba meg dolgozni és anyu kért pártfogói felügyelőt. Nála kellett jelentkeznem kéthetente.

Van valami, ami lelkesít itt benn?

A rajzolás. Szeretek rajzolni, az épületben is több falat én díszítettem. Egyszer a vezető nevelőm adott plusz fél óra beszélőt, mert kidekoráltam a falat.

Vannak itt barátaid?

Egy-kettő. A felnőttek meg a gyerekek közt is.

Van valami, amin változtatnál itt az intézetben?

Egy-két falat még átfestenék.

Emlékszel az első napra itt?

Igen. November 10-e volt. A fehérvári fogdában voltam három napot, mondta a bíró, hogy ide kell hozniuk. A raboban (rabomobil, rabszállító autó) egy másik elítélttel jöttem, ő mondta, hogy engem a Szőlőbe fognak vinni, ismerte valamennyire a helyet, mondta, hogy javítóintézet, gyerekeknek. Még arra is emlékszem, hogy ki fogadott be, felvették az adataimat. Átöltöztettek, lezuhanyoztattak. Azt is el tudom mondani, kik voltak a csoportban. Nem mondom, hogy nem volt kemény, akkor már régebbi gyerekek voltak itt nálam, megvolt a hierarchia, én a legaljára kerültem.

De mindez pár nap alatt történt.

Fura volt, hirtelen elvonták a cigit, az alkoholt, meg kellett szokni, de ebben segítettek a pszichológusok. Vicces volt, én a punk szubkultúrához tartoztam, rózsaszín tarajjal érkeztem, persze le kellett vágni.

Mi volt a legrosszabb?

Az alkoholmegvonás meg a család. Az első héten jöttem rá, hogy mit csináltam, bűncselekményt, és hogy bántam anyukámmal, sokszor úgy mentem el otthonról, hogy annyit se mondtam, szia, meg hova megyek, csak rájuk csaptam az ajtót.

A szüleid ezt hogy vették?

Sokszor hozzám se szóltak, ha otthon voltam, csak annyit mondtak, hogy menjek aludni.

Mi a célod, ha szabadulsz?

Itt a börtönben leérettségizni, és kint keresni egy állást, grafikusként, festő-mázolóként vagy ilyesmi, vagy önkéntesként sulikban rajzolni a falra.

Mivel szeretsz festeni?

Ecsettel, temperával.

Kapsz itt eszközöket hozzá?

Igen.

Honnan jön az ötlet a rajzokhoz?

Ami a falakon van, ahhoz a nevelők adtak általában ötletet. Most egy léghajót szeretnék festeni, csak még nem volt időm Angéla nénit megkérni, hogy nyomtasson ki egy léghajót, hogy lássam, hogy néz ki. Most a kérvény miatt is kell vele beszélnem. Tökölre nem szeretnék kerülni, ezért kérelmezni fogom, hogy a váci börtönbe kerüljek az ítélet alatt. Azt hallottam, hogy az nyugodtabb.

Ezt az elítélt döntheti el?

Nem, elvileg a lakóhely szerinti legközelebbi bv-intézetbe kell mennie, de nekem az úgysem jön szóba, ott enyhébb bűncselekményeseket őriznek.

Mi alapján szűrted le, hogy Vác nyugodtabb?

Az egyik felügyelő mondta, aki ott is dolgozott korábban.

Olvasni szeretsz?

Igen. Legutoljára a Csillagainkban a hibát olvastam, hasonló, mint A szürke ötven árnyalta, szerelmes könyv, azelőtt a Harry Potter hetedik kötetét.

Itt vannak menő fiatalok?

Mindenütt vannak. Az itt élő gyerekek azt hiszik, hogy ez börtön, hierarchia van, és uralkodni akarnak a gyengébben.

Te hol vagy ebben?

Középen. Itt vagyok 14 hónapja, tehát már elég régen, de még mindig beállok a sorba.

Jó gyereknek tűnsz.

Nincs velem baj.

És akivel baj van?

Az verekszik, visszaszól a felnőttnek.

Az mit kap?

Általában megússza egy plusztakarítással.

Kedvesen beszélnek a nevelők?

Igen. De ha nem fogadunk szót, akkor felemelik a hangjukat.

Mi lesz a lányokkal?

Így nagyon előre nem lehet tervezni. Majd szabadulás után… Most nincs nőm, nem is kell idebentre, menne az aggódás, hogy hol van, mi van…  Egy fiút látogat itt a barátnője, de ők is összevesztek nemrég. Akármennyire szereti a másikat, ha bekerül valaki, vége. Régen, anyámék korában még ez másképp volt, ők találkoztak 17 évesen és tényleg a halál választotta el őket, apám katona volt 9 hónapig és anyám megvárta, nagymamám is meghalt és nagyapám nem jött össze senkivel.

Volt már barátnőd?

Igen. Talán most is együtt lennénk, ha nem kerülök be. Besokallt. Mindketten fiatalok voltunk.

Tudsz róla valamit?

Nem. Remélem, boldogan él.

A barátaid, régi osztálytársaid tudják?

Ez egy piszok jó kérdés, ugyanis most lenne osztálytalálkozóm, de jó esély van, hogy én nem leszek ott. Pedig nagyon terveztem. Szerintem már tudják.

De senki sem írt levelet?

Nem, még az sem, akiről azt hittem, ő a legjobb haverom, bár neki anyu nem engedte, mondta, jobb lenne, ha már leszállna rólam. Igaza volt. Ő olyan ember, aki visszarántana.

Az eljárás során hogy bántak veled a rendőrségen, bíróságon?

Normálisan. Amikor meg a rendőr úgy bánt velem, ahogy kellett, még én voltam felsértődve. Anyu hozott cigit a tárgyalásra, de nem engedték, hogy átvegyem, és még én voltam megsértődve.

Úgy látod, a rendőrnek volt igaza?

Igen. De én azt hittem, minden rendőr milyen jó fej. Egyszer bántak velem csúnyán, mikor bevittek a fogdára, akkor se bántottak, csak trágárul beszéltek a rendőrök, szidták anyámat, nyilván nem tetszett nekik, amit csináltam, meg hogy öreg embert bántottam.

Szerinted ha egy gyerek bűncselekményt követ el, az mennyire a szülő hibája és mennyire az övé?

50-50 százalék. A szülő valamit elrontott, vagy túl sokat engedett, vagy túlfegyelmezte. Szülőnek lenni nagyon nehéz dolog.

A te szüleid melyikek voltak?

Mind a kettő, volt, hogy túl sokat engedtek, hátha megtapasztalom a saját hibámat, de volt, hogy rám zárták az ajtót is.

De már a bűncselekmény előtt se jártál iskolába, nem dolgoztál. Eltartottak így is?

Igen.

Nem mondták, hogy mars dolgozni?

De, mondták.

És ha akkor kidobnak?

Akkor mentem volna a híd alá.

Lehet, akkor még hamarabb bűncselekményekbe sodródsz, hogy eltartsad magad…

Hát igen.

A családban senki nem bűnöző?

Nem.

Szerinted van rossz ember meg jó ember?

Van. Nem is rossz emberek, de a társadalom miatt kifordult emberek, akit egy másik ember vagy a családja terelt olyan pozícióba, ahol most vannak. Magamat a kettő közé sorolnám. Ha józan vagyok, mit most, akkor jó ember vagyok, ha viszont iszom, akkor a gátlásokat úgy elhagyom, mint kismadár a fészkét.

Fotók: Halmos Bence

The post „Egy hülyeség miatt, tizenöt perc miatt tizenöt évig rács mögött leszek” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
„A hagyományos, büntető nevelési eszközök nem működnek” https://gyereksorsok.hu/hagyomanyos-bunteto-nevelesi-eszkozok-nem-mukodnek/ Mon, 18 Dec 2017 04:00:34 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2801 Hogy segítheti a tanár egy, a családjától elszakított gyerek iskolai beilleszkedését, előmenetelét? Mit lehet tenni, ha a hagyományos fegyelmezési eszközök nem működnek? Mikor az SOS Gyermekfalu Battonyáról Orosházára költözött 2015 nyarán közel 70 gyermekkel, a gyerekeknek új iskolába kellett beilleszkedni. Hogy a tömegesen érkező, gyermekvédelmi gondoskodásban élő diákok ne okozzanak fennakadást, az SOS egy érzékenyítő […]

The post „A hagyományos, büntető nevelési eszközök nem működnek” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Hogy segítheti a tanár egy, a családjától elszakított gyerek iskolai beilleszkedését, előmenetelét? Mit lehet tenni, ha a hagyományos fegyelmezési eszközök nem működnek? Mikor az SOS Gyermekfalu Battonyáról Orosházára költözött 2015 nyarán közel 70 gyermekkel, a gyerekeknek új iskolába kellett beilleszkedni. Hogy a tömegesen érkező, gyermekvédelmi gondoskodásban élő diákok ne okozzanak fennakadást, az SOS egy érzékenyítő programot szervezett az őket fogadó, erre nyitott iskoláknak. Vajna Virág mediátor és Tóth Zsuzsa pszichopedagógus tartotta a tréninget a tanároknak. Ilyen kezdeményezés más iskolákban is jól jönne. Virág és Zsuzsa mesélnek a tapasztalataikról.

Miből állt ez a program?

Tóth Zsuzsa: Mikor Battonyáról Orosházára átköltözött a gyermekfalu, megvizsgáltuk a gyerekeket, hogy Orosházán, ahol több oktatási lehetőség van, célzottan lehessen a képességeiknek megfelelő iskolákat találni. Ennek utókövetését végeztük Virággal, elmentünk az iskolákba, ahol a gyerekek tanultak és a pedagógusoknak tartottunk tréningeket.

Tóth Zsuzsa és Vajna Virág

Vajna Virág: Hat iskolába járnak SOS-gyerekek. Megajánlottuk nekik ezt a lehetőséget, végül két iskola jutott el odáig, hogy megszervezze, de ebbe a két iskolába jár a gyerekek nagy része. Ez a két iskola nagyon szeretett volna részt venni, a vezető nagyon nyitott volt és várták ezt a programot.

Mennyit tudtak kezdetben a pedagógusok?

V. V.: Nem tudták, kik az SOS-gyerekek és miért élnek ott, azt hitték, hogy meghaltak a szüleik. Az a közvélekedés, hogy ezekkel a gyerekekkel nehéz dolgozni az órán, de arról nincs tudásuk a pedagógusoknak, hogy milyen történetek vannak mögöttük. Az érzékenyítő program abban segített az iskoláknak, hogy a gyerekeket lássák, tudják milyen történettel kerülnek oda. Az a vélelmünk volt, hogy ez megkönnyíti a velük való foglalkozást.

Mikor kezdődött a program?

V. V.: Nagyjából egybeesett a gyerekek iskolakezdésével. Egy általános tájékoztatóval kezdtünk, akkor lehetett érezni, mely iskolák nyitottak a gyerekek fogadására és melyek kevésbé.

Kit vontatok be?

T. Zs.: Az összes tanárt bevontuk a tréningbe.

Milyen volt az iskolák hozzáállása?

V. V.: Az egyik iskolába folyamatosan dolgoztunk, ott egy kis létszámú tanári kar volt, az első kétnapos tréningen az összes pedagógussal találkoztunk. Az igazgatónőn látszott, nekik nagyon fontos a jelenlétünk, mert a tanárokon iszonyú teher van, csupa SNI-s (sajátos nevelési igényű) és középsúlyú fogyatékkal élő gyerek jár oda, a tanároknak nincs szupervíziós lehetőségük, nekik nagyon kellett az érzelmi támogatás. Oda beköltözhettünk volna, az igazgató nagyon szerette, hogy ott vagyunk, hátha ez segít a tanárok leterheltségén.

T. Zs.: Ő értette, érezte, hogy a pedagógusoknak mennyire nehéz.

V. V.: Először a kollégáknak nem volt kedve eljönni, de jól sikerült az első kétnapos alkalom, jó visszhangja volt, utána már a tanárok is megfogalmazták az igényt, hogy minél többet jöjjünk.

A másik iskola egyházi, ott a tanárok kapnak mentális segítséget a mindennapokhoz, jobb állapotban vannak. Ott 45-50 tanár dolgozik, nekik eddig tartottunk két kétnapos csoportot. Egyébként mindkettő általános iskola, az egyik gimnázium is.

T. Zs.: Volt egy előzetes elképzelésünk, hogy mit szeretnénk átadni. A kétnapos tréning a bevezetés volt, akkor felmértük, nekik mire van szükségük, hogy támogatni tudják a gyerekeket. Tudtuk, hogy lesz folytatás.

Mennyi időt töltöttetek az iskolákban?

V. V.: Az egyik iskolában négy napot, a másikban tízet. Még egy-egy alkalom hátravan mindkét helyen. Ahol több időt töltöttünk, ott kértek csoportos alkalmakat és egyéni megbeszéléseket is, de itt voltak a gyerekek is nehezebbek. A fókusz mindkét helyen a gyerekekkel való kommunikáción, a pozitív nevelési eszközökön és a konfliktuskezelésen volt.

T. Zs.: Mindez abba ágyazva, hogy sokszor és sokféleképpen elmondtuk, mennyire nehéz ezeknek a gyerekeknek, hogy ez ne menjen ki a fókuszból. A cél az volt, hogy ne bélyegezzék meg, ne rekesszék ki a problémás gyereket. A fő nehézség, hogy nem értették, miért ilyen nehéz ezekkel a gyerekekkel, még a sokat próbált pedagógusok sem.

Nem láttak még gyermekvédelemben élő gyereket?

T. Zs.: Sokan érkeztek egyszerre egy időben. Az egyik iskolában a sajátos nevelési igények miatt kis létszámú osztályok működnek, előfordul, hogy a 12 fős osztályba 2-3 gyerekünk jött.

Nagy kontraszt volt az SOS-gyerekek és a többi diák között a társadalmi hátteret tekintve?

V. V.: Nem annyira. Járnak más nehéz sorsú gyerekek is az iskolákba, de ők a saját családjukban élnek.

Mit tudtatok segíteni?

V. V.: Azt próbáltuk felmérni, hogy mire van szükségük a pedagógusoknak ezeken a kereteken belül. Előjött, hogy nincs tudatosan használt visszajelzési rendszer egyik iskolában sem. Mindkét iskolában kiderült, hogy a hagyományos, büntető szemléletű nevelési eszközök nem működnek, nem érnek el velük eredményt. Ekörül forogtunk, hogy lehet az elavult nevelési eszközöket lecserélni, hogy a tanár is jobban érezze magát az órán.

Látogattunk órákat, egy napon ugyanannál az osztálynál jártunk, két pedagógussal. Az első tanár óráján a gyerekek nem figyeltek, felálltak, a tanár egyre jobban kiabált, fenyegette őket, de csak egyre nagyobb volt a káosz az órán, nem javult semmi. A következő órán egy másik tanár ugyanazokkal a gyerekekkel elérte, hogy odafigyeljenek.

T. Zs.: Ugyanaz az osztály teljesen máshogy tud viselkedni, ha máshogy áll hozzá a pedagógus.

Vajna Virág

V. V.: Kristálytisztán látszik, hogy semmi hatása nincs, a „menj fel az igazgatóhoz, beírok az ellenőrződbe” fenyegetéseknek. Próbáltuk rávenni a pedagógusokat, hogy beszélgessenek a fiatalokkal, csináljanak beszélgetőkört, ami nem arról szól, mikor volt a mohácsi csata, hanem ami a gyereket foglalkoztatja. Ez számukra nem csak az SOS-gyerekek kapcsán volt kérdés.

T. Zs.: Ha beszéltünk valamiről, később visszatértünk rá, hogy bevált-e. Más gyerekekre is jól alkalmazható módszereket kerestünk, hozhattak nem SOS-es eseteket is a megbeszélésekre.

Milyen esetek merültek fel?

T. Zs.: Az egyik tanárnak elkerült az osztályából egy gyerek, akivel nagyon jó volt a kapcsolata. Beszéltünk róla, hogy ettől még nem szűnik meg minden kapcsolata a gyerekkel, szünetben tud beszélni vele. Lehet, hogy ennek a gyereknek ő egy biztonságos kapcsolatot képvisel. Ő utána visszajelezte, hogy kipróbálta és nagyon pozitív volt az eredmény, a szünetben beszélget vele.

Gyakori kérdés volt, hogy milyen eszközök léteznek a figyelem felkeltésére, mit érdemes csinálni egy figyelemzavaros gyerekkel, hogy fejleszthetők részképességek órai kereteken belül. Ha egy figyelemzavaros gyerek elveszti a fókuszát, erővel nem tudjuk visszaterelni. De vannak eszközök, amivel fel lehet kelteni a figyelmét. Gyógypedagógiai módszerekről is beszéltünk. Visszaköszön a szupervízió és a teammunka hiánya. Volt olyan élményünk, hogy együtt ültünk, felmerült egy téma, és a többiek segítettek a saját kollégájuknak. Visszajeleztük, ez milyen fontos lenne, hogy formális módon is üljenek le esetekről beszélni, mert tudnak egymásnak segíteni. Elsajátítják, milyen jó csoportban gondolkodni, és ezt remélhetőleg folytatják akkor is, amikor nem vagyunk ott.

Ti találtátok ki a programot?

Mindketten: Igen.

T. Zs.: Mi is odamentünk reggel egy tervvel a fejünkben, és ha más állapotban voltak a pedagógusok, akkor újraterveztünk, a gyerekkel is ilyen dolgozni. Nem szabad őket akkor is belepréselni az óravázlatba, hanem én módosítom az elképzeléseimet.

V. V.: Folyamatos újratervező funkcióban voltunk a pedagógusokkal. Ha a családjukon kívül élő gyerekekről akartak hallani, akkor arról beszéltünk, ha a saját eseteikről akartak tanácsot kérni, akkor arról. Cél volt, hogy a saját erőforrásaikra ráébredjenek, ezeket mozgósítottuk.

T. Zs.: Az első alkalmakon megtapasztalták, hogy sok olyan játékot csinálunk velük, amit ők is használhatnak a gyerekekkel. Volt ilyen kérés, hogy hozzunk be még játékokat.

Milyen gondok merültek fel az SOS-ben élő gyerekekkel?

V. V.: Minden gyerekben van nehézség.

T. Zs.: Nem velük nehéz, nekik nehéz. Ezért olyan felnőttek kellenek köréjük, akik ennek tudatában vannak és minden segítséget megadnak nekik. A trauma miatt nekik nehéz egy olyan feladat is, mint órán odafigyelni, egy iskolai cuccot nem otthon felejteni.

V. V.: Nem kell SOS-esnek lenni, hogy legyen egy probléma. Ez a program akkor is hasznos, ha egy gyermekvédelmi gondoskodásban élő sincs az osztályban. Ugyanúgy a gyerekre nézel rá, azzal a tudással, hogy ő egy más történettel jön be az osztályba. Az agresszió előkerült, ilyenkor van egy vágy a pedagógusokban, hogy valaki javítsa meg a gyerekeket. Pedig érdemes megnézni a szakembereket a gyerekek körül, hogy ők hogy vannak, velük mi van.

T. Zs.: Ne alakuljon ki olyan helyzet, hogy csomó konfliktust rá lehet fogni ezekre a gyerekekre. De nem az a cél, hogy ne legyenek konfliktusok, hanem hogy legyen eszközük ezeket megoldani. Erre ki voltak éhezve. Konkrét tanulási problémák kapcsán is kértek segítséget, hogy jussanak hozzá olyan feladatokhoz, amivel részképességet lehet fejleszteni. Beszéltünk róla általánosságban, mi történik, ha egy gyerek traumát él át, akkor eszükbe jutott, hogy más gyerek is hozza ezeket a jeleket.

Akkor mit tegyen a tanár, ha két gyerek egymással beszélget órán?

V. V.: Erre sokféle válasz lehet. Lehet hagyni, ha tudom, hogy úgyis abbahagyják két perc múlva. Lehet odahívni őket és megkérdezni, mi foglalkoztatja őket. Vagy csoportba rakni őket. Ha figyelembe veszi, hogy hétfő reggel nem tud figyelni az osztály, könnyebb lesz, mint ha erőlteti. Nincs kész válasz, rugalmasság és figyelem kell a megfelelő reakcióhoz, ehhez jó állapotban kell lenni. Fel kell hívni a figyelmet a tanár öngondoskodására, tudnia kell, ő mitől van jól.

Tóth Zsuzsa

T. Zs.: Akik tudták, hogy kell feltöltődni és magukról gondoskodni, azok nagyon jól voltak. Akinek nincs erre eszköztára, az nincs jól. Sokat gondolkodtattuk őket arról, ők mitől lennének jól, hogyan kell olyan állapotban lenni, hogy ha bemegyek egy osztályba, tudjak adni magamból.

V. V.: A kiégés jellemző, van, aki el is mondja.

T. Zs.: Volt, aki kért tőlünk egyéni találkozót emiatt.

A többi gyerek hogy reagált az SOS-esek érkezésére?

V. V.: Nem tudunk róla, hogy kirekesztették volna az SOS-es gyerekeket. Ők könnyebben befogadják, elfogadják őket.

T. Zs.: Az SNI-s iskolában nem fura, hogy van egy új gyerek, aki nehézséggel küzd.

Milyenek a tanulmányi eredményeik?

T. Zs.: Nagyon egyéniek. Van, akinek még több támogatás és fejlesztés kéne, és van, aki nagyon jól halad.

Ti hogy éreztétek magatokat ebben a munkában?

V. V.: Nekem nagyon jó volt kettőnk együttműködése, sokat adott, mikor láttuk ezeket a pedagógusokat, a két iskola vezetőjét, akik fontosnak tartották és elhívtak minket, illetve minden csoportban voltak pedagógusok, akiken érezni lehetett ezt a nyitottságot és felelősségvállalást. Jó volt látni, hogy még van hit emberekben, hogy lehet változtatni.

Kell egy lehetőség, ahol a pedagógus megoszthatja a gondjait vagy ventilálhat. Akkor teszünk jót a gyerekekkel, ha jó állapotú felnőttek veszik őket körül. Ha ehhez kicsit rá tudnak nézni magukra, és használni a megmutatott eszközöket, akkor már nem volt hiába.

T. Zs.: Nagyon pozitív volt megtapasztalni, hogy ha van lehetőségük segítséget kérni, akkor kérnek. Fontos lenne minden iskolában, hogy a pedagógusok rátanuljanak arra, hogy csapatban dolgozni mindig könnyebb, mint ha az az elvárás, hogy egyedül tegyen bele 100 százalékot. Mikor visszamentünk, mindig azzal fogadtak, hogy de jó, hogy jöttetek, mert eszembe jutott ez meg ez, de egyszer nem fogunk visszamenni, és mennyi iskola van, ahol nem kapnak ilyen segítséget.

 

Gyerek a szekrényben

Az egyik résztvevő pedagógus így értékeli a képzést: „Önismereti tréningek fogtam fel, sokat adott a saját személyiségem megismeréséhez, hogy egy problémahelyzetben meddig tudok elmenni. A kompetenciáimat jobban felismerem, jobban el tudom fogadni magam. A konfliktuskezelési gyakorlatok is megerősítették, hogy én milyen személyiségtípus vagyok és egy konfliktusban mely vonásaimmal tudok kooperálni. Jobban sikerül megértenem ezeknek a gyerekeknek a helyzetét, konfliktushelyzetben beugrik, hogy ők sokkal érzékenyebbek, jobban vágynak a biztonságra, velük megértőbbnek kell lenni. Annak elfogadása, hogy ők nehezebb háttérből jönnek, átgondoltabb válaszra intett, még több empátiára. Színjátszókört is vezetek, nemrég a próba alatt egy 9 éves SOS-gyerek bebújt a szekrénybe félelmében. Ilyen helyzetekben segít annak elfogadása, hogy ő nehezebb háttérből érkezett, neki magának van bűntudata amiatt, hogy bekerült, bár nem ő tehet róla.”

The post „A hagyományos, büntető nevelési eszközök nem működnek” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Mennyit tudsz az SOS Gyermekfalvakról? https://gyereksorsok.hu/mennyit-tudsz-az-sos-gyermekfalvakrol/ Mon, 11 Dec 2017 04:00:32 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2794 A Gyereksorsok blogot az SOS Gyermekfalvak Magyarország működteti. Mennyire ismered az SOS-t? Teszteld!  

The post Mennyit tudsz az SOS Gyermekfalvakról? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
A Gyereksorsok blogot az SOS Gyermekfalvak Magyarország működteti. Mennyire ismered az SOS-t? Teszteld!

 

The post Mennyit tudsz az SOS Gyermekfalvakról? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Jogellenes volt a leszbikus pár örökbefogadásának leállítása https://gyereksorsok.hu/leszbikus-orokbefogadas-ombudsman/ Mon, 04 Dec 2017 04:09:08 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2788 Az ombudsman megállapította, hogy jogellenes volt az az eljárás, ahogy tavaly áprilisban Baranya megyében egy leszbikus pár örökbefogadását már a barátkozási szakaszban leállították. A hír kapcsán beszéljünk az örökbefogadási rendszert érintő tanulságokról! A nagy vihart kavaró történetben a pécsi orvosnő, Molnár Adrienn és párja, Szilvia, kapcsolatukat nyíltan vállalva jelentkeztek örökbefogadásra (részletesen itt olvasható az ügy). […]

The post Jogellenes volt a leszbikus pár örökbefogadásának leállítása appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Az ombudsman megállapította, hogy jogellenes volt az az eljárás, ahogy tavaly áprilisban Baranya megyében egy leszbikus pár örökbefogadását már a barátkozási szakaszban leállították. A hír kapcsán beszéljünk az örökbefogadási rendszert érintő tanulságokról!

Fotó: Molnár Adrienn

A nagy vihart kavaró történetben a pécsi orvosnő, Molnár Adrienn és párja, Szilvia, kapcsolatukat nyíltan vállalva jelentkeztek örökbefogadásra (részletesen itt olvasható az ügy). Mivel élettársak közül csak az egyik fél lehet az örökbefogadó a magyar jogszabályok szerint, ezt Adrienn vállalta, de mindkettejük részt vett a vizsgálatokon. A párt alkalmasnak találták, nagyon jó pszichológiai szakvéleményt kaptak, jövedelmi viszonyaikat is átlagon felülinek találták. Hamarosan be is mutattak nekik egy kislányt, a 16 hónapos Natáliát, akit a felmerülő nehézségek ellenére vállaltak. Nem tántorította el őket, hogy a kislány koraszülött volt és roma, hogy az anya drogot és alkoholt fogyasztott a terhesség alatt. S az sem – ennek később szerepe lesz – hogy a kislány nevelőanyja, bár a törvényileg limitált 45 évnél nagyobb volt a korkülönbség köztük, minden követ megmozgatott, hogy ő maga örökbe fogadhassa őt, fellebbezésekkel és beadványokkal húzta el az ügyet. 2016 áprilisában egy intenzív barátkozás után már a kihelyezés előtt állt a pár, mikor az örökbefogadásukat nem engedélyezte a gyámhivatal. Azért, mert a gyám, akinek ilyenkor hozzá kell járulnia ehhez, visszavonta a korábban már megtett engedélyét. Indoklást nem kapott Adrienn és Szilvia, miért állították le a folyamatot, ám szóban úgy tájékoztatták őket, hogy a nevelőszülő miniszteri-államtitkári szinteken tett panaszt, s „fentről valaki leszólt”, hogy leszbikusok örökbefogadását ne engedélyezzék, a gyámban meg is találták a megfelelő embert, akin keresztül bele lehet nyúlni a folyamatba. A gyermek visszakerült a nevelőszülőhöz, ahol állapota leromlott, megviselte az elszakadás a megismert felnőttektől, pszichológus foglalkozott vele. Meg kellett várni, amíg kiheveri a történteket, később megkíséreltek neki másik családot találni, s tíz hónappal később örökbe fogadta egy házaspár. Adriennék fellebbeztek, ám ott sem kaptak indoklást, miért vonta vissza a gyám a hozzájárulását, majd a Háttér Társaság Egyesület segítségével ombudsmanhoz fordultak. Őket is megviselte a történet.

Székely László, az alapvető jogok biztosa az ügy kapcsán a jelentésében több olyan területre rámutatott, ahol visszásságok tapasztalhatók a hazai örökbefogadási rendszerben.

  • Törvényi diszkrepancia. A különböző jogszabályok több elvet megfogalmaznak, kinek van elsőbbsége az örökbefogadásban: a házaspárok megelőzik az egyedülállókat, a megyében lakók az országban máshol élőket, majd ezután jönnek a külföldiek. De a megyében lakó egyedülállónak elsőbbsége van-e az országban máshol élő házaspárhoz képest? Az eddigi gyakorlat az volt, hogy előbb a gyermek megyéjében kerestek szülőket a házasok, majd az egyedülállók között, s ha ez sikertelen volt, ezután terjesztették fel a gyermeket az „országos listára”, ahol már az egész ország területéről néznek neki szülőket. Az ombudsman szerint a rendeletekből is ez a hierarchia olvasható ki, bár nem teljesen egyértelműen. Ez Nati esetében is így történt, a saját megyéjében nem találtak neki házaspárt, így jöttek szóba a „papíron” egyedülállóként várakozó Adriennék. A minisztérium azonban arra hivatkozott, hogy előbb az országos lista házaspárjai között kellett volna szülőt keresni a kislánynak. Pár héttel az örökbefogadás leállítása után egy minisztériumi továbbképzésen bejelentették a megyei gyermekvédelmi szolgálatoknak, hogy a jövőben a megyében élő házaspárok után az egész országban élő házaspárok között kell szülőket keresni egy gyereknek, és csak ha az egész országban nincs megfelelő pár, akkor jöhetnek az egyedülállók. Erről nem született írásos rendelet. Néhány megye azóta az új rendelkezés szerint viszi az ügyeket, a megyék többsége viszont maradt az eddig gyakorlatnál.

    Ország, város

    A számok szerint az egyedülállók többsége a saját megyéjében kap gyereket: 2015-ben 32 egyedülálló fogadott örökbe a megyéjében, s csak 7 az országos listán. Az ombudsman a jelentésben felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy egyértelműen szabályozza a megye-ország kérdést, s az eddigi gyakorlatnak megfelelően, azaz a megye egyedülállói élvezzenek preferenciát a máshol lakó párokhoz képest. Ezt alátámasztja, hogy az országos lista lassú: a minisztérium adatai szerint 2013-ben a megyén belül átlagosan 6,5 hónapba telt egy gyermek örökbeadása, az országos listán 11 hónapba.
  • Intézményi diszkrimináció. Bár az eljárás során sehol nem hivatkoztak rá, a jelentés megállapítja, hogy valószínűsíthetően Adriennék szexuális orientációja miatt érte őket a jogsérelem. Ezt alátámasztja, hogy számos más esetben fogadtak örökbe sikerrel egyedülállók a saját megyéjükben, és akkor nem érkezett utasítás „fentről”, hogy inkább keressenek házaspárt a gyerek számára. A jogszabályok semmilyen kikötést nem tesznek az örökbefogadók szexuális irányultságára, csak ez alapján nem lehet kizárni valakit az eljárásból, más körülmény pedig nem merült fel ellenük. Ugyanakkor a hazai örökbefogadási rendszerben a tényleges szülői kvalitásoknál sokkal nagyobb súllyal esnek latba a külső paraméterek, mint a kor, családi állapot, a gyerekek száma vagy az állampolgárság, s ezek sokat számítanak abban, hogy gyerekhez jut-e, vagy milyen gyerekhez jut az illető.
  • Terminológiai kérdések. A magyar örökbefogadási rendszer házasokat és egyedülállókat ismer. Az utóbbi kategória azonban változatos tényleges élethelyzeteket takarhat: lehet, hogy tényleg egyedül él az illető, de élhet hetero- vagy homoszexuális élettársi kapcsolatban, és itt futnak azok a házaspárok is, akiknek csak az egyik tagja akarja jogilag örökbe fogadni a gyermeket. Ám élettársak esetében szintén két szülőhöz kerül a gyermek, csak a törvény nem ad lehetőséget, hogy mindketten adoptálják.
  • A gyám szerepe. Az örökbefogadás az örökbefogadó és a gyermekvédelmi gyám egybehangzó kérelmére indulhat el. A konkrét esetben a gyám vonta vissza hozzájárulását az örökbefogadáshoz, ezért nem engedélyezte azt a gyámhivatal. Az ombudsman megállapította, hogy ebben jogtalanul járt el, s pont a rábízott gyermek érdekét nem képviselte, ami az lett volna, hogy bekerüljön abba a családba, akikkel már három hete barátkozott. Az ombudsman rávilágít a fura kettősségre: a gyám sem ügyféli pozícióban nincs, sem hatósági feladatot nem lát el az eljárás során. A konkrét ügyben egyébként pár percre látta csak az örökbefogadókat. (Bár a jelentés úgy tesz, mintha saját hatáskörben döntött volna, nyilvánvalóan „felső utasításra”, állását féltve cselekedett, amit alátámaszt az is, hogy két héttel korábban még hozzájárult Adriennék örökbefogadásához.)
  • A gyermek érdeke. Az örökbefogadás fő célja a gyermek végleges családba kerülése, a gyermek érdekeinek szem előtt tartásával. Adriennék ügyében pont ez sérült. Megismert, megszeretett egy családot, majd hirtelen leállították a barátkozást, ami az amúgy is több helyen élt gyereket traumatizálta. Bár később sikerült az örökbefogadása, mindez nagy időveszteség volt a számára, további tíz hónap telt el az életéből, míg egy házaspárhoz került.

Az ügy kapcsán néhány más problémakör is felmerül, melyek nem kerültek elő az ombudsmani jelentésben:

  • Központosítás. Magyarországon a gyermekvédelemben is erőteljes centralizálás zajlott az előző években, 2013 óta a korábbi megyei gyermekvédelmi szakszolgálatok (ők foglalkoznak az örökbefogadások előkészítésével) az országos Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz kerültek, mely az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozik. Ez is lehetővé tehette a gyámnak való „leszólást”, hisz a gyám a helyi gyermekvédelmi szakszolgálat munkatársa. A központi irányítás a helyi ügyekbe való belenyúlást megkönnyíti.
  • Nevelőszülők kiválasztásának, képzésének hiányosságai. Az elmúlt néhány évben a nagy intézeteket nevelőcsaládokkal igyekeztek kiváltani a gyermekvédelemben. Ez általánosságban gyerekbarát lépés, ám ismétlődő panaszok is tapasztalhatók a nevelőszülőkkel szemben. Bár az ombudsman nem tér ki rá, a konkrét ügy a nevelőszülő miatt robbant ki, aki örökbe akarta fogadni a nála nevelkedő Natáliát, noha ennek törvényi akadálya állt fenn (több, mint 45 év volt a korkülönbség). Ebbe nem törődött bele, s nem a gyerek átgondozását segítette, ami a feladata lett volna, hanem beadványokkal bombázta a felsőbb szerveket. Ha nem teszi ezt, a baranyai örökbefogadás vélhetően gond nélkül lezajlik anélkül, hogy bárki „odafenn” erről tudomást szerez. (Ahogy több más esetben melegek sikeresen fogadtak örökbe hazánkban.) Bár sok kiváló nevelőszülő is dolgozik, örökbefogadó szülők visszatérő panasza, hogy a nevelőszülő nem tudja elengedni a gyereket, nehezíti a barátkozást. Az sem egyedi eset, hogy 45 évnél nagyobb korkülönbség esetén is a nevelőszülő „harcol”, hogy örökbe fogadhassa a gyereket, ezzel elhúzva a végleges családba kerülését. (Még sosem tettek kivételt a törvényi korkülönbség alól.) Mindez a nevelőszülők kiválasztásának és képzésének komoly gondjaira mutat rá.
  • Burkolt rasszizmus. Miközben hazánkban az átlagos várakozási idő 3-4 év a gyerekre, Adriennék pár hónap után már megismerkedhettek egy kislánnyal. Ennek magyarázata, hogy a magyarországi jelentkezők többsége nem szeretne roma gyereket hazavinni, míg ők erre nyitottak voltak. Az országos listára felkerülő gyerekek jelentős része is azért nem talál családot a saját megyéjében, mert roma, vagy annak nézik a várakozók. Miközben a gyerekek származását hivatalosan nem lehet nyilván tartani, vélelmezni, a burkolt rasszizmus áthatja a rendszert, s jelenleg a legfontosabb tényező az örökbefogadásra való várakozási idő tekintetében. Egyébként a meleg és leszbikus jelentkezők jóval elfogadóbbak az átlagnál, általában idősebb és roma gyereket vállalnak (oly erősen diszkriminálja őket a rendszer, hogy másmilyenre esélyük sincs), tehát nem a házaspárok „elől” vennék el a kicsiket, hanem olyan gyereknek adnának családot, akiért nem kapkodnak a többiek.

The post Jogellenes volt a leszbikus pár örökbefogadásának leállítása appeared first on Gyereksorsok.

]]>
„Senkinek nem jár a gyerek azért, mert van pénze” https://gyereksorsok.hu/beranya-szabalyozas-herczog/ Mon, 27 Nov 2017 04:00:15 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2754 Folytatódik a béranyaság helyzetét körüljáró sorozatunk. Legutóbb egy érintettel közöltünk beszélgetést, ma Herczog Mária gyermekvédelmi szakértő, a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület elnöke beszél a téma nemzetközi és gyerekjogi aspektusairól. Milyen a béranyaság nemzetközi megítélése? Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a béranyaságot nem támogatja, ahogy az inkubátorprogamot sem. Ennek egyik oka, hogy a gyerek identitása súlyosan sérül […]

The post „Senkinek nem jár a gyerek azért, mert van pénze” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Folytatódik a béranyaság helyzetét körüljáró sorozatunk. Legutóbb egy érintettel közöltünk beszélgetést, ma Herczog Mária gyermekvédelmi szakértő, a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület elnöke beszél a téma nemzetközi és gyerekjogi aspektusairól.

Milyen a béranyaság nemzetközi megítélése?

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a béranyaságot nem támogatja, ahogy az inkubátorprogamot sem. Ennek egyik oka, hogy a gyerek identitása súlyosan sérül mindkét esetben. Amikor anonim petesejt- vagy spermiumdonor működik közre, akkor a sok nehézség közül az egyik, hogy kicsoda ez a gyerek. Kik az ő felmenői? Akinek az ivarsejtjeiből született, aki kihordta, vagy aki felneveli? Egy örökbefogadásnál ez áthidalható azzal, hogy a szülei nem tudták felnevelni, ezért nevelik az örökbefogadók. De a béranya általában pénzért vállalja ezt, ami alapvetően a kizsákmányolás egyik formája.

Ami a jogi szabályozást illeti, az International Social Service (ISS) nemzetközi gyerekjogi szervezet épp most folytat egy konzultációsorozatot, hogy az örökbefogadással foglalkozó hágai egyezmény alapján szabályozzák a béranyaságot is nemzetközileg. Sok jogász és más szakértő konzultál most ebben az ügyben. Úgy tűnik, a kereslet egyre bővül, aminek a kínálati piac próbál megfelelni.

Ha jól értem, jelenleg az egyes országokban négyféle hozzáállás figyelhető meg: ahol tilos, ahol engedélyezett, és ahol nem szabályozott a béranyaság, illetve ahol csak az altruisztikus dajkaanyaság engedélyezett, amiből anyagi haszna nem származhat a kihordó nőnek.

Van egy ötödik típus is, ahol csak belföldiek számára engedélyezett a béranyaság, külföldieknek nem. A botrányok hatására egyre több ország zárja le a nemzetközi forgalmat, ez az ISS egyik javaslata is, hogy ily módon ne lehessen az anyaország törvénykezését megkerülni úgy, hogy egy másik országba megy a pár. Indiában egészen a közelmúltig több mint ezer privát béranyaklinika működött, ráadásul ide beköltöztek a nők a terhesség hónapjaira, hogy az étkezésük, orvosi ellátásuk megoldott legyen, azaz a saját gyerekeik sem látták őket kilenc hónapig. A Gyermekjogi Bizottság nagyon erős ajánlást fogalmazott meg, hogy az indiai kormány szabályozza ezeket az intézeteket. Nagy meglepetésemre az indiai parlament ezt elfogadta, és innentől csak belföldi házasok vehetik igénybe és csak rokonok vállalkozhatnak a kihordásra, külföldre nem „gyártanak” babákat.

Akkor mindez nagyon hasonlít az örökbefogadás helyzetére, ahol két évtizede még sokkal több nemzetközi ügylet történt, aztán egyre több ország elfogadta a hágai egyezményt és más nemzetközi szabályozásokat, amelyek szerint elsősorban a családban, illetve belföldön kell megoldást találni a gyereknek. Azóta a nemzetközi adoptálás visszaesett. 

Thaiföld a „Baby Gammy” botrány hatására tiltotta be a nemzetközi béranyaságot. Itt egy ausztrál párnak hordott ki ikreket egy thai nő, ám az egyik gyerek Down-szindrómával született, és őt otthagyták a béranyának. Később kiderült, hogy az apát pedofíliával vádolták korábban. Ez az ügy a téma nagyon sok alapkérdésére rávilágít: Dönthet úgy a béranya, hogy megtartja a babát? És a pár, hogy nem veszi át? Ki rendelkezhet abortuszról, vagy ikrek redukciójáról? Mi történik, ha sérülten születik a gyerek? Majd több tucat babát izraeli meleg párok rendeltek meg, ezeket a csecsemőket először visszatartották a thai hatóságok, aztán diplomáciai közbenjárásra kiengedték őket. Azóta Thaiföld is csak a saját állampolgárainak és csak házaspároknak engedélyezi a béranyaságot. Szűkül a piac. Egyes amerikai államokban engedélyezett az ügylet, ami az ottani magas orvosi költségek miatt nagyon drága az európaiaknak, maradnak a szovjet utódállamok és a fejlődő országok.

Mindez felveti az alkalmasság kérdését is. Bárki kaphat babát, aki fizet? Vagy méricskélje az adott ország, hogy alkalmas-e az illető, hogy melegeknek vagy egyedülállóknak ad-e gyereket? Az életkor kérdése is izgalmas, hisz donor ivarsejttel akár egy 80 éves párnak is születhet ily módon gyereke. Az örökbefogadásban ezt a legtöbb országban már szabályozták, általában vannak életkori megkötések, és az alkalmasságnak pszichológiai, anyagi, jogi feltételei. 

Indiában semmilyen feltétel nem volt megelőzőleg, évi 400 millió dolláros biznisz volt a béranyaság. Grúziában ma is virágzik az üzletág, gyakorlatilag megkötések nélkül. De hiába szabályozza az egyik ország, hogy ott milyen feltételekkel vághat bele valaki a béranyaságba, ha utána a szülők hazaviszik egy másik országba a csecsemőt, amelyik nem fogadja el legálisnak a béranyaságot, és akár el is vehetik a gyereket. Ezért egy átfogó nemzetközi szabályozásra lenne szükség.

Volt ilyen eset, hogy nem engedték hazavinni a fáradságosan világra hozott bébiket?

Bár az egész EU-ban tilos a kommerciális béranyaság, ennek ellenére a strasbourgi emberi jogi bíróság álláspontja az, hogy a már megszületett gyerekeket ott is a szülőknél kellene hagyni, ahol a tiltás ellenére jutnak ilyen módon gyerekhez, majd hazahozzák őket külföldről. Erről több, nagy botrányt kiváltó ügy okán foglaltak állást. Az Emberi Jogok Európai Bírósága elítélte Olaszországot 2013-ban, mert elvette az Oroszországból hazahozott, béranyától született gyerekeket. De az olasz törvények értelmében maga a cselekmény illegális, ezért a szülők nem alkalmasak a gyerek nevelésére, és gondozásba adták őt egy másik családnak, nem vették figyelembe a bíróság döntését. Tavaly az olasz belügyminiszter azt nyilatkozta, hogy a béranyaságot igénybe vevőket úgy kell kezelni, mint a szexuális bántalmazást elkövetőket.  Franciaországban a Menneson-ügy 2008-ban nagy vihart kavart, amikor egy kaliforniai béranya által kihordott gyereket nem anyakönyveztek az őt hazahozó francia anya nevére, majd egy azonos nemű pár esete, akiknek a gyerekét egy indiai anya hordta ki, mivel a francia állampolgár szülők illegálisan jutottak hozzá a gyerekhez a francia törvények szerint. Idén júliusban született az első áttörést hozó franciaországi ítélet, amikor egy ugyancsak azonos nemű férfipáros esetén a legfelső bíróság elismerte az apa partnerének jogát a szülőségre, mivel az azonos nemű párok esetén a biológiai apa partnere örökbe fogadhatja a gyereket, annak ellenére, hogy a béranya amerikai, és a cselekmény illegális. Ezt a döntést egyértelműen az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletei motiválták a 2015-ig érvényben lévő esetek vizsgálatai alapján.

Eddig a kommerciális béranyaságról beszélgettünk. Mi a helyzet akkor, ha a családon belül vállalja valaki a magzat kihordását?

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy ülünk a vasárnapi ebédnél, és ott egy kisgyerek, akit a nagynénje vagy az anya unokatestvére hordott ki. Bármennyire szeretjük egymást, ő mégiscsak odaadta a gyermeket, s bár ebben az esetben nincs kizsákmányolás, de súlyos érzelmi megpróbáltatást jelenthet mindenki számára. Csak aki mechanikusan, technokrata módon gondolkodik, annak evidens, hogy bárki szívjóságból odaadja a gyerekét a rokonának, ha az nem tudja kihordani valamilyen okból. Ha néprajzi, szépirodalmi emlékeket nézünk, még a huszadik században is gyakori volt, hogy ahol nagyon sok gyerek született, az egyiket odaadták például a jómódú, gyermektelen rokonoknak. Ennek a lelki oldala nem egyszerű, s míg az egyik gyerek ezt úgy élte meg, hogy jót tettek vele, jómódban nőhetett fel, a másik meg úgy, hogy ő nem kellett otthon, és inkább szeretett volna szegény maradni az eredeti családjában.

Egyébként itthon is felmerült a kilencvenes években Czeizel Endre javaslatára a rokonok közti dajkaanyaság lehetősége, amit ő nagyon szeretett volna, hisz azzal is lehetett volna játszani. Akkor volt is erről vita, ott azzal védték, hogy ez nem kereskedelmi célú kizsákmányolás, hanem rokoni szívesség. Egyébként maga Czeizel találta ki a jobban csengő dajkaanya szót a nem kereskedelmi ügyletekre.

Az ő intézetében dajkaanya-program is működött a kilencvenes években.

Igen, ám pont az ő nemzetközi örökbefogadási botrányának hatására nálunk végül a béranyaság minden formáját betiltották. Magyarországon ez tilos, és a külföldön végzett béranyaság is tilos. Ezért elvileg hiába hoz haza valaki külföldről ily módon fogant gyermeket, itthon a megrendelőt nem jegyzik be anyának, csak ha bizonyítani tudja, hogy ő szülte a gyereket. A gyakorlatban sokszor ezért kitalálnak egy fedősztorit, a férj tesz egy apasági nyilatkozatot, a feleség pedig megbocsát és örökbe fogadja a gyereket, s akár a házilagos mesterséges megtermékenyítés is sikerülhet, ami ugyan szintén tilos, de akkor nem kell hozzá klinika. Ezek nagyon kockázatos ügyek, előfordult olyan eset, hogy egy magyar nő gyereket szült egy osztrák párnak, a férfi apasági nyilatkozatot tett, majd a szülőanya megtartotta a gyereket és rögtön gyerektartást is kért, sikerrel.

Mennyit tudunk a béranyaság lelki vonatkozásairól?

Nincs átfogó kutatás arról még, hogy ezt a béranyák, a megrendelő szülők és a gyerekek hogy dolgozzák fel. Sokszor csinálunk valamit, aminek a következményeit abban a pillanatban nem látjuk át, csak 5-10 év múlva szembesülünk vele. Mikor a Czeizel-botrány zajlott, egy nő olvasói levelet írt a HVG-nek, hogy ő örökbe adta rajta keresztül a gyerekét, nem kívánt terhesség volt egy nehéz anyagi helyzetben, és azóta nem tudja feldolgozni, hogy odaadta a gyereket.

Azért itt felmerül, hogy ha pszichés támogatást kap, akkor talán jobban kerül ki a történetből.

Én az örökbefogadásnál sem látom, hogy pszichés támogatást kapnának az „életet adó” anyák, hiába élnek akár hónapokig a krízisotthonban, nem látom, hogy pszichológus foglalkozna velük, nincs utánkövetés esetükben sem. Ezek a sztorik akkor végződnek, mikor a szülők boldogan hazaviszik a gyereket. De hogy ki milyen sérülést visz magával, és ennek mik a hosszútávú következményei, az már nem érdekli a közönséget nálunk. Külföldön sokkal inkább foglalkoztatja a kutatókat és a közvéleményt is, hogy mik a hosszú távú hatások, milyen kérdések merülnek fel a „mézeshetek” elmúltával.

A feldolgozás az örökbeadóknál is nyilván többnyire nagyon nehéz, itt annyival nehezebb, hogy a béranyaságnál szándékos teherbeesés történik. Erre mondom, nem biztos, hogy valaki átlátja, mire vállalkozik. Én a hormonbeavatkozás és a terhesség fizikai terheit sem becsülném alá, meg a szülés kockázatait, mi van, ha agyvérzést kap a nő, vagy belehal a szülésbe ne adj’ isten, illetve nem lehet több gyereke. Egyszer egy repülőúton találkoztam egy izraeli meleg párral, akik egy csecsemővel tértek haza Floridából. Ott a kihordó nőnek van öt gyereke, imád terhes lenni, nincsenek anyagi gondjai, a fiúk pedig mindketten adtak spermiumot, akkor még nem tudták, melyikük a biológiai apa. Ők a családdal is összeismerkedtek, náluk vacsoráztak, és a gyerekek is tudták, hogy elviszik Izraelbe a kistestvért, aki nem az övék. Erről sem beszélünk. Hogy dolgozza fel egy gyerek, hogy az ő anyukája szívességből odaadja a testvérét? Legközelebb majd őt adják oda? Mit szól majd a két apukához az izraeli közvélemény, kit köszöntenek fel az ovis anyák napján, és mi lesz, ha szétmennek? De arról sincsenek érdemi kutatások, hogy érzik magukat a béranyától született, felnőtt gyerekek. Nincs utánkövetés e téren sem még.

Az örökbefogadásnál azért nagyjából elértünk oda, hogy nem elég egy mózeskosárban átadni a gyereket, hanem előtte van egy alkalmassági vizsgálat és felkészítés, utána pedig a gyereknek tudnia kell, hogy ő honnan jön, felnőve joga van megkeresni a származási családját, a gyámhivatal nyilván tartja az ő eredetét.

A béranyaságnak nyoma se marad, ha a megrendelőre anyakönyvezik. De ugyanaz a helyzet, mint az örökbefogadásnál: semmi jó sem sül ki abból, ha egy család hazugságban él. Természetesen ezt is tudnia kell a gyereknek, és fontosnak látom, hogy találkozhasson a béranyával, ha a gyereknek vagy a béranyának erre szüksége van. De amíg nincs alkalmassági vizsgálat, addig ezek nem teljesülhetnek. Ez is a továbblépés iránya lehetne, szakmai ajánlásokat bevezetni, ezért lenne szükséges a hágai egyezményhez hasonlóan egy nemzetközi béranya-egyezmény, és fogadják el az országok a minimumfeltételeket. De ezek lassú folyamatok.

Az örökbefogadáshoz már hasonlítottuk a béranyaságot. A másik gyakran előkerülő paradigma a témával kapcsolatban a prostitúció, sokan azt is szabad döntésnek tartják.

Czeizel maga mondta egy rádióadásban, hogy a prostituált a testét adja bérbe, a béranya a méhét. Ő ebben nem látott problémát. Az egyik alapkérdés: más gyerekének a kihordása szabad önrendelkezési jog-e, hasonlóan az abortuszhoz, vagy kizsákmányolás. A prostitúciónál azt látjuk, hogy egyes szegény vidékeken egyszerűen nincs más választása egy lánynak, vagy éppen eladták őt, de ettől még nem támogathatjuk.

Mi történne, ha holnaptól legális lenne nálunk a béranyaság és csak 4 milliót fizetnének érte? Csak annyit, mint a grúz nőknek, ami még szinte költségtérítésnek is tekinthető…

Tömegével toboroznák őket a közvetítők. S rögtön olyan nyalánkságok is felmerülnének, hogy lehet-e cigány a kihordó anya. Ami viszont nagy különbség a prostitúcióval szemben: a béranyaság gyerekeket is érint, így még kevésbé tekinthető szabad akaratból vállalt feladatnak.

Többször előkerült, hogy gyerekjogilag aggályos a béranyaság. Akkor tulajdonképpen ezeknek a gyerekeknek az érdekét az szolgálná, ha ők meg sem születnének?

Keményen hangzik, de ez a helyzet, szerintem. A jogait nehezen véded meg egy olyan helyzetben, ahol az ő státusa, származása bizonytalan. Ez ugyan az örökbefogadásra is elmondható, de akkor már ott van a gyerek, megfogant, megszületett, nincs hova visszatuszkolni. De az örökbefogadás hazai megítélésében is fordítva ülünk a lovon, drámai hírnek tálalják, ha csökken az örökbefogadások száma. Mi van? Örüljünk neki, hogy egyre kevesebben mondanak le a gyerekükről, illetve esnek szándéktalanul teherbe. A nagy kérdés, hogy ha valakinek nem lehet gyereke, akkor ő automatikusan jogosult-e, hogy kapjon egyet.

Ez az örökbefogadásban is kérdés, de ott erre a választ a kínálat adja meg. Ha Magyarországon él az illető, akkor viszonylag simán lehet neki, ha mondjuk Norvégiában, akkor sokmillió forintot kell kifizetnie, hogy nemzetközi örökbefogadással gyereket kapjon, tehát csak egy szűk rétegnek elérhető ez a lehetőség.

Szerintem nem jár senkinek a gyerek, akkor sem, ha nem lehet neki és van pénze. A gyakorlatban egy privilegizált szűk kör veszi igénybe a béranyaságot. A modern technika sok mindent lehetővé tesz, de nem biztos, hogy ezt mind ki is kell használni.

Ha a modern orvosi technikától eltekintünk, a béranyaság kérdése ősrégi, már a Bibliában is szerepel. Beküldheti Sára Ábrahámhoz Hágárt, mert ő maga nem tud szülni?

Szerintem nem küldheti be. De hozzáteszem, nekem könnyen születtek gyerekeim, van öt és egy hamarosan születő hatodik unokám, nem érzek jogosultságot, hogy erről nagyszájúan nyilatkozzak.

Szigorodó szabályozás

Az elmúlt években egyre több ország korlátozta a béranyaság igénybevételét, azok is, ahol korábban ez illegális volt. Ugyanakkor az „iparág” folyamatosan keresi a kiskapukat. Ha az egyik ország betiltja a programot, akkor gyakran áttelepítik a klinikát egy közeli országba, vagy csak a terhes nőket küldik át, vagy esetleg más országokból toboroznak béranyákat, akik csak szülni utaznak haza. Mindez még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza a kihordó anyákat, akik esetleg egy másik országban kénytelenek szülni, amelynek a nyelvét sem beszélik.

Az ISS sürgeti az átfogó nemzetközi szabályozást. Ajánlásai szerint a béranyaságnak a gyerekjogok figyelembevételével kell működnie, nem lehet egyenlő a gyerekek kereskedelmével, s a gyerek nem lehet állampolgárság nélkül. A béranyát kell bejegyezni szülőnek a szülés után, csak a beleegyezésével végezhető bármilyen beavatkozás. A nemzetközi forgalmat korlátozzák az országok, ha az a megrendelő hazája törvényeinek kikerülésére szolgál. A béranyától született gyereket ne lehessen büntetni, még ha az adott ügylet megszegte is az ajánlásokat, a gyerek akkor is a szülőkkel maradhasson, amennyiben ez szolgálja az érdekét.

 

The post „Senkinek nem jár a gyerek azért, mert van pénze” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
20 éves a Gyermekvédelmi törvény https://gyereksorsok.hu/20-eves-gyermekvedelmi-torveny/ Mon, 20 Nov 2017 05:32:05 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2728 November 20-a a gyermeki jogok világnapja, és 20 éve novemberben fogadták el a hazai gyermekvédelmet merőben új alapokra helyező Gyermekvédelmi törvényt. Ebből az alkalomból 20 pontos listát állítottunk össze arról, hogyan alakult a gyermekek helyzete az elmúlt két évtizedben hazánkban. Tíz pozitív fejleményt szedtünk össze, és tíz olyan területet, ahol van még tennivaló. A téma […]

The post 20 éves a Gyermekvédelmi törvény appeared first on Gyereksorsok.

]]>
November 20-a a gyermeki jogok világnapja, és 20 éve novemberben fogadták el a hazai gyermekvédelmet merőben új alapokra helyező Gyermekvédelmi törvényt. Ebből az alkalomból 20 pontos listát állítottunk össze arról, hogyan alakult a gyermekek helyzete az elmúlt két évtizedben hazánkban. Tíz pozitív fejleményt szedtünk össze, és tíz olyan területet, ahol van még tennivaló. A téma jellegéből adódóan az előrelépések inkább jogi-intézményi területen történtek, míg az elmaradások a gyakorlatban mutatkoznak.

Tíz pozitív fejlemény

  1. Első a család. Törvény mondja ki, hogy a gyereknek joga van családban élni, elsődlegesen a saját családjában. Innen kiemelni csak akkor lehet, ha a családot más módon már nem lehet segíteni, akkor is családi elhelyezést kell neki biztosítani.
  2. Intézménytelenítés. A nagy intézetek helyett kisebb lakásotthonokat hoztak létre, ma 12 év alatti gyerek elvileg csak nevelőszülőnél élhetne, növelték a nevelőszülők arányát, és képzést vezettek be a számukra.
  3. Szabályozott örökbefogadás. Előírták, milyen feltételek esetén örökbe fogadható egy gyermek, és ki fogadhatja örökbe. Szabályozták a nyílt és a nemzetközi örökbefogadást, kötelező lett a felkészítő tanfolyam a szülőknek.
  4. Tilos a testi fenyítés. Ennek minden formája, a fizikai, a lelki és a szexuális bántalmazás is. Bírósági eljárást vonhat maga után, és a gyerek kiemelését indokolhatja, ha a családban bántalmazzák vagy elhanyagolják a gyermeket.
  5. Abúzus-stop. Egyre több szó esik a gyerekek szexuális bántalmazásáról. Legalább elvi szinten megjelent a gyerekbarát igazságszolgáltatás, létrejött az első Barnahus ház (gyerekbarát kihallgatóiroda) Magyarországon. Aki kiskorú ellen szexuális bűncselekményt követett el, nem dolgozhat később gyerekekkel.
  6. Megelőző intézmények. Több olyan szervezet jött létre, amelyek a nehéz helyzetű családok támogatását szolgálják: a gyermekjóléti szolgálatok, a családok és gyermekek átmeneti otthonai, a Biztos Kezdet gyerekházak, családmegerősítő programot működtet az SOS Gyermekfalvak.
  7. Kialakult a gyermekvédelmi jelzőrendszer, szabályozták az elhelyezési és felülvizsgálati értekezletek rendszerét, azaz rendszeres időközönként meg kell indokolni, miért kerül be és miért marad egy gyerek a rendszerben. Minden gyerekekkel dolgozó szakembernek jeleznie kell, ha bántalmazást vagy súlyos elhanyagolást tapasztal.
  8. Gyermekjogok előtérben. Magyarország több nemzetközi egyezményt is elfogadott, (ENSZ gyermekjogi egyezménye, az örökbefogadást szabályozó Hágai Egyezmény, Lanzarote Egyezmény a gyerekek szexuális bántalmazása ellen). Integrált Jogvédelmi Szolgálat jött létre a gyermekvédelemben élők és a betegek jogainak védelmére. Az gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek jogaira gyermekvédelmi gyámok és gyermekjogi képviselők is figyelnek. Az ombudsman gyermekjogi ügyekkel is foglalkozik.
  9. Civil szervezetek. Sokat tesznek a mélyszegénységben élő, a hátrányos helyzetű, a beteg, a fogyatékkal élő vagy az abúzust elszenvedett gyerekekért, segítik a krízisterheseket és az örökbefogadást, a lemaradással küzdő gyerekek fejlesztését, oktatását, alternatív iskolákat hoznak létre, gyakran önkéntes munkában.
  10. Lelkesedés. Sok elkötelezett szakember dolgozik a rendszerben, akik gyakran szabadidejükben is az ügyekkel foglalkoznak, alacsony fizetésük és megbecsültségük dacára.

Tíz terület, ahol még van teendő

 

  1. Gyerekszegénység. Magyarországon a kiskorúak 42 százaléka szegénységben él a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, több tízezer kisgyerek éhezik rendszeresen, még több gyerek nem jut hozzá alapvető szolgáltatásokhoz (fejlesztések, egészségügyi ellátások) anyagi okokból. Annak ellenére, hogy a törvény ezt tiltja, családból történő kiemelések egyik vezető indoka a szegénység, a lakhatási probléma.
  2. A finanszírozás kevés és átláthatatlan. A megelőzést a helyi önkormányzatnak kell kigazdálkodnia, míg az állami gondoskodást a központi költségvetés állja. Az állami normatíva nem fedezi egy rendszerben élő gyerek ellátásának költségét. Az egyházi hálózatok jóval magasabb fejkvótát kapnak egy gyerekre, az állami, önkormányzati fenntartásúak finanszírozása pedig a plusztámogatások miatt átláthatatlan. Összességében forráshiányos a rendszer.
  3. Szakember-gondok. Általános a szakemberhiány, így az intézmények gyakran kényszerülnek arra, hogy a munkahelyi státuszokat olyan munkatársakkal töltsék be, akiknek nincs meg a megfelelő végzettségük, ennek következtében alacsonyabb minőségű a szolgáltatás. Nagy a fluktuáció, ami különösen megviseli a gyerekeket, általános a kiégés, hiányzik a szupervízió, a szakemberek bére alacsony.
  4. Az iskolarendszer nem csökkenti, hanem mélyíti a társadalmi szakadékot, nem segíti a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkózását. A magyar kamaszok negyede funkcionális analfabéta, a tankötelezettséget leszállították 16 évre. Gyakori jelenség, hogy a középosztálybeli szülők kimenekítik az állami oktatásból a gyereket, a hátrányos helyzetű fiatalok pedig piacképes végzettség nélkül hagyják el az iskolarendszert. Egyre több iskola kerül egyházi kézbe, akik magasabb fejkvótát kapnak egy gyerekre, ugyanakkor nem kötelesek mindenkit felvenni. Ez növeli az átláthatatlanságot és szegregációhoz vezethet.
  5. Roma gyerekek. Gyakran esnek iskolai szegregáció áldozatául, őket gyorsabban kiemelik a családból probléma esetén. Ez Európai Bizottság is kifogásolta, hogy aránytalanul magas számban minősítik őket fogyatékossá.
  6. A megelőzés hiányosságai. Minden évben több hangos botrány történik, mikor egy kisgyerek súlyos bántalmazás áldozata lesz vagy éppen halálra éheztetik. A törvénykezés próbál reagálni ezekre az ügyekre, de megelőzni nem sikerül őket. Nagyon kevés helyen elérhető konfliktuskezelő, pénzkezelő, gyereknevelési tréning vagy családterápia, ami a nehéz helyzetű családoknak segíthetne.
  7. Újratermelődés. Az gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatalok az átlagnál alacsonyabb végzettséggel, rosszabb életesélyekkel hagyják el a rendszert, gyakran az ő gyerekeik is visszakerülnek ide. A KSH adatai szerint a kikerülő fiataloknak csak negyede szerez érettségit, az átlagnépességnek a fele.
  8. Fogyatékkal élő gyerekek. Kevés helyen elérhető nekik a megfelelő fejlesztés, ritkán jutnak el integrált iskolába, ellátásuk nagy anyagi terhet jelent a szülőnek. Ha állami gondoskodásba kerülnek, akkor is inkább intézményekben helyezik el őket. Jövőjük még bizonytalanabb, mint az „átlagos”, állami gondoskodásból nagykorúvá vált fiataloké.
  9. Hiányzik az átfogó stratégia. Nincs felelőse a gyerekjogoknak, elvész a szociális, oktatási, egészségügyi területek között, a legtöbb szakember képzésében nem szerepelnek a gyermeki jogok.
  10. A gyerekek egészséghez való joga. 400 gyerekorvos hiányzik Magyarországról, nagyon kevés a gyerekpszichiáter, nem megoldott a gyerekek minőségi táplálkozása. A fejlett országokhoz képest nálunk magas a tinédzserterhességek, a kamaszkori drog- és alkoholfogyasztás aránya.

The post 20 éves a Gyermekvédelmi törvény appeared first on Gyereksorsok.

]]>