Gyereksorsok https://gyereksorsok.hu ...egy újabb SOS Gyermekfalvak Blog honlapok honlap... Mon, 21 May 2018 04:00:14 +0000 hu hourly 1 A mostohaszülő ne nevelje a gyereket, mert nem az övé? https://gyereksorsok.hu/mozaikcsalad-konyv/ Mon, 21 May 2018 04:00:14 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3028 Iskolai rendezvényre vitt haza meghívót egy elsős kisfiú. Mivel még írni alig tudott, lerajzolta a meghívó címzettjeit: anyját, apját és vér szerinti nővérét. Igen ám, de a család ebben a formában már évekkel korábban megszűnt, a gyerek mozaikcsaládban élt, váltásban hol az anyukájánál, hol az apjánál és annak új feleségénél, akik összesen öt gyereket neveltek. […]

The post A mostohaszülő ne nevelje a gyereket, mert nem az övé? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Iskolai rendezvényre vitt haza meghívót egy elsős kisfiú. Mivel még írni alig tudott, lerajzolta a meghívó címzettjeit: anyját, apját és vér szerinti nővérét. Igen ám, de a család ebben a formában már évekkel korábban megszűnt, a gyerek mozaikcsaládban élt, váltásban hol az anyukájánál, hol az apjánál és annak új feleségénél, akik összesen öt gyereket neveltek. Mint kiderült, a tanítónő automatikusan úgy instruálta a gyerekeket: „Rajzold le anyát, apát és a testvéreidet!” Mivel a családban jó volt a viszony, az iskolai ünnepélyre végül elment az anya, az apa, a mostohaanya és az összes testvér is.

A példa mutatja, mennyire nincs felkészülve az intézményrendszer az „apa, anya, gyerekek” felállástól eltérő családokra. Bár a gyereknevelés szakirodalma bőséges, válásról, újraházasodásról és az így létrejövő mozaikcsaládokról alig elérhető valami eddig magyarul. (A blogon is bemutattuk Gyurkó Szilviának a gyerekbarát válásról szóló kötetét és Fischer Eszter könyvét a mozaikcsaládokról.) Bogár Zsuzsa Mozaik a családom című könyve új szemszögből veszi szemügyre az újraházasodás révén létrejövő családi formációkat. A szerző maga is mozaikcsaládban él, és pszichológusként is számos ilyen családdal foglalkozott.

A Mozaik a családom rengeteg tévhitet, tabut, félelmet eloszlat, amiken sokszor „görcsölnek” az érintettek vagy a környezetük. Vegyünk sorra ezekből párat!

A válás szükségszerűen megviseli a gyereket, trauma a számára.

Bogár Zsuzsa szerint csak akkor, ha a szülők rosszul csinálják. Természetesen, előfordulhat, hogy hiányzik neki az egyik szülő, vagy szomorú, hogy nem kerül sor több közös nyaralásra, de a traumát az a szülő szokta okozni, aki a gyereket eszköznek használja a „hűtlen” párja megbüntetésére, vagy neki szidja volt házastársát, netán ha a felek egy elmérgesedő válóperben marakodnak. A gyerek azt veszi természetesnek, amit a felnőttek sugallnak neki, ha a szülők rettenetes drámaként adják elő a válást, a gyerek is annak fogja tartani. A fenti sztereotípia önfelmentést is tartalmaz, mutat rá a szerző: aki ebben hisz, nem gondol bele, hogy igenis tudná csökkenteni az érzelmi terhet a gyereken, ha felelősen, kulturáltan, a gyerek érdekeit szem előtt tartva vetne véget a kapcsolatnak. S ne feledjük, a gyerek nem válik el a szüleitől, neki az apjára és anyjára is szüksége van.

Csak akkor találkozom/kezdek kapcsolatot/költözöm össze az új párommal, ha a gyerek is elfogadja.

Avagy: Nekem a gyerek az első! A pszichológus szerint nagy érzelmi teher egy gyereken, ha ő dönthet a szülő új kapcsolatáról, vagy akár csak arról, mikor akar találkozni anya új barátjával. A gyereknek elsősorban biztonságra van szüksége, és ezt egy harmonikus viszonyban levő pár jobban képes nyújtani, mint egy szülő. Tehát a szülő előbb maga állapítsa meg, komoly-e az új kapcsolata, és ezt már mint kész tényt jelentse be a gyereknek. Ha a szülő magabiztos, a gyerek is el fogja fogadni.

A mostohaszülő ne nevelje a gyereket, mert nem az övé.

Pedig az óvónő meg a tanítónő is neveli, és ők sem vérrokonai. Ha egy család együtt él, akkor Bogár szerint óhatatlan, hogy mindkét szülő nevelje a gyereket, függetlenül attól, melyikük vér szerinti leszármazottja. A gyerek számára a biztonság úgy teremthető meg, ha az adott családban vallott elveket, szabályokat mindkét felnőtt ugyanúgy képviseli, és persze az elismerést, a jó élményeket is nyújtják a gyerekeknek. Sőt, ő odáig megy, hogy a külvilággal is fogadtassa el a szülő, hogy új párja is részt vesz a gyereknevelésben, tehát a szülői értekezleteken vagy a vér szerinti apával való egyeztetéseken legyen ott a mostohaanya is. Bogár szerint az a formáció, ahol egyik szülő sem neveli „a másik gyerekét”, nem is tekinthető mozaikcsaládnak, csak két egyszülős családfél közös fedél alatt élésének.

A gyerek bedilizik, ha egy hetet anyánál, egy hetet apánál tölt.

A könyv pont ezt, vagy egy közel hasonló arányú felosztást szorgalmaz. Ne legyen egyik fél se „vasárnapi apuka”, mindkét család tapasztalja meg a hétköznapok terheit is, mikor be kell érni az iskolába, megírni a leckét, összekészíteni a tornazsákot. A gyereket a túl gyors, egy-két napos váltások viselik meg, ezért inkább tömbösítve töltsön mondjuk hat-nyolc napot a két családban. Bogár szerint attól sem dől össze a világ, ha más szabályok, szokásrendszerek uralkodnak apánál és anyánál, ezt a gyerek gyorsan el fogja sajátítani, a szülő pedig ne is foglalkozzon vele, ha hozzá képest túl laza vagy túl merev az expartnere, bízzon benne, hogy a legjobbat akarja a gyereknek.

A mozaikcsaládban élő gyerekek sérülnek.

Bogár szerint épp ellenkezőleg. Ha a szülők jól csinálják, ha nem ellenségként, hanem szövetségesként tekintenek volt házasfelükre, ha örülnek, hogy a gyerek ott is jól érzi magát, akkor a gyerek profitál ebből a felállásból. Ideális esetben négy szülő, nyolc nagyszülő törődik vele, több a testvér, az eltérő szokásrendszerek révén nyitottságot, rugalmasságot tanul, könnyebben válik le a szülőről. A szülő pedig, mikor a gyerek épp a volt partnerénél van, pótolhatja az elmaradt munkát, pihenhet, és az új társával lehet kettesben. Még az is lehet, hogy az első válás tapasztalataival felvértezve, azon hibákat megelőzve az új kapcsolat tartósabb lesz a réginél.

Bogár Zsuzsa odáig megy, hogy felveti: lehet, a válás napjainkban már nem is trauma, hanem az élettel szinte velejáró normatív krízis, amin a többség átesik, hasonlóan a kamaszkorhoz vagy a gyerekek kirepüléséhez. Ha a hagyományosnak tekintett nukleáris családban élők már kisebbségben vannak, akkor újra kellene gondolni, mit is tartunk „normális családnak”. Persze, az általa felvázolt, szinte idilli családi élet akkor működik, ha a felnőttek nagy nyitottsággal, önuralommal rendelkeznek, nem kritizálják a gyerek előtt volt házastársukat, őszintén örülnek neki, ha a gyerek jól érzi magát a másik családban is, és a mozaikcsaládban felmerülő félelmeket, gondokat folyamatosan, őszintén megbeszélik egymással. Azt a szerző is elismeri, hogy a „gyerekbarát válás” keveseknek sikerül, a történetek szerint a mozaikcsalád higgadt kialakításával már sokan megbirkóznak. Mindenesetre a kötet által sugallt szemlélet sokat segíthet abban, hogy a benne élők teljes értékű családformának éljék meg a mozaikot, és a környezetükkel is így fogadtassák el.

Bár a kötet általában a szakirodalom elméleti fogalmaiból indul ki, rengeteg idézet olvasható benne érintett családoktól, ami segít közel hozni a témákat. Olyan gyakorlati kérdésekben is ad tanácsot, mint hogy hol lakjon az új család (lehetőleg új helyen), vagy hogy a két szülő gyerekei egyszerre tartózkodjanak a családban, s még a családi összetartást erősítő játékos feladatokkal is ellátja az érintetteket.

Bogár Zsuzsa: Mozaik a családom. Kérdések, történetek, megoldások, Mozaikcsalád Alapítvány, 2017, 3290 forint.

The post A mostohaszülő ne nevelje a gyereket, mert nem az övé? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
„A településeinken pusztán a szegénység miatt jellemzően nem történik kiemelés” https://gyereksorsok.hu/a-telepuleseinken-pusztan-a-szegenyseg-miatt-jellemzoen-nem-tortenik-kiemeles/ Mon, 14 May 2018 04:00:42 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3022 Az Igazgyöngy Alapítvány közel két évtizede működik az ország egyik legszegényebb területén, a kelet-magyarországi Berettyóújfalu térségében. Hátrányos helyzetű gyerekek művészeti oktatásával kezdték, mára egy példaértékű komplex program nőtt ki belőle, ami segít a mélyszegénységben élő családok sokrétű hátrányait ledolgozni. L. Ritók Nóra, az alapítvány vezetője rendszeresen beszámol tapasztalatairól a Nyomor széle blogon. Vele beszélgettünk arról, […]

The post „A településeinken pusztán a szegénység miatt jellemzően nem történik kiemelés” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Az Igazgyöngy Alapítvány közel két évtizede működik az ország egyik legszegényebb területén, a kelet-magyarországi Berettyóújfalu térségében. Hátrányos helyzetű gyerekek művészeti oktatásával kezdték, mára egy példaértékű komplex program nőtt ki belőle, ami segít a mélyszegénységben élő családok sokrétű hátrányait ledolgozni. L. Ritók Nóra, az alapítvány vezetője rendszeresen beszámol tapasztalatairól a Nyomor széle blogon. Vele beszélgettünk arról, mennyiféle nehézséggel szembesülnek a szegregátumban, miért csak egy abortusz költségét állják a hozzájuk fordulóknak, s mi lesz az alapítvánnyal, ha már nem ő fogja vezetni.

Tehetséggondozással kezdtétek el a munkát. Hogy jutott el az Igazgyöngy a rajzolástól a komplex szociális munkáig?

A művészeti iskolában az általános iskolásokkal és családjukkal találkoztunk. Velük kezdtünk el foglalkozni, az ő körülményeiket néztük meg, aztán ahogy elmélyültünk a problémában, láttuk, hogy a helyzetük nem oldható meg csak az iskolában, lejjebb kell menni, az óvodás korosztályhoz, sőt a kismamákhoz, és már akkor, mikor a szívük alatt hordják a babákat.

A hátrányok elkezdődnek már a születés pillanatában, mikor a csecsemőt nem akarják kiadni a kórházból, mert a lakhatási körülmények nem olyanok, mint amit a rendszer, egyébként jogosan, elvár. Utána pelenka kell, tápszer, bébiétel, kisruha, cipő, aztán jönnek az óvoda elvárásai a benti cipővel és ágyneművel. És még nem beszéltünk arról a rengeteg dologról, ami az első három évben a családból kellene, hogy beépüljön a szokásokba. De már egy kismamát is támogatni kell abban, hogy a dohányzás vagy a hiányos táplálkozás hogy hathat a babára, ezt mind figyelni kell, hogy az ember megfelelően tudjon segíteni.

Erre vannak intézmények, mint a terhesgondozás…

A védőnői gondozás még pont működik is a kistelepüléseken. Viszont a feltételrendszerük nem elég ahhoz, hogy megoldásokat is nyújtsanak, ugyanez igaz a gyerekjólétre. Nincs meg a rendszerükben, hogy egy asztmás gyereknek honnan lesz készüléke, nincs kríziskezelés, hogy ezek a családok el tudjanak mozdulni a holtpontról. Maradnak a hatósági eszközök, a fenyegetés, a kiemelés, ahelyett, hogy megpróbáljanak azokat az erőforrásokat becsatolni, ami segít egy ilyen helyzetben.

A szegregátumokban a hiányos táplálkozás, a magzati éhezés, az egészségtelen élet, a gyógyszerhiány oda vezet, hogy az SNI-sek (sajátos nevelési igényű gyerekek) aránya felülreprezentált. Told elvileg rendben van korai fejlesztés szempontjából, mert ha 50 kilométeren belül elérhető, akkor az a település ellátottnak minősül. De hogy jut el oda? Meg kell előlegeznie az útiköltséget? Vállalja-e a falugondnoki szolgálat, hogy odaviszi? A szülő átlátja-e, hogy erre szükség van, hogy ha négyévesen még nem beszél, akkor az nincs rendben? Komoly orvosi problémával küzdő gyerekek nem jutnak orvosi ellátáshoz. Most egy másik faluból egy 13 éves gyerekkel foglalkozunk, aki farkastorokkal született, most kezdtük el egy támogató segítségével azokat a fogszabályozásokat, amik az ő jó hangképzéséhez kellenek. Ezzel kicsi korától foglalkozni kellett volna, de ez nem történt meg.

Kimondani végtelenül egyszerű, hogy minden gyerek jusson hozzá a gyógyszerhez, hogy időben kikezeljék a vírusos és meghűléses betegségeket. Sokszor látjuk, hogy a szegregátumban élők rossz egészségi állapota már gyerekkorban elindul, a mások által teljesen kikezelhető betegségekkel. Úgy működik a rendszer, hogy elviszik a beteg gyereket orvoshoz, az felír egy receptet és a család nem tudja kiváltani, azt mondják, ez legyen a család felelőssége. De ha nincs megoldás, valakinek segíteni kellene. Értem, hogy iszonyatos pénz lenne, ha minden hátrányos helyzetű gyerek ingyen kapná a gyógyszert. De igazából úgy kellene stabilizálni ezeknek a családoknak a helyzetét, hogy egy ilyen váratlan kiadást, mint a gyerek gyógyszere, fedezni tudjanak. Egy olyan komplex, összehangolt helyzetteremtés kellene, ahol ezeknek a családoknak megnyugtató jövedelme van, szociális biztonságban tudnak élni.

De ez hogy lehetséges, ha ezekben a térségekben nincs munka?

Ezekben a leszakadó térségekben, Észak- és Kelet-Magyarországon annak a társadalmi csoportnak, aki csak a fizikai erejével rendelkezik, nem sok esélye van, hogy elhelyezkedjen. Munkaerőhiány van itt is, de nem a szakképzetleneket keresik. Amíg nem volt a közmunka, a környéken tevékenykedő vállalkozások alkalmi és feketemunkával beszippantották az embereket, ha nem is túl nagy kilométeres vonzáskörzetben, de mégiscsak mentek kertészetekbe, tollfosztásra, útépítésre, koszorúfonásra. Aztán jött a közmunka, ami ott tartja őket, ahol vannak, beszűkítette a lehetőségeket, jött egy gazdasági lerobbanás is. Nem tudnak alkalmi munkát vállalni mellette, a biztos közmunkát választják, kevesebbért is. Akinek meg a mobilitás képessége megadatott, volt szakképzettsége, annyi alkalmazkodóképessége, hogy egy el tudott helyezkedni, azok már elköltöztek a vidékről. Akik maradtak, azok nagyon kompetenciahiányos emberek… A közmunka röghöz kötés és nincs benne fejlesztés, nem tanítja meg őket az alapvető viszonyulásokra sem egymáshoz, sem az eszközökhöz, sem a munkához. Pedig még tanfolyamokat is csatoltak hozzá. De hogy lehet valaki hat hónapos képzésben kőműves, mikor a másik négy évig tanulja? És minek targoncavezető tanfolyamot végezni egy olyan faluban, ahol sose láttunk targoncát? Aki eljár, megkapja a papírt, de nem változik az élete, azaz csak annyiban, hogy mivel van szakmája, elveszti a halmozottan hátrányos kategóriát a gyerekénél.

A gyerekvédelem mennyire képes válaszolni a mélyszegénységben élő családok helyzetére?

Ha országosan nézem, inkább a hatósági eszközöket használják. Minden ezt erősíti az országban, és nem a családsegítést, az eszköztelenség is ebbe az irányba terel. Igyekszünk stabil együttműködést kialakítani a gyámhivatallal, gyermekjóléttel, ennek köszönhetően a településeinken pusztán a szegénység miatt jellemzően nem történik kiemelés. De vannak megkeresések távolabbról is, hogy ki akarják emelni a gyerekeket, mert kicsi a lakás és rossz az állapota. Ilyenkor próbálunk segítséget szerezni, legalább a bútorozásban. Az intézményrendszer is tudja, hogy sokat jelent, ha egy család mögött ott van az Igazgyöngy, segítünk a hivatali ügyek intézésben, kölcsönfelvételben, villanyórákat is visszaköttettünk.

Az adósságkezelés is iszonyatos probléma. Ezek az emberek, akik generációs szegénységben élnek, nem tudnak megbirkózni a fogyasztói társadalom kihívásaival. Minden reklám nyomja az arcukba, mit vegyél meg, ezekkel szemben védtelenek. A gyerek is akarja az iPhone-t, a laptopot, és ha jövedelemhez jutnak, megveszik hitellel, és nem fizetik, eldobják a csekket. Felhalmozódnak a tartozások, eladják egy behajtócégnek, és irreális összegek jönnek ki. Ha elhelyezkedik az illető, eléri a munkáltatót. Ezért csapda, sose tudnak kimászni belőle. Ha felveszünk egy munkatársat az alapítványhoz minimálbérért, ha egy tartozása van, a fizetése harminc százalékát, ha kettő, ötven százalékát kell a munkáltatónak a behajtócégnek utalni. Dolgozik nyolc órát és nem kap annyit, mint a közmunkán.

Reménytelen perspektívák…

És közben próbáljuk arra orientálni őket, hogy ne vegyenek fel újabb kölcsönt, hogy a kölcsönt vissza kell fizetni, hogy a közüzemi szolgáltatásért fizetni kell. Ha a romaintegrációra fordított pénzt adósságkezelésre és pénzügyi tudatosító programra fordítottuk volna, már sokkal előrébb lennénk.

Foglalkoztok nevelőszülőnél élő gyerekekkel?

Igen, velük is kapcsolatban maradunk, van sikeres hazagondozásunk is. Próbáljuk őket segíteni, hogy hazamenjenek hétvégére, vagy meglátogathassa a család. Van, ahol segítjük a visszagondozást és van, ahol nem. Én a gyerekek kiemelésével két esetben értek egyet: az egyik, ha életvitelszerűen bűnöző a család, mert ott nem lehet megakadályozni például prostitúció esetén, hogy a gyerekek is az útszélre menjenek, a másik az abúzus. Minden más esetben meg kell próbálni a családdal együttműködve olyan feltételeket teremteni, ami alkalmassá teszi őket, hogy a gyerekeket felneveljék. A kiemelés nem oldja meg a problémát, nem tudok eggyel több sikertörténetet sem mondani az állami gondoskodásból, mint a mélyszegénységből.

Ha a probléma gyökerét tekintjük, először a fogamzásgátlásról kellene gondoskodni, nem? Hisz ha már ott van 4-5-6-7 gyerek, őket nehéz megfelelő színvonalon felnevelni.

Nagyon összetett az a problémakör, ami a szegénységet jellemzi, az egyik a tudatos tervezés képességének hiánya, és mindent átsző a lehetőségek hiánya. Sokan rámondják, a cigányok azért vállalnak sok gyereket, hogy sok családi pótlékot kapjanak. A roma értelmiség azt mondja, az asszonyok ebben az ősanyai szerepben tudnak kiteljesedni. Van benne egy tudatlanság is, sok a tévhit, az egyik anyuka azt mondta, azért nem szed fogamzásgátlót, mert a televízióban látott egy hírt, hogy valaki ettől rákos lett. Ezt nem tudod utána kiütni. Amiben az emberek korábban szocializálódtak, hogy az egyetlen hiteles hírforrás a televízió, az ebben a társadalmi csoportban nagyon erős. A gumióvszert csak a fiatalabbak használják, a negyvenévesek nem.

Mi változtathatja meg a családtervezési szokásokat?

Ha tudunk alternatívát kínálni a családi pótlékkal szemben, hogy itt van a munkahely, ha meg tudjuk erősíteni azt, hogy ahhoz, hogy felneveld a gyereked, nem 6-8 gyerek kell, hanem kevesebb, hogy ki tudd taníttatni. A jobb tanulmányi eredményű gyerekek nem a 6-8 gyerekes családokból kerülnek ki. A mostani 18-20 éves fiatalok már azt mondják, hogy egy vagy két gyereket szeretnének, történt egy váltás azoknál, akinek van jövőképe. Akinek nincs, az azt látja, hogy én kapok ennyit egy gyerekre, a szomszédom meg tíz gyerekre tízszer annyit.

Nagy munka, hogy legyen elérhető fogamzásgátlás a számukra, és tudjunk erről beszélni. Ahol nincs patika, ott mindenért utazni kell, a spirál felhelyezéséért a távoli szakrendelőbe is. Sokan vállalják a háromhavonta beadható hormonális injekciót, ami egy nagyon durva eszköz, mégis ezt választják. Pedig a spirál olcsóbb lenne, és egy időre megvan oldva a dolog, ha bírja a szervezete, de azt kevésbé használják a tévhitek miatt. Azért ebben is van haladás, egyre többen kérik.

Az abortuszról még nem beszéltünk. Sokszor jönnek hozzánk asszonyok, hogy el akarják vetetni a magzatot, de az is pénzbe kerül. Ezen sokat gondolkoztunk. Nem akarja megszülni, a rendszer sem fogja kiadni a gyereket – de az is egy kis élet. És mi is az élet pártján vagyunk. Azt találtuk ki, hogy egy asszonynak egyszer segítünk, aláírunk velük egy szerződést, hogy segítünk befizetni a csekket, de utána együtt kell működjön velünk a fogamzásgátlásban, hogy csak akkor essen teherbe, ha akarják a babát. A családvédelmi szolgálat rendszeresen küldi hozzánk a nőket. Persze rajta múlik, betartja-e. De ha másodjára is jön hozzánk, hogy újra terhes, akkor már nem segítünk. Ennek a híre is erős, erre is építünk.

Ha körülnéztek, a mélyszegénységben minden családnak van nagyon sok problémája. Hogy döntitek el, kinek segítetek, és kinek nem?

A krízishelyzeteket előre vesszük, de nem jár alanyi jogon a segítség. Ez nem egy olyan szervezet, ahova bárki bármikor bekopoghat és megoldjuk a gondját, mert ez a tanult tehetetlenséget erősíti. Van olyan család, akinek a tevékenysége kimerül abban, hogy segítséget kér a Facebookon minden szervezettől, de nem akar elmenni dolgozni az apuka, pedig az ő településén pont keresnek munkaerőt a vállalkozók. Ezt kiszűrni nehéz. Nyilván nem hagyhatjuk, hogy egy gyereket ne adjanak ki a kórházból, hogy rájuk dőljön a ház. De ha egy család hosszú távon sem mutatja, hogy változni akar, azt arra kell rávenni, hogy fejlődést akarjon, ott nem jó, ha mindent megoldunk, mert akkor mindig újra kér és kér, egyre hangosabban. Annak is van üzenete, hogy kinek segítünk. Ha egy olyan családnak, aki maga is akar változtatni a körülményein, elkezdi művelni a kertjét, jön dolgozni az Igazgyöngy által felkínált lehetőségeknél, ösztöndíjas a gyereke, mert jól tanul, ott szívesen segítünk. De ahol ez nem látható, ott a közösségnek is rossz üzenet, ha őket segítjük. Erre nagyon jó, hogy vannak roma kollégáink, akik ott élnek a toldi közösségben, és ezeket az üzeneteket a közösségen belül meg tudják erősíteni.  Bemondásra soha nem segítünk senkinek, elmegyünk és megnézzük. Ha ismeretlen a település, elmegyünk és lecsekkoljuk a településen belül, hogy mi a véleménye a helyzetről az iskolának, családsegítőnek, védőnőnek, vagy akár a szomszédoknak. Ha úgy ítéljük meg, hogy csakugyan megoldhatatlan helyzetben van, akkor elkezdünk vele dolgozni, de ez nem megy a végtelenségig. Adunk mindig újrakezdési lehetőséget is, de minden esetben egyenként mérlegelve dolgozunk.

Az emberek mekkora része hajlandó tenni magáért?

Toldon 92 háztartás van, ebből 42 háztartásban vannak gyerekes roma családok. Vannak páran, akik nem fordulnak hozzánk, mert van egy autójuk, és pénzért fuvaroznak, boltocskáznak, vagy épp kamatos pénzzel jutnak jövedelemhez.  Nyolc év után ebből a 42 családból három családdal kell mindig újrakezdeni. Ők is elmozdultak már, de túl sok még a visszaesésük.

Lehet, hogy az állami rendszerbe is beszivárog a modelletek?

Azárt vagyok szkeptikus, mert elég sok ilyen próbálkozáson túl vagyunk. A rendszerváltás óta volt bőven részünk közoktatási fejlesztésekben, amiket kormányváltás után úgy dobtak a kukába, hogy nyomát sem találjuk az egyébként jól működő módszertanoknak a tanárképzésben, továbbképzésben, amiket kidolgoztunk.

Nem bírom elengedni, hogy a rendszeren belül van a helye annak a munkának, amit végzünk. Én Ashoka-tag is vagyok, és irigykedve nézem azokat az országokat, ahol egy-egy civil szervezet munkája egyszerűen beépül a nemzeti alaptantervbe, és a szolgáltatásával kiegészíti az állami rendszert. Nekünk ezt nem sikerül megteremteni és sokat gondolkodom, miért van ez így. Sok ígéretes modellt láttam már az oktatás terén, mind addig tartott, amíg az alapító csinálta, utána eltűnt.

Az Igazgyönggyel mi lesz utánad?

Ezeket a tapasztalatokat látva az első pillanattól dolgoztam azon, hogy olyan csapat legyen itt, ami nélkülem is tudja tovább vinni a munkát. Ezt nem lehet rövid távra tervezni, ez egy húsz éves stratégia, óvatos becsléssel is, aminek most a nyolcadik évében vagyunk. A másik kérdés, hogy be tudunk-e ágyazódni a megoldásokkal a társadalomba, mert a probléma is be van oda ágyazva. Ezer szállal kötődik az intézményrendszerhez, a rossz társadalmi közeghez, az átörökítettséghez, az oktatáshoz, a gazdasághoz, és ezeket a szálakat mind figyelni kell. Fontos az adaptálhatóság, le kell írni a lépéseket, mérni a hatásokat, az eredményeket, elméletileg is alátámasztani, ne maradjon egy „civil karizma”, mert a karizmát nem lehet beépíteni a rendszerbe. Helyi szinten minden intézménnyel együttműködünk, nem csak a családokkal foglalkozunk. Viszont az intézményrendszer protokollját a szakpolitika határozza meg, próbálunk oda is hatni, ebben most vesztésre állunk. Amit az Igazgyöngy fókuszként kezel, mint az integrált oktatás, az ellentétes most az állami törekvéssel. A romaintegráció annyira kockázatos, kudarcos és hosszú távú gondolkodást igényel, hogy egyik politikai párt sem tűzi a zászlójára.

Javult a helyzet, amióta ezzel foglakozol?

Abban a közegben, ahol dolgozunk, javult a helyzet, ezért dolgozunk. De az újonnan felbukkanó családoknál nem érzünk változást. Pár hónapja egy helyi rendezvényen egy polgármester elmondta, hogy az ő településükön nincs gyerekszegénység. Az egyik kollégám ott volt, és előző nap talált egy házban egy terhes anyukát egy ötéves gyerekkel tüzelő nélkül. De polgármesteri irodából ez nem látszik.

Mi lesz a szépen rajzoló gyerekekkel? Milyen jövő vár rájuk?

Az a célunk, hogy ellássuk őket biztos jövőképpel. Nem az a célja a művészeti iskolánknak, hogy ebben az irányban tanuljanak tovább, bár erre is van példa. De fontosabb, hogy a művészet eszközeivel megerősítsük azokat a kompetenciákat, amik az életben boldoguláshoz kellenek: önbizalom, reális énkép, együttműködési képesség, tolerancia, szolidaritás, érzelmek beazonosítása. Emellé próbáljuk a szülői támogatást is megnyerni. Azt a tudáshiányt nagyon keserves már felnőttkorban bepótolni, amit gyerekkorban lehetett volna, de ha partner a szülő, akkor eléri, hogy a gyereknek van tanulási ideje vagy elmegy a tanodába, megdicséri egy jó jegyért.

És aki szakmát szerez, az elköltözik?

Kétféle irányban gondolkodunk. Cél, hogy mobilisak legyenek, de mindig van, aki nem tud elmenni, a háza, a beteg szülője vagy a fogyatékossága miatt, velük is kell foglalkozni, a térségekben olyan munkahelyeket is kell teremteni, ahova ezek a fiatalok majd betagozódhatnak, így lehet ezt a generációs szegénységet megtörni úgy, hogy egy nemzedéken keresztül a felnőttel és a gyerekkel egyszerre foglalkozunk.

Vannak gyerekek, akik eljutottak az érettségiig?

Vannak, 71 ösztöndíjas gyerekünk van, közülük hatan állnak idén az érettségi előtt, némelyek hihetetlen körülmények között él. Az egyik lány mellé most fogadtunk korrepetitort, hogy a matematikában segítse. Ha sikerül, akkor leérettségizik és ápolónő lesz, ő elképesztő szegénységből érkezik és a szülők sem támogatják.

Abban van különbség, hogy valaki roma?

Ezek a problémák nem a roma identitáshoz köthetők, hanem a generációs szegénységhez, bár valóban több köztük a roma. Megjelent egy lecsúszó réteg is az utolsó időben, akik hitel, baleset, betegség miatt ugyanarra az életszínvonalra süllyedtek le. Őket eleinte könnyű lenne visszahozni, hiszen van tapasztalatuk az önfenntartásról, a beosztásról, de ha nem nyúl utánuk senki, akkor rövid idő alatt belőlük is generációs szegény lesz.

Ha egy családdal egy területen együttműködtök, más területen már könnyebb?

A kríziskezelés a Maslow-hierarchia alsó szintje. Ha egyszer sikerült, kialakul a bizalom, innen próbálunk meg építkezni, hogy a piramis tetejével is tudjunk foglalkozni. Azoknak az embereknek, akiknél az a probléma, hogy a hónap végén mit fogok enni és hogy fizetem a kártyás villanyórát, nem beszélhetek arról, hogy neked melyik párt ad perspektívát. Nem tartunk még ott, de el fog jönni. Sokszor kérdezik, miért nem tanítjuk őket tudatos médiahasználatra. Te még sose ugrottál be egy álhírnek? Ők olyan emberek, akik tíz sor elolvasásának már nem rugaszkodnak neki. Ezért nem ők a hibásak, egy rendszer így engedte ki őket az oktatásból, elnézte ezt generációkon keresztül. Nagyon fontos, hogy ők nem fogyatékos emberek. Azt az értéket, amit mi látunk bennük, szeretnénk láttatni másokkal is. A helyzetbe hozástól csodákra képesek, ha kellően türelmesek vagyunk velük és ez reményt ad nekünk, hogy lesz változás, az ő gyerekeikkel biztos.

The post „A településeinken pusztán a szegénység miatt jellemzően nem történik kiemelés” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Tinédzserterhességek https://gyereksorsok.hu/tinedzserterhessegek/ Mon, 07 May 2018 04:00:38 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3015 Az újszülöttek 6 százalékát kamaszkorú anya hozza világra ma Magyarországon, de egyes régiókban magasabb ez az arány. A tini anyákat és gyermekeiket is számos hátrány sújtja. Új iskolába került egy 13 éves lány, és az osztálytársai kipécézték. Azt hitették el vele, hogy a többiek az osztályban már „mindenen túlvannak”, és a lány cikinek érezte, hogy […]

The post Tinédzserterhességek appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Az újszülöttek 6 százalékát kamaszkorú anya hozza világra ma Magyarországon, de egyes régiókban magasabb ez az arány. A tini anyákat és gyermekeiket is számos hátrány sújtja.

Új iskolába került egy 13 éves lány, és az osztálytársai kipécézték. Azt hitették el vele, hogy a többiek az osztályban már „mindenen túlvannak”, és a lány cikinek érezte, hogy ő milyen tapasztalatlan szexuálisan. Végül egy hétvégi partin elvesztette a szüzességét és rögtön teherbe is esett. A család az abortusz mellett döntött, amit végre is hajtottak a lányon. Ezt követően az osztályfőnök egy tisztázó beszélgetésre hívta össze az osztályt, ahol kiderült, a lányt belehajszolták a dologba, miközben a többség még szűz volt az osztályban. A lányt nagyon meggyötörte az esemény, de az különösen, hogy az osztálytársai átverték őt, még hosszan járt terápiára ezt követően.

Mint a fenti történet is mutatja, a tinédzserterhességeknek számos kockázatot tartogatnak, miközben Magyarországon még mindig magas a 18 év alatt teherbe eső lányok aránya. 2016-ban 6098 gyerek született 19 év alatti anyától, és 4076 abortuszt hajtottak végre a korosztályon, azaz összesen tízezernél is több kamaszlány lett várandós. Az Eurostat adatai szerint az Európai Unióban ennél csak Romániában és Bulgáriában szülnek nagyobb arányban a serdülők. Ráadásul 2015-ben 79 baba anyukája 14 évnél is fiatalabb volt. A korai terhességek számos egészségi kockázatot tartogatnak az anya és a baba számára is. Gyakoribb a koraszülés, az alacsonyabb szülési súly, a toxémia, a különböző egészségi komplikációk, a magzati halálozás. „A tinédzseranyák száz százaléka kimarad az iskolából” – mutatott rá egy újabb „szövődményre” a Kék Vonal által szervezett, 25 éve a gyermekekért című konferencián Toma Andrea védőnő, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ munkatársa. A lányanyák könnyebben futnak bele bántalmazó kapcsolatokba, deviáns viselkedési formákba, gyakran anyagilag is lecsúsznak, gyengül a kapcsolati hálójuk, s alacsonyabb végzettséggel, rosszabb karrierkilátásokkal rajtolnak az életben, mint nem teherbe eső társaik.

„A korai teherbeesés rizikófaktorai hasonlóak a gyerekbántalmazáséhoz” – von párhuzamot Toma Andrea. A háttérben gyakran diszfunkcionális család, nem érdeklődő vagy éppen túl szigorú szülő, netán gyermekkori szexuális bántalmazás áll. A fiatalok kötődési mintái sérültek, túl hamar kezdenek el nemi életet élni, a teherbeesés sokszor a menekülést legitimálja az eredeti családból, a gyerekszüléssel az önálló felnőtt életet akarja előrehozni a fiatal. Érdekes módon kockázati tényező még, ha a kamasz apa nélkül nőtt fel – fiúknál éppúgy, mint a lányoknál. A korán gyereket szülő fiataloknak gyakran rossz a kapcsolatuk a szüleikkel, és a párkapcsolatuk is felszínes, olykor bántalmazó.

A szexuális élet korai megkezdésének okai között szerepel a korai nemi érés is – ma az első menzesz átlagosan 12,6 éves korban történik, s a fiatalok nem feltétlenül várnak a szexuális élet elkezdésével 17-18 éves korig. Erős lehet a kortársaknak való megfelelés, s a fogyasztói társadalom is felerősíti a „mindent azonnal meg akarok kapni” érzést. Hiányosak a fiatalok információi a védekezésről és a teherbeesésről, például elterjedt mítosz, hogy rendszertelen menstruáció vagy éppen megszakított közösülés esetén nem lehet teherbe esni. Előfordul, hogy a fiatal lány a terhesség alatt is titkolózik, saját maga előtt is tagadja az állapotát, ez szélsőséges esetben az újszülött megöléséhez is vezethet. Az újszülöttgyilkosságok elkövetőinek egyik csoportja olyan, általában a nemi életről gyér tudással rendelkező fiatal lány, aki az első éjszaka teherbe esik.

„A terhesség mindig veszélyhelyzet” – mondja Baranyai Blanka, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány programvezetője. A szervezet minden témában fogadja a gyerekek és kamaszok segélyhívásait, de a tiniterhességek az egyik jól körülhatárolható problémakört jelentik a beszélgetésekben, tavaly 207 telefonáló témája volt ez. A kiskorú anyák ritkábban járnak várandósgondozásra, gyakoribb körükben a szerhasználat és az öngyilkosság, ha pedig a szülők erőltetik a terhességmegszakítást, a lány megszökhet otthonról. Bármilyen döntés is születik, az abortusz, az örökbeadás és a gyerek felnevelése is nehéz út. „Nem célunk ebben befolyásolni a kamaszokat, de legalább tudjanak a lehetőségekről, és tudjanak ezekről beszélgetni úgy, hogy ők vannak a fókuszban” – avat be a segítő beszélgetés szempontjaiba Baranyai Blanka. Persze ez egy olyan problémakör, amit egy telefon nem fog megoldani, de ilyenkor igyekeznek megtervezni, hova tud további segítségért fordulni a kismama.

Kamaszoknak szóló, a szexualitást (is) érintő hasznos weboldalak:

https://yelon.hu/

http://www.tinivagyok.hu/

http://www.kamaszpanasz.hu/

Ami a terhesség kimenetét illeti, az abortusz a jobban szituáltak választása, akik szeretnék folytatni a tanulást, az ő családi hátterük, demográfiai jellemzőik nem térnek el az átlagtól. Természetesen a beavatkozásnak megvan az egészségi és lelki kockázata, traumát jelenthet a fiatalnak. Akik a gyermek kihordása mellett döntenek, azok általában rosszabb vagy marginális szociális helyzetűek. Ha megszületett a csecsemő, akkor is többféle lehetőség létezik: a kamaszlány vagy a családja neveli fel, örökbe adják vagy a gyermekvédelembe kerül.

„A korai terhesség duplájára növeli a szegénység kockázatát” – mond további mellékhatást Toma Andrea. Az iskolából való lemorzsolódás miatt rosszabb helyzetbe kerül a fiatal a munkaerőpiacon, ráadásul kimarad a fiatalkori élményekből. Ezért esetleg a gyereket okolja, szerencsétlen esetben elindulhat egy bántalmazó-elhanyagoló szülői magatartás. Gyakran a szüléshez vezető párkapcsolat is instabil, és megromlik a kapcsolat a nagyszülőkkel – az anya szegénységi spirálba kerül. Meglepő módon a tinédzser apákra is rosszul hat a korai gyermekáldás, gyakran ők is abbahagyják az iskolát és rosszabb helyzetbe kerülnek a munkaerőpiacon.

Mi lehet a megoldás a problémára? A jelen magyar terhesgondozás egyik paradoxona, hogy a krízisben levő nőnek kell segítséget kérnie, miközben ő erre esetleg képtelen. A védőnői rendszernek fokozottan oda kellene figyelnie az első babájukat váró fiatal anyákra – gyakran ekkor dől el, hogy a család meg tud-e állni a lejtőn, vagy pár év múlva már megoldhatatlan problémahalmazt görget maga előtt, amire esetleg csak a gyerek, gyerekek kiemelésével tud reagálni a rendszer. Azon családokban, ahonnan az elhanyagolás, az anyagi gondok miatt egyszerre elvesznek 3-4-5-6 testvért, gyakran a legelső gyerek még az anya 18 éves kora előtt született, s a gyorsan érkező testvérekkel, anyagi gondokkal nem tudott megbirkózni a hiányos szülői és életvezetési kompetenciákkal rendelkező fiatal pár. Ha a serdülő anyák nem szakítanák félbe a tanulmányaikat, máris sokkal jobb helyzetben indulnának a munkaerőpiacon, ehhez több segítség kellene a számukra. És persze a legfontosabb a megelőzés lenne: a tájékoztatás, szemléletformálás, a szexuális nevelés – ami nem azonos a szaporodásról szóló biológiai leckékkel.

 

Terhesség és lemorzsolódás

A tinédzser anyák gyermekei alacsonyabb súllyal születnek, kisebb arányban járnak óvodába, nagyobb eséllyel morzsolódnak le az iskolában, vállalnak maguk is korán gyereket, és rosszabb munkaerőpiaci státusba kerülnek – hangsúlyozta a generációkon átöröklődő károkat Elek Zsuzsanna Réka, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja Gyerekesély kutatócsoportjának munkatársa. A Kinek az érdeke? című, a 20 éves Gyermekvédelmi törvény alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadásában a kutató egybevetette az elmúlt évek magyarországi adatait a korai iskolaelhagyásról és a tinédzserek által szült újszülöttekről. Az iskolából idő előtt lemorzsolódók aránya 2010-ig folyamatosan csökkent, azóta azonban ismét növekszik, és 2016-ban elérte a 2006-os szintet. Hasonló tendenciát mutat a serdülők általi szülések száma, ez a 2010-es mélypont után szintén nekilódult, és ma magasabb, mint 2006-ban. Mindkét mutatóban a legszegényebb észak-magyarországi térség jár élen. Utóbbi régióban az első gyereküket szülő nők negyede tinédzserkorú. Mindez nem elválasztható az egyéb kilátásoktól, illetve azok hiányától, és a tankötelezettség 18-ról 16 éves korra való csökkentésétől. Az egyre nagyobb számú, hátrányos helyzetű, kiskorú anya által vállalt bébi az ellátórendszereket is új helyzetek elé állítja: a lakhatás, a gyerekvédelem, a társadalompolitika új válaszokat kell kidolgozzon a felmerülő nehézségekre.

The post Tinédzserterhességek appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Az ombudsman gyerekeket érintő vizsgálatai 2017-ben https://gyereksorsok.hu/ombudsman-gyerekek-2017/ Mon, 30 Apr 2018 04:00:28 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3012 Milyen a gyermekek helyzete Magyarországon? Melyek a tipikus jogsértések és fejlesztésre szoruló területek? Az alapvető jogok biztosa 2017-ben számos olyan vizsgálatot végzett, amely a gyermekek jogaival foglalkozik. Ezeknek a megállapításait foglaltuk össze röviden. Az Ombudsmani Hivatal feladata a közigazgatásban és bármely állami szervnél a jogsértő gyakorlatok feltárása. Lakossági panasz alapján is indíthatnak vizsgálatot, de saját […]

The post Az ombudsman gyerekeket érintő vizsgálatai 2017-ben appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Milyen a gyermekek helyzete Magyarországon? Melyek a tipikus jogsértések és fejlesztésre szoruló területek? Az alapvető jogok biztosa 2017-ben számos olyan vizsgálatot végzett, amely a gyermekek jogaival foglalkozik. Ezeknek a megállapításait foglaltuk össze röviden.

Az Ombudsmani Hivatal feladata a közigazgatásban és bármely állami szervnél a jogsértő gyakorlatok feltárása. Lakossági panasz alapján is indíthatnak vizsgálatot, de saját kezdeményezésre is, ha tudomásukra jut valamely jogsértés, például sajtóhír alapján. Az ombudsman csak az őt megválasztó országgyűlésnek tartozik felelősséggel, javaslatai nem kötelező érvényűek, szankciókat nem hozhat. Ma ez az egyik leghatékonyabb fórum Magyarországon a gyakorlati visszásságok jelzésére.

Anyagi okból történő kiemelések a családból

Az ombudsman egyik átfogó elemzése tavaly azt vette górcső alá, hogy érvényesül az az elv a hazai gyermekvédelemben, amely megtiltja, hogy egy gyermeket a család anyagi helyzete miatt emeljenek ki. Az elemzés négy megyére terjedt ki. Egy korábbi vizsgálat már megállapította, hogy a rendszerbe bekerült gyermekek közül minden harmadikat anyagi és szociális okok miatt vesznek el a szüleitől. A jelentés feltárta, hogy ahol több anyagi és természetbeni támogatással és gyermekjóléti szolgáltatással tudják a hátrányos helyzetű családokat segíteni, ott kevesebb kiemelés történik. Ugyanakkor pusztán anyagi eszközökkel nem előzhetők meg a kiemelések, a családok együttműködési készsége és a települési önkormányzat hozzáállása is nagyban számít. Az ombudsmani tanulmány szerint a gyermekek átmeneti gondozásában nem történt előrelépés a korábbi vizsgálatokat követően. Kevés a helyettes szülő, a gyermekek átmeneti otthonainak is egyenetlen az eloszlása, hosszú a várakozási idő egy férőhelyre. Az ombudsman ezért javasolta a férőhelyek növelését a helyettes szülői hálózatokban és a családok átmeneti otthonaiban, de azt is megfogalmazza, hogy a probléma nem orvosolható pusztán gyermekvédelmi eszközökkel, szükség lenne a szektorok közti együttműködésre a szociális bérlakások és a lakáspiac megreformálása érdekében.

Visszásságok a gyermekvédelmi intézményekben

Bejelentések, panaszok alapján a biztos tavaly több szakellátási intézményben vizsgálódott.

  • EMMI Zalaegerszegi Gyermekotthona. A jelentés megállapításai szerint a jogszabályban megengedettnél több kettős szükségletű gyermek élt az otthonban (olyan gyermek, akinek egyszerre van fogyatékossága, tartós betegsége és viselkedési vagy pszichés vagy szerhasználattal összefüggő gondjai). A gyerekeket nem tájékoztatták megfelelően a jogaikról, sokukat magántanulóvá minősítették és egy belső, szegregált iskolát kellett látogatniuk. Az intézményben büntetésnek alkalmazták a szabad levegőtől való eltiltást, a dohányzás engedélyezését és tiltását a dolgozók fegyelmező eszközként használták. A gyerekek közti bántalmazás is előfordult, több gyerek panaszolta, hogy a dolgozók is bántalmazták őket. A biztos javaslatot tett ezen jogsértő gyakorlatok megszüntetésére, aminek következtében a fenntartó új vezetőt kért fel az intézmény élére. A gyerekek drog- és dohányzásellenes felkészítésen vettek részt, a dolgozók számára tréninget terveznek az agresszió kezelésére, a gyerekek közti bántalmazást pedig önismereti programok, tréningek segítségével terveznek csökkenteni. Azóta jogszabálymódosítás is született, mely előírja, hogy a gyermekvédelmi intézményekben gondozott gyerekeknek napi legalább egy órát a szabad levegőn kell lenniük.
  • Bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon. A sajtóhírek az igazgató által elkövetett szexuális bántalmazás gyanújáról számoltak be, ez alapján kezdett utóvizsgálatot az intézetben a biztos. 2012-ben egy hasonló tárgyú felmérés már feltárt visszásságokat az intézményben, akkor rendőrségi eljárás indult az igazgató ellen, majd ezt megszüntették. Bár azóta a gyermekjogi képviselő és a gyámi-gondozói tanácsadók az előírtnál gyakrabban látogatták az intézményt, a gyerekek nem nyíltak meg előttük, nem számoltak be a szexuális bántalmazásról. A rendőrségi eljárás végül azért indult el, mert ketten az áldozatok közül feljelentést tettek, illetve a médiában is vállalták a velük történteket. A tanulság, hogy a bántalmazás felismeréséhez, kezeléséhez megfelelően kiválasztott és felkészített munkatársak szükségesek, a biztos ezért sürgeti a gyermekvédők szakmai életpálya-modelljének kidolgozását, illetve hogy az Integrált Jogvédelmi Szolgálat jogtudatosító kiadványai, rendezvényei minden gyermekhez eljussanak.
  • Hűvösvölgyi Gyermekotthon. A vizsgálat igazolta, hogy magas a fluktuáció az intézmény dolgozói körében, ami miatt csorbul a gyerekek érzelmi biztonsághoz és állandósághoz való joga. Az ott élő gyerekek között tapasztalható volt az agresszió, aminek csökkentésére az otthon vezetése programokat vezetett be.

 

Fogyatékos gyerekek oktatása, nevelése

  • Súlyosan és halmozottan fogyatékos tanulók. A vizsgálat szülők beadványára indult, akik azt panaszolták, hogy gyermekeiknek az alapfokú oktatás sem férhető hozzá, így ők kiszorulnak a köznevelés rendszeréből. A biztos megállapította, hogy a magyar állam nem tesz eleget a súlyosan és halmozottan fogyatékos tanulók oktatásával kapcsolatos alkotmányos feladatainak. Ezeknek a tanulóknak csak az otthoni, vagy az ápoló-gondozó intézményben zajló nevelés lehetősége marad, ahol általában az egészségügyi ellátás dominál, hiányosak a személyi és tárgyi feltételek, és nem megfelelő a pedagógusképzés sem.
  • Sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek óvodai nevelése. Négy szülői panasz alapján vizsgálta a biztos az ő befogadó óvodai nevelésüket. Ismétlődő probléma a szegregáció, noha a többigyerekkel együtt kellene őket ellátni. Volt olyan önkormányzat, amelyik egyszerűen kizárta az integrált nevelésből a fogyatékos és autista gyerekeket, anélkül, hogy másképp gondoskodott volna az ellátásukról. Az intézmények általában a többi szülő ellenállására hivatkoznak, ahelyett, hogy megfelelően tájékoztatnák, érzékenyítenék őket az inklúzióról. Az ombudsman kérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy dolgozzák ki a befogadó óvodai nevelés stratégiáját.
  • SNI tanulók oktatása. Az ombudsmanhoz forduló szülők sérelmezték, hogy nem kapták meg a szakértői bizottság által előírt fejlesztést a gyerekek. A biztos rendszerszintű visszásságokat tárt fel: szakemberhiányt, az iskolába való eljutás ellehetetlenülését, a szükséges logopédiai, pszichológiai ellátás elmaradását. Két esetben is nem tudott eljutni a fogyatékkal élő diák az iskolába, noha az utaztatás megszervezése és finanszírozása a fenntartót terhelné.

 

Más gyermekjogi, gyermekvédelmi ügyek

  • Azonos nemű párkapcsolatban élő személy örökbefogadásának meghiúsulása. Az ombudsman egy konkrét esetet vizsgált, amikor a már barátkozási szakban tartó örökbefogadást leállította a gyám, feltehetően azért, mert az örökbefogadó nyíltan vállalta, hogy leszbikus kapcsolatban él. A biztos rámutatott, hogy az örökbefogadás megszakadása az összes érintettet megviselte, mindenekelőtt a kisgyermeket, így nem szolgálta a gyermek érdekét. A jelentés javasolja az örökbefogadás törvényi preferenciáinak egyértelmű tisztázását házasok és egyedülállók, a megyében és máshol lakók között, a gyám ugyanis erre hivatkozva tagadta meg hozzájárulását. (Az esetről részletesen itt, az ombudsmani jelentésről itt lehet olvasni.)
  • Nevelőszülők örökbefogadása 45 évnél nagyobb korkülönbség esetén. A biztos több hasonló beadvány miatt vizsgálódott, amikor a nevelőszülő szerette volna örökbe fogadni a nála nevelkedő gyermeket, de a korkülönbség több volt a törvényben előírtnál. A jelentés megállapította, hogy nem okoz visszásságot, hogy az örökbefogadó legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél, és a nevelőszülő nincs eleve előnyben a nála élő gyerek örökbefogadáskor. Az életkori kikötés a gyermek érdekét szolgálja, a nevelőszülő általi örökbefogadás pedig nem kizárt, de minden esetet egyedileg kell vizsgálni. A biztos javasolta a szaktárcának, a nevelőszülői képzés során hangsúlyozzák, hogy a nevelőszülőség célja alapvetően nem az örökbefogadás.
  • Bölcsődei fegyelmezés. Egy konkrét eset miatt érkezett panasz, mikor a bölcsődei nevelő egy síró kisgyereket lefogott és vizet fröcskölt az arcába, ami traumatizálta a kicsit. A biztos megállapította, hogy ez a „fegyelmezés” megalázó, s a szakembernek fel kell készülnie a gyerek nyugtalan, sőt agresszív érzelmi állapotának is méltóságot tiszteletben tartó megoldására.
  • Kiskorú gyerek kihallgatása. Szintén konkrét esetet vizsgált az ombudsman, mikor tavaly egy 14 éves, fogyatékkal élő gyermeket a szülő jelenléte nélkül bekísértek a rendőrségre és ott kihallgatták. Mindez súlyosan sértette a gyermek jogait, személyes szabadságát, hiszen ilyen korú gyermeket csak a szülő jelenlétében lehet kihallgatni. A biztos továbbképzést javasolt az adott megye rendőrségének.
  • Lisztérzékeny óvodás közétkeztetése. Egy önkormányzati óvoda nem vállalta egy kisgyerek gluténmentes étkeztetését, arra hivatkozva, hogy a szállítási költségek miatt ez igen drága lenne. A biztos hangsúlyozta, hogy a speciális igényű gyerekek étkeztetése nem hárítható át a szülőkre az óvodában, arról az intézménynek kell gondoskodni, költségektől függetlenül – hisz a diétás étrendet követő kisgyerek otthoni ellátása már eleve nagy terhet ró a szülőkre. A Belügyminisztérium vállalta, hogy ismét felhívja e kötelezettségre az önkormányzatok figyelmét.

Gyámhatósági eljárások

A panaszosok többnyire az eljárások elhúzódását kifogásolva fordultak a biztoshoz. Késve reagált a rendőrség egy édesanya azon panaszára, hogy a 7 éves fia súlyos pszichés tünetekkel tért haza az apával való kapcsolattartásról. Egy különélő szülőpár, ahol az anya külföldre költözött a gyerekkel, a kapcsolattartás újraszabályozását kérte a gyámhivataltól, aminek az csak jelentős késéssel tett eleget. Egy óvodás gyermeknél a gyámhatóság szüneteltette a családi pótlék folyósítását a hiányzások miatt. Közben a gyermek iskolás lett magántanulóként, azaz tankötelezettségét teljesítette, ám a családi pótlékot ezután sem kapták. Egy gyámhivatal csak három év elteltével szüntette meg a gyermek védelembe vételét. Mindezek a csúszások a biztos szerint visszásságot okoztak, sértették a gyermekek érdekeit. A szaktárca államtitkára szerint idén emelni fogják a gyámhivatali dolgozó létszámát, így csökkentve a leterheltségüket.

Más ügyek

  • Diszkriminatív a csed. Egy egyedülálló apa azzal a panasszal fordult a biztoshoz, hogy egyedülálló apaként azért nem jogosult az újszülött után járó csecsemőgondozási díjra, mert az édesanya nem egészségügyi okból, hanem saját döntése miatt esett ki a gyerek gondozásából. A csed jelenleg alapvetően az anyának jár, az apának csak akkor, ha az anya meghalt, egészségi okból nem neveli a gyerekét, vagy ha egyedülálló apa fogadta örökbe a csecsemőt. A biztos megállapította, hogy ez a szabályozás sérti az egyenlő bánásmód elvét, és javasolta, hogy a gyereküket egyedül nevelő apák részesülhessenek a csedből, függetlenül attól, hogy ez milyen okból következett be.
  • Bántalmazás után kirúgott tanuló. Egy édesanya fordult a biztoshoz, akinek gyerekét az iskolában az egyik tanár bántalmazta (megcsavarta a fülét), majd mikor ezt szóvá tette, közölték, hogy a gyerek nem járhat többet a nem állami fenntartású intézménybe. Az iskola igazgatója a bántalmazást nem vizsgálta, arra hivatkozva, hogy a szülő nem nyújtott be panaszt. A biztos megállapította, hogy a bántalmazás sértette a diák emberi méltóságát, és az iskola igazgatója köteles kivizsgálni az ilyen ügyeket, függetlenül attól, hogy jutottak a tudomására, az iskolától való eltanácsolást pedig nyomásgyakorlásnak minősítette.

A teljes jelentés itt olvasható az ombudsman 2017-es munkájáról.

The post Az ombudsman gyerekeket érintő vizsgálatai 2017-ben appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Nemcsak az anya felelős – Csecsemőgyilkosság Békés megyében https://gyereksorsok.hu/csecsemogyilkossag-ketsopronyban/ Fri, 20 Apr 2018 12:00:42 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=3005 Pár napja egy halott újszülöttet találtak földmunka közben a Békés megyei Kétsopronyban. A kisfiút pár héttel korábban a közeli házban lakó nő szülte, majd az egészséges kisbabát maga ásta el. A 28 éves anyának ez már a hetedik gyermeke volt, azonban csak három gyermekét nevelhette maga, a többiek nevelőszülőnél éltek. A nő közmunkásként dolgozott, nevelőszüleivel […]

The post Nemcsak az anya felelős – Csecsemőgyilkosság Békés megyében appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Pár napja egy halott újszülöttet találtak földmunka közben a Békés megyei Kétsopronyban. A kisfiút pár héttel korábban a közeli házban lakó nő szülte, majd az egészséges kisbabát maga ásta el. A 28 éves anyának ez már a hetedik gyermeke volt, azonban csak három gyermekét nevelhette maga, a többiek nevelőszülőnél éltek. A nő közmunkásként dolgozott, nevelőszüleivel élt egy házban, a családja, környezete nem tudott a terhességről. Az anya beismerte a bűncselekményt, és előzetes letartóztatásba került.

Így szólt a hír, amely bejárta a sajtót. Minden évben több csecsemőgyilkosság kavar nagy visszhangot, a ténylegesen megtörtént esetek száma ennek többszöröse lehet, sajtóbecslések szerint a látencia akár a 90 százalékot is elérheti, hiszen egy kis testet könnyű elrejteni. A kétsopronyi esetben is, ha kicsit mélyebbre ássa az anya a holttestet, nem derül fény a tettre. A közvélemény első reakciója a felháborodás és a gyilkos anya elítélése az ilyen esetekben. A felháborodás természetesen jogos, minden életért kár, de a csecsemőgyilkosságoknak vannak ismétlődő sajátosságai, amelyek ismeretében jobban meg lehet érteni ezeket az eseteket, és hatásosabban küzdeni ellenük.

Cseres Judit, a téma kutatója két évtized, a nyolcvanas-kilencvenes évek összes hazai csecsemőgyilkosságát kielemezte, s Eltékozolt újszülöttek című könyvében arra jutott, hogy ezekben az ügyekben a környezet is legalább olyan felelős a történtekért, mint a szülőanya. A nők általában titkolják a terhességüket (ahogy tette ezt a Békés megyei anyuka is, hízását pajzsmirigyproblémákra fogva, köténnyel takargatva), de a környezet is partner ebben a játékban, a férj, a szülők, a családtagok könnyen elfogadják a kismama hárítását. Ha lány az elkövető, akkor szüleitől tart, jellemző módon a családban „nem téma” a szexuális felvilágosítás. Az asszonyok a férjüktől félnek, aki hallani sem akar újabb gyerekről. A nem házas felnőtt nőknél pedig a gyerek apja nem partner a gyerekvállalásban. (A kétsopronyi anya egyedül élt, nem tudni, ki volt a gyerek apja. A felhergelt kommentelők az anya vérét kívánták, de elfeledkeztek arról a tényről, hogy apa is kellett a gyerekhez.) Meglepő módon az elkövetők nem a társadalom legelesettebbjei közé tartoznak, a többség kívülről szinte rendezett viszonyok közt él, van családja, lakása, tanul vagy dolgozik. Ahogy a Békés megyei kismama is közmunkásként dolgozott, a saját házában élt, és három gyerekét maga nevelte. Bár kívülről „minden rendben” a családdal, a valóságban a kapcsolatok kiüresedettek, a nők kiszolgáltatottak, nem mernek a terhesség okozta problémával a családtagjaikhoz fordulni, így a tagadásba vagy halogatásba menekülnek. Nem járnak terhesgondozásra, ahogy a hírben szereplő anya sem járt, pont azért, hogy a titok ne pattanjon ki, ugyanezért nem mernek abortuszhoz sem folyamodni. A magzat megöléséhez aztán az vezet, hogy a titkolózás túl jól sikerül, a környezet nem gyanakszik, s a szülés után nem látnak más megoldást, mint a gyermek megölését és eltüntetését.

A nyolcvanas évek óta csökkent az ilyen bűncselekmények száma (de a gyerekszüléseké is), és a pontos becslést nehezíti a magas látencia. Az újszülöttgyilkosságok megelőzésére számos intézményi válasz és több további ötlet született az elmúlt évtizedekben, de ezek közös hibája, hogy a kismamának kellene kezdeményeznie és segítséget kérnie, miközben ő erre abban az állapotban képtelen. Ilyen esetben segítséget adhat:

  • Babamentő inkubátorok. Kifejezetten a gyerekgyilkosságok ellen szereltek fel inkubátorokat harmincnál is több kórház előtt Magyarországon. A nőhöz legközelebb Békéscsabán volt ilyen. Az inkubátorba betett baba szüleit nem keresi a rendőrség, a gyermeket hat hét várakozási idő után örökbe lehet fogadni. Sok kritika is éri ezt a módszert, hisz nem tudni, ki tette be a dobozba a bébit, és vajon önként tette-e, a gyerek semmit nem tud meg az eredetéről, identitása sérül. Gyakorlati szempontból pedig problémás, hogy jut el a frissen szült anya egy nagyvárosig a síró újszülöttel, nehéz friss listát találni az inkubátorokról. (Egy 2015-ös felsorolás itt elérhető.) Minden évben 5-10 bébit helyeznek el a babaládákban, de nem tudjuk, rájuk milyen sors várt volna egyébként.
  • Nyílt örökbefogadás közvetítő szervezetek. Hét civil szervezet foglalkozik ma Magyarországon nyílt örökbefogadással, többüknek kimondott célja a gyilkosságok megelőzése. Ők a krízisterhes nőt titokban segítik, gondozzák, ha úgy dönt, támogatják abban, hogy hazavihesse a gyereket, vagy pedig keresnek örökbefogadó szülőket. Természetesen a Területi Gyermekvédelmi Szolgálathoz is lehet fordulni, ők titkos és nyílt örökbefogadásokat is közvetítenek. Sajnos ez a lehetőség még mindig nem eléggé ismert nemhogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő terhesek, de a széles publikum előtt sem. Évente 100-200 kisbaba kerül nyílt örökbefogadásra, ennél több krízisterhest gondoznak a civilek, de egy részük megtartja az újszülöttet.
  • Ötletként felmerül még az anonim szülés lehetősége, ezt Magyarországon nem vezették be, más országokban létezik. Ilyenkor a nő a személyi adatai megadása nélkül, kórházban szülhet, a gyerek örökbefogadókhoz kerül. Itt megint felmerül, hogy a nőnek kell kezdeményeznie, s hogy mennyire merhet megbízni a titkosságban, valamint a gyerek identitása itt is elveszik.
  • Természetesen a hivatalos terhesgondozáshoz is lehet fordulni. Magyarországon elvileg minden terhességről tud a védőnői rendszer, ám az anyának magának kell jelentkeznie, és pont ettől tartanak az anyák. A hírben szereplő többgyerekes anya vélhetően találkozott már a védőnői rendszerrel, s valamilyen okból mégsem mert hozzájuk fordulni.
  • Gyerekvédelem. A kétsopronyi anya három gyereke is nevelőszülőknél élt, maga is nevelőszülőkkel nőtt fel, tehát tisztában lehetett ezzel a megoldással, ám valamiért nem akarta. A sajtó szerint a hatodik gyereket már a kórházban elvették tőle, lehet, hogy azért ölte meg a csecsemőt, mert maga nem nevelhette volna, esetleg attól tartott, egy újabb szülés után a nála élő gyerekeit is kiemelik, de ez csak spekuláció. Mindez rámutat arra, mennyire fontos, hogy bánnak az ellátórendszerek a legkiszolgáltatottabb rétegekkel, van-e bizalmuk krízis esetén segítséget kérni.

Mindezek az eszközök akkor nyújtanak segítséget, ha már megfogant a magzat. Egyszerűbb lenne azonban a megelőzés. Jelenleg Magyarországon a fogamzásgátló eszközök a szegényebb rétegek számára szinte megfizethetetlenek, nem jár rájuk állami támogatás, holott ez lenne a megoldás arra, hogy ne is jöjjenek létre a nem kívánt terhességek. Társadalmi szinten pedig nagy szerepe lenne a szemléletformálásnak, felvilágosításnak, hogy mindenki legyen tisztában a szexualitás, a védekezés alapfogalmaival, illetve azzal, baj esetén hova lehet fordulni. Ha a faluból bárki észreveszi a terhes nő helyzetét, és tud neki segíteni, el lehetett volna kerülni a tragédiát.

Itt olvasható egy cikkünk arról, milyen lehetőségei vannak a terhes nőnek, ha nem tudja megtartani a gyereket.

The post Nemcsak az anya felelős – Csecsemőgyilkosság Békés megyében appeared first on Gyereksorsok.

]]>
„A gyermek nem lehet az utcán azért, mert a családja nehéz helyzetbe került” https://gyereksorsok.hu/gyerekjogi-kepviselo-herczeg-rita/ Mon, 16 Apr 2018 04:00:59 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2986  Melyek a gyakori jogsértések a gyermekvédelemben? Mire elég kéthetente két óra a szülő és a gyerek között? Ki dönti el, együtt maradnak-e a testvérek? Dr. Herczeg Rita gyerekjogi képviselővel beszélgettünk a gyermekvédelembe való bekerülés, a kapcsolattartás és az örökbefogadás terén előforduló panaszokról. Mivel foglalkozik a gyerekjogi képviselő? Fő feladatunk a szakellátásban élő gyerekek védelme, ami […]

The post „A gyermek nem lehet az utcán azért, mert a családja nehéz helyzetbe került” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
 Melyek a gyakori jogsértések a gyermekvédelemben? Mire elég kéthetente két óra a szülő és a gyerek között? Ki dönti el, együtt maradnak-e a testvérek? Dr. Herczeg Rita gyerekjogi képviselővel beszélgettünk a gyermekvédelembe való bekerülés, a kapcsolattartás és az örökbefogadás terén előforduló panaszokról.

Mivel foglalkozik a gyerekjogi képviselő?

Fő feladatunk a szakellátásban élő gyerekek védelme, ami több szinten valósul meg. Fogadóórák, intézménylátogatások formájában illetve folyamatos részvételünkkel a gyermekek ügyében összehívott tervezési és elhelyezési tanácskozásokon. Emellett kapcsolatban vagyunk az alapellátással és a köznevelési intézményekkel is. Feladatunk a jogtudatosítás mind e gyermekek, mind a szakemberek irányába. A munkánk tíz éve alatt sokat változott, bővült a feladatkörünk, de a munkavégzés eszköztára is.

A fogadóórán várod, hogy jöjjenek a gyerekek panaszkodni?

Nem panaszkodni várom őket és nem egy irodában. Jellemzően egy-egy intézménylátogatás során végigjárjuk a lakásotthont, gyermekotthont, ahol beszélgetünk a gyerekekkel, vagy éppen játszunk, tanulunk, de volt már olyan is, hogy segítettünk a vacsora készítésében. Amennyiben a gyermekek négyszemközt szeretnének beszélni a jogvédővel, ennek szinte mindenhol biztosított a lehetősége, illetve maga a jogszabály is előírja ezt!

A felülvizsgálatokon is?

Igen.

Ez rengeteg munka, kisgyereknél félévente van felülvizsgálat.

De nincs mindegyiknél tárgyalás. A fővárosban a Tegyesz (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) tart tervezési értekezleteket, ezeken jelen tudunk lenni. Egyébként minden jogvédő eldönti, hogy amire értesítést kap a gyámhivataltól, azon részt vesz-e. Kivételt képez a speciális és a kettős szükségletű gyermekek ügye, ott kötelező a részvétel.

A gyermekvédelmi szakellátással (állami gondozással) kapcsolatban kik fordulnak hozzátok?

A szülőktől és a gyerekektől érkezett a legtöbb megkeresés, és a gyerekektől érkezők száma nőtt a legjobban, aminek örülünk. A gyerekvédelemben dolgozók pedig szakmai támogatónak tekintenek minket, tanácsot kérnek tőlünk. A szakellátáson kívül sok megkeresés érkezik még válás kapcsán szülőktől, a kapcsolattartás akadályozása miatt, ez ahhoz képest sok, hogy nekünk nem feladatunk a családban élő gyerekek védelme, nekik csak tájékoztatást tudunk adni.

Igyekszünk minél többet találkozni a rendszerben élő gyerekekkel a fogadóórákon és jogtudatosítással foglalkozó rendezvényeinken is. Három mesekönyvet (a képeken) is kiadtunk a gyerekjogokról, ezeket minden gyermekotthon és nevelőszülői hálózat megkapta. Van egy gyerekjogi roadshow-nk, melynek során minden megyében jártunk már. A rendezvényeken kötetlenebbül tudunk együtt lenni a gyerekkel. Sokszor itt jönnek rá a nevelők is, hogy ők rosszul csinálnak valamit.

Milyen típusú ügyekre gondolsz?

A zsebpénzfelhasználással, a kapcsolattartással és a bántalmazással összefüggő megkeresések a leggyakoribbak.

A zsebpénzzel mi a probléma?

A felhasználással összefüggésben sok megkeresés van. Egyben vagy részletekben adják ki. Egyben kell a jogszabály értelmében, de sok helyen – bár évek óta mondjuk, hogy csak a gyermek kérésére lehet részletekben – mégis részletekben adják ki. A nevelőszülőknél élő gyermekek néha panaszkodnak arra, hogy nem kapnak zsebpénzt vagy nem annyit, amennyit a jogszabály előír. Időnként előfordul, hogy a zsebpénzt büntetésnek, fegyelmezési eszköznek használják, vagy ha kárt okoz a gyerek, levonják belőle annak összegét, amit a jogszabály egyébként nem enged.

Bántalmazással kapcsolatban milyen ügyeket kaptok?

Előfordul a gyerekek egymás közötti bántalmazása, a nevelőktől a verbális bántalmazás, és néha fizikai is. De minden ilyen esetben, ami a tudomásunkra jut, megtesszük a megfelelő lépéseket, a gyermekek védelme a legfontosabb.

És a kapcsolattartással összefüggésben?

A kapcsolattartással összefüggésben van a legtöbb megkeresésünk az alapellátás irányából. A válás kapcsán nagyon sok gyermeknek kell megélni azt, hogy a gondozó szülő akadályozza a másik szülővel történő kapcsolattartást.

A szakellátás területén problémaként jelenik meg, hogy nem a határozatban foglaltaknak megfelelően történik meg a kapcsolattartás. Régen előfordult, hogy büntetésként nem engedték el a gyereket a szülőhöz, ez ma már csak nagyon ritkán esik meg.

Amit gyerekjogi képviselőként rendszeresen sérelmezünk, hogy nagyon minimális a kapcsolattartás mértéke, jellemzően kéthetente két óra, „mert ez a szokás”. A gyerekjogi képviselők egyik feladata, hogy a lehető legtöbb kapcsolattartást próbálják elérni a gyermekek ügyének rendezése során. A kapcsolattartás a hazagondozás támogatásának egyik legfontosabb eleme.

A gyereknek ugye joga van az eredeti kapcsolatai fenntartásához, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vér szerinti szülei kapnak két órát, de a távoli rokonok, barátok, osztálytársak nem?

A gyám annak ad engedélyt, akinek akar. A jogszabály alapján nem kell megszakadni a gyermek életében meglévő és az érdekében álló kapcsolatoknak. A gyakorlati megvalósulása már más kérdés, általánosítva nem lehet erről beszélni. Ha a gyermek számára a korábbi kapcsolat nem okoz veszélyt, akkor semmi nem tiltja ennek megvalósulását.

Ha a szülő komolyan szeretné tartani a kapcsolatot a gyerekkel, két óra nagyon kevés.

Ilyen szempontból jobb helyzetben vannak a gyermekotthonban élők, ott rugalmasabban tudják kezelni a látogatást. A nevelőszülői elhelyezés ebből a szempontból valóban nehézkesebb.

Vannak beidegződések a rendszerben, ezeken jó lenne változtatni. Mondjuk úgy, hogy nem megszokásból szabályozzák a kapcsolattartást, bár nem vitatom, hogy egy nevelőszülőnél, ahol él 4-5 különböző családból érkező gyermek, komoly logisztikai kihívás a kapcsolattartások megszervezése.

Ez a szülő-gyerek kapcsolat halála, ha kéthetente találkoznak egy hivatali helyiségben, ahova a nevelőszülő 50 kilométerről viszi a gyereket, és valami hivatalos személy még figyel is.

Kollégáimmal együtt igyekszünk megtenni mindent, hogy ez ne így legyen.

Ha a gyerek hazamehet hétvégére, csak azokkal találkozhat, akinek van kapcsolattartása?

Ha a gyámhivatal nem mondta ki, hogy az a személy veszélyezteti a gyereket, akkor nem lehet megtiltani. Ha hazamegy egy gyerek a hétvégére, nem tilos a szomszéddal beszélnie, vagy a barátaihoz átmennie.

A telefonos kapcsolattartást lehet korlátozni? Egy nyolcéves gyereknek már lehet mobilja.

Amíg nem volt ennyire széleskörű mobilhasználat, addig a telefonálást szabályozta a házirend, például napi tíz percben, sávosan, hogy mindenki hozzáférjen a vezetékes vonalhoz. Most a mobiltelefonos világban ezt nem lehet kontrollálni. Olyan szabály persze lehetséges, hogy este tízkor le kell adni a mobiltelefont. De ha a szülő veszélyeztette a gyereket, és a gyámhivatal eltiltotta a gyerektől, a gyerek pedig ezt nem látja be, akkor komoly gondot okozhat a telefonálás. Előfordult, hogy egy gyerek a gyermekotthonban semmit nem csinált, csak egy fülhallgatón egész nap az édesanyjával beszélt, aki pedig veszélyeztette őt korábban.

Beszéljünk a rendszerbe való bekerülésről! Ma nagyon változó, mikor emelnek ki egy gyereket a családjából, és nehéz kikerülni, ha már bent van.

A bemenetnél az elhelyezési tárgyaláson figyelemmel kísérjük, hogy az elhangzottak és a szakmai vélemény alapján mennyire indokolt a kiemelés. Ha nem tartjuk annak, észrevételezzük és jelezzük. Mi magunk is tájékozódunk arról a tanácskozás során, hogy nincs-e alkalmas nagyszülő vagy más rokon illetve ismerős, aki alkalmas lenne a gyermek nevelésére és azt vállalná is.

Ez nem automatikus?

Annak kéne lennie.

Ilyenkor nem áll fenn a veszély, hogy papíron neveli a nagyszülő, és közben továbbra is az anyánál van?

Az ilyen esetekhez kijár a gyermekjóléti szolgálat, sokszor védelembe veszik őket, odafigyelnek. Az nagy dilemma, ha egy háztartásban él a szülő és a nagyszülő, de ebbe nem szokott belemenni a gyámhivatal.

Tapasztaltok indokolatlan kiemeléseket?

Igen, vannak esetek, amikor a mi megítélésünk szerint indokolatlan a kiemelés, ezt a gyámhivatalnak jelezzük, észrevételeket teszünk, de a döntés a gyámhivatal az összes elhangzott vélemény tükrében.

Sokszor rossz lakásviszonyok, szegénység, hajléktalanság miatt is elveszik a gyereket.

A gyermek nem lehet az utcán azért, mert a családja nehéz helyzetbe került. Ilyenkor a legoptimálisabb megoldás lehet a családok átmeneti elhelyezése, az átmeneti ellátást biztosító férőhelyek használatával adott esetben a családok együtt maradhatnának.

Olyan ügyeid vannak, mikor ki kéne emelni a gyereket, de nem történik meg?

Igen.

Hogy látsz rá egy családban élő gyerekre?

Például részt veszek az esetmegbeszélésen. Ilyenkor teszek egy jelzést a gyámhivatalnak, hogy veszélyeztetve látom a gyereket a családjában. Sokszor konzultálnak velünk az iskola, vagy a gyermekjóléti szolgálat részéről.

A másik végéről is van tapasztalatod, mikor hazakerül a gyerek? Mert nagyon alacsony ennek az aránya, tartanak tőle a gyámhivatalok?

Nem nagyon van rálátásunk erre. Tény, hogy alacsony a hazagondozások száma. Ennek több oka is van. Adódhat a rendszerbeli működési problémákból is, például a ritka kapcsolattartásokból, vagy abból, ami az alapellátás dolga lenne, hogy a szülőt támogassa, alkalmassá tegye a gyermek fogadására, de ez maradéktalanul nem valósul meg.

A gyermekjóléti szolgálatoknál kevésbé jut idő a nevelésbe vett gyerekek szüleire. Enélkül pedig nem fog sikerülni, az ilyen élethelyzetben lévő szülők ritkán képesek önmaguktól talpra állni. Sok esetben pedig a szülők maguk „megkönnyebbülnek” attól, hogy a gyermek bekerül a szakellátásba, és ezért nem tesznek lépéseket a helyzet rendezése érdekében.

A vér szerinti szülők fordulnak hozzátok, akiknek a gyerekét nevelésbe vették?

Igen, főleg az elején, hogy nem volt indokolt – megítélésük szerint – a kiemelés. Olyankor is, ha az ideiglenes elhelyezés alatt a nagyszülő is szeretne kapcsolatot, amit elutasít a gyámhivatal, mert a törvény szerint neki a szülővel való kapcsolattartást kell szabályoznia. A mi álláspontunk, hogy nem is tiltja a jogszabály, ha a nagyszülővel jó a kapcsolat, a gyermek érdeke az, hogy találkozhasson vele. Elég nagy trauma a családból való kikerülés, minden stabil kapcsolat sokat számít ilyenkor a gyermekek életében.

Az ellátás miatt szoktak még panaszkodni a szülők, hogy nem megfelelő a gyerek ruházata, nem tudnak beszélni a gyámmal, elhúzódnak az eljárások.

Mibe tud beleszólni a szülő, ha a gyereke szakellátásban van?

Vannak olyan témakörök, amikben a gyermekvédelmi gyámnak kötelező egyeztetnie a szülővel. Ilyen például az iskolaválasztás.

Kérheti, hogy másik nevelőszülőhöz kerüljön?

Kérheti, elő is fordul.

Ha nagyon messze helyezték el a gyereket, kérheti, hogy közelebb tegyék?

Attól függ, mi volt az oka, hogy ilyen távol helyezték el a gyermeket. Sajnos, néha csak nagyon távol van a gyermeknek gondozási hely, vagy a testvérek együtt tartása miatt csak távolabbi helyen van elegendő férőhely. Nagyon jó lenne, ha a gyermekek minél kevesebb változás mellett kerülnének ki a családból. Ehhez több nevelőszülőre lenne szükség. Egyenletesebb eloszlásban, mint ahogy jelenleg van.

Ha a vér szerinti szülő Nyíregyházáról elköltözik Kőszegre, akkor áthelyezik a gyereket is, hogy közel legyen hozzá?

Magától nem fog történni semmi. Ha kéri, akkor is kérdés, hogy a gyerek érdeke-e követni ezt a mozgást, mert mi van, ha két hónap múlva tovább költözik Gyulára. Ezeket figyelni kell, van-e rendszeres munkája, lakhatása.  Sokszor a gyám nem is tud a költözésekről. Van példa rá, hogy ilyenkor megtörténik a gondozásihely-váltás, de arra is, hogy a gyerek nem szeretne menni. A gyermek véleménye nagyon fontos ezekben az ügyekben is.

Ami még visszatérő téma a sajtóban: nem megfelelően képzett a személyzet, kevesen vannak, folyton cserélődnek.

A törvény előírja, milyen szakemberek kellenek. Jellemzően szükség van pszichológusra, fejlesztőpedagógusra, gyerekpszichiáterre, itt nagy a fluktuáció. A speciális gyermekotthonokban nagyon rossz szellemi állapotú gyerekek vannak, ott különösen fontos lenne  a megfelelő végzettségű szakember.

Jellemző, hogy a gyerekek egyre jogtudatosabbak?

Igen. A kérdéseikből látszik, hogy egyre jobban értik, mi a problémájuk és mit szeretnének megtudni. De arról az oldalról közelítik meg, hogy nekik mi jár, de hogy a másik gyereknek is ugyanolyan jogai vannak, azt már nehezen látják be. A rendezvényeinken igyekszünk ilyen szempontból is közelíteni hozzájuk. Gyakran megkapjuk, hogy csak a gyerekek jogairól beszélünk, a kötelességeikről pedig nem. Igyekszünk ezzel is foglalkozni. A teljes körű ellátással nagyon tisztában vannak, de azért is, mert vannak ilyen kiadványaink, amiket megkapnak a gyermekotthonok. De abban, hogy 14 éves kor fölött neki is meg kéne kapnia a határozatot, vagy hogy ő is benyújthat fellebbezést, még van mit fejlődni, bár ezt is egyre többen tudják, és egymásnak is elmondják.

Örökbefogadási ügyeket is kaptok?

Az örökbefogadási ügyek a megkeresések 1-2 százalékát teszik ki, a jelzett ügyeknél jellemzően az eljárási határidők elhúzódása a probléma az örökbefogadhatóvá nyilvánításnál. Ha fogadóórára kimegyünk egy intézménybe, átnézzük az iratanyagot és ott észleljük, vagy jelzést kapunk egy gyermekotthon vezetőjétől vagy egyre többször a nevelőszülőtől, ami nagyon jó fejlemény. A gyerekjogi képviselő is kezdeményezheti az örökbefogadhatóvá nyilvánítás megindítását.

Mit jelent az elhúzódás?

Ha 4-5 hónapig húzódik, onnan mérve, amikor kezdeményezték az örökbefogadhatóvá nyilvánítást. Eltelik 4-5 hónap az eljárás kezdeményezésétől, akkor kapunk jelzést erről.

Addig miért húzódott el az ügy?

Az elhúzódott ügyek eljárási hibák miatt fordulhatnak elő például, amelyek a korábban eljáró járási gyámhivataloknál merültek fel, hiszen elég magas ügyszámmal dolgoznak. Ami jellemző volt: a gyámhivatal nem hívta fel a szülő figyelmét, hogy mi a kapcsolattartás elmulasztásának a következménye, és visszaküldték az ügyeket. Ilyenkor újrakezdődött a fél év, amíg ha nem látogatja a szülő a gyereket, örökbefogadhatóvá nyilvánítják. Az egyik ügyben, két testvér egy gondozási helyen élt, és az egyiket örökbefogadhatóvá nyilvánították, a másikat pedig nem. És az egyiknél megtörtént a figyelmeztetés, a másiknál nem. Megfellebbeztem a döntést és végül mindkét gyerek örökbefogadható lett.

Hogy tudsz hatni a gyámhivatalra?

Érvelek, hogy miért nem jogszerű az eljárás, hogy mi a gyerek érdeke.

Ők ebben miért bizonytalanok?

Nagyon erős beavatkozás egy család életébe, hogy a szülő-gyerek kapcsolatot megszakítjuk, ettől tartanak.

Ez jellemző ok?

Azokban az ügyekben, amelyek hozzánk eljutnak, igen. De már születtek olyan bírósági lépések, amelyek mintát adnak, hogy merjenek lépni a hivatalok, például, ha a szülő eltűnik, és nem hagyja meg a lakcímét.

A nevelőszülők honnan tudnak rólatok?

A képzésükön részt vehetünk, jogszabály is előríja, hogy tudniuk kell a gyerekjogi képviselőkről. Sokszor szervezünk nevelőszülőknek fórumokat, ahol bemutatkozunk. De nekünk nem a nevelőszülő a lényeg, hanem a náluk élő gyerek, neki kell tudnia rólunk.

Örökbefogadással kapcsolatosan milyen ügyekben keresnek még?

Azokban az ügyekben, ahol valami elakadás történik. Jellemzően az eljárás meg nem indulása, vagy elhúzódása, vagy a testvérkapcsolatok figyelmen kívül hagyása éppen, de sok kérdés érkezik az eljárás menetével kapcsolatosan is.

A testvérek együtt tartása örökbefogadásnál csak ajánlás?

A gyerekvédelmi törvény annyit mond ki, hogy együtt kell őket elhelyezni gondozási helyen, de azt nem, hogy csak együttesen fogadhatóak a testvérek örökbe. Vannak azonban olyan rendelkezések, melyekből levezethető ennek előtérbe helyezése az örökbefogadások kapcsán megítélésem szerint.

A testvérek közös örökbeadása egyfelől nagyon szép dolog, másfelől a hazai örökbefogadás egyik nagy kerékkötője. Nincs olyan ember, aki képes egyszerre 4-5 testvérrel megbirkózni. Pláne, hogy ezek a gyerekek sokszor külön helyen nőnek fel, mert a nevelőszülőnél sem férnek el ennyien.

Azokról az ügyekről tudok beszélni, amelyekkel hozzánk fordultak. Nagyon végig kell gondolni, mi a gyerekek érdeke, és a konkrét esetben dönteni. Ha itthon nem megy a testvérek együttes örökbefogadása, akkor legalább külföldön esélyt kell nekik adni, főleg, ha már 4-5 évesek és pontosan tudják, hogy ők testvérek. Nemzetközi örökbefogadásban azért még esélyes, hogy egy hármas testvérpárt örökbe fogadjanak. Minden ügyben alaposan végig kell gondolni, hogy mi a gyermekek érdeke, általános válasz nem adható erre.

Ki dönti el, hogy a testvéreket együtt tartják-e?

Ennek a folyamata a szakszolgálatnál zajlik. Nálam sokkal hitelesebben tudnak erről a kérdésről nyilatkozni, hiszen az örökbefogadók kiválasztása, a testvérek együttes vagy éppen külön elhelyezése nagyon alapos vizsgálatot, mérlegelést igényel. Ennek folyamatáról ők tudnak igazán beszámolni.

Milyen ügyek vannak még?

Volt egy időszak, mikor sok megkeresést kaptunk nevelőszülőktől, akik szerették volna a náluk nevelkedő gyereket örökbe fogadni, de a 45 év korkülönbséget már pár túl hónappal túllépték. Ebben nagyon egyértelmű álláspontot képviselünk, a jogszabály meghatározza, hogy 45 év lehet a korkülönbség, és nincs méltányosság. A gyerek érdeke pedig, hogy végleges családba kerüljön. Ha ilyenkor a nevelőszülő megindítja a maga eljárását a gyámhivatalban, kérvényeket ad be a minisztériumba meg az ombudsmanhoz, ezzel elnyújtja a gyerek családba kerülését. Szerencsére ebben az ügyben már az alapvető jogok biztosa is ismertette álláspontját. (2017-es jelentésében az ombudsman megállapította, hogy nem okoz alapjogi visszásságot, hogy az örökbefogadó legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél, és az sem, hogy a nevelőszülő nem élvez előnyt a nála élő gyerek örökbefogadásánál.)

Érthető, hogy ha valaki a születésétől nevel egy gyereket, ragaszkodik hozzá, és a gyereknek is ez a legjobb.

Nehéz kérdés ez. A gyermek oldaláról, a nevelőszülő oldaláról, a leendő örökbefogadók oldaláról nézve más-más válasz adható. De azért, az rossz irány lenne, ha jellemzővé válna, hogy a gyereket a nevelőszülő fogadja örökbe, mert akkor az örökbefogadóvá válásnak az az útja, hogy nevelőszülő lesz? Sok problémát generálhatna ez a helyzet.

Nagyon szép a nevelőszülőktől, hogy ők fordulnak hozzátok, de sok esetben a nevelőszülő nem támogatja ennyire az örökbeadást, mert szereti a gyereket, a gyámhivatal meg túl van terhelve… Senki nem érdekelt a rendszerben, hogy a gyereket örökbe fogadják. Ebben a leendő örökbefogadó érdekelt, de ő nincs ott.

Senki nem érdekelt a rendszerben? Azért ez nagyon erős kijelentés, ezért vissza is utasítom! Miért ne lenne? A cél az, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek minél nagyobb számban szerető családhoz kerülhessenek. A gyermekvédelmi gyámi rendszer kiépítése is tekinthető ennek az egyik garanciájaként. Megjelenésükkel nőtt az örökbefogadhatóvá nyilvánítások száma, figyelik a kapcsolattartások alakulását, és ha szükséges, megindítják az eljárásokat, ahogy a gyerekjogi képviselők is. Sok az elhivatott ember a rendszerben, akik a gyerek érdekében végzik a feladatukat.

Nyílt örökbefogadással kapcsolatban fordulnak hozzátok?

Olyan volt, hogy tájékoztatást kértek, ha például egy tanár örökbe szeretné fogadni az egyik terhes növendéke gyerekét. Az ilyen ügyeket a Tegyeszhez irányítjuk. Ebben nem vagyunk kompetensek.

Sok nehéz ügyről beszélgettünk. Mit tartasz sikernek a munkádban?

Ebben a munkában át kell értékelni a siker fogalmát. Tizenegy hónap alatt elértem a testvérpár örökbefogadását, de ha úgy nézzük, 18 levelet írtam, és ennek nem ez a menete, elment egy csomó idő a gyerekek életéből, az idősebb már tízéves volt, de sikerült örökbefogadó családba kerülnie. Ez siker, meg még pár ilyen végigvitt örökbefogadási történet. Vagy ha egy elhelyezési tárgyaláson sikerül elérni, hogy ne havi kétszer találkozhasson a szülő és a gyerek. Ha így nézzük, vannak sikerek. A sima történetek viszont nem is kerülnek el hozzánk.

Az IJSZ

Az Integrált Jogvédelmi Szolgálat (IJSZ) az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozik, beteg-, gyerek- és ellátottjogi kérdésekkel foglalkozik. A gyerekjogokra országszerte 23 képviselő ügyel jelenleg, területi rendszerben. http://www.ijsz.hu/
 

The post „A gyermek nem lehet az utcán azért, mert a családja nehéz helyzetbe került” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
 „Én vagyok a tiszteletbeli drogos anyuka” https://gyereksorsok.hu/jozan-babak-drogos-anyak/ Mon, 09 Apr 2018 04:00:53 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2994 Addiktológiai problémával élő kismamáknak és gyermekeiknek segít a Józan Babák Klub. A párhuzamos beszélgetésben Oberth József segítő arról beszél, milyen hiányokat pótol a civil szervezet a szerhasználó anyák ellátásában, Gizella pedig elmeséli, alkoholfüggő kétgyerekes anyaként hogyan került a padlóra és hogyan állt fel onnan. A szervezet kertvárosi házában találkoztunk, ahol hat anyuka él gyermekeivel, köztük […]

The post  „Én vagyok a tiszteletbeli drogos anyuka” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Addiktológiai problémával élő kismamáknak és gyermekeiknek segít a Józan Babák Klub. A párhuzamos beszélgetésben Oberth József segítő arról beszél, milyen hiányokat pótol a civil szervezet a szerhasználó anyák ellátásában, Gizella pedig elmeséli, alkoholfüggő kétgyerekes anyaként hogyan került a padlóra és hogyan állt fel onnan. A szervezet kertvárosi házában találkoztunk, ahol hat anyuka él gyermekeivel, köztük Gizella is.

Hogy kerültetek kapcsolatba?

Gizella: 24 évesen jöttem rá, hogy alkoholista vagyok, megnéztem a 28 nap című filmet és magamra ismertem. A filmben elhangzik, hogy kérj segítséget, mindegy, kitől. Akkor felhívtam apámat, elvitt egy rehabra. Akkor annyit tudtam felfogni, hogy nem szabad inni, de nem tudtam vele mit kezdeni, kerestem segítséget, de nem jött össze. A kísérletezés megmaradt, hogy azért egy sört csak meg tudok inni…

A száraz alkoholizmust helyettesítettem egy kapcsolattal, a társfüggésem elfedte, hogy nem szert használok. Elvesztettem magam. A társam is szerhasználó volt, lett két gyerekünk, felköltöztünk Pestre, meguntam, különmentünk, ő elment rehabra, visszaesett, megint rehabra ment. Elegem lett, nagyon nehéz volt egy szerhasználóval élni. 2010-re eltávolodtunk egymástól. Ment a csikágó, az élettársam ki-be mászkált a rehabról, sokszor volt kinn a rendőrség, bántott engem, a munkahelyem sem szerette, ott is zaklatott. Kést fogott a rendőrre, kést tartott a nyakamhoz, amit láttak a gyerekek, szerencsére a bébiszitterem ott volt és leállította. Ez minden második nap várható volt.

Kiraktak az összes munkahelyemről, ki szereti azt hallgatni, hogy megint itt az exem és balhézik, hívni kell a rendőrt. Elkezdtem segítséget kérni a gyerekjólétitől, kerestem bentlakásos bölcsődét, óvodát a gyerekeknek, pár hétre-hónapra, amíg én helyreállnék, mert nem vagyok jól, és aztán megint alkalmas leszek gyereket nevelni. Fél évig jártam be a gyerekjólétibe, de semmit nem találtam, már az összes szomszédom bentlakásos ovit keresett, közben nézték, hogy épülök le, fogták a fejüket. Nem kaptam segítséget. Erre támadt a hatalmas ötletem, hogy beviszem a gyerekeket intézetbe. A gyerekjóléti nem volt erre hajlandó. Erre volt egy megmozdulásom, hogy úgy tudom, ha gyógyszerre iszik valaki, az elég csúnya, ezt kipróbáltam, ilyen állapotban bementem a gyerekjólétibe, akkor végre bevették a fiaimat az intézetbe.

A csikágót józanul csináltam végig, de mikor bevittem a gyerekeket, annak a tudata, hogy intézetben vannak, indította el az ivást újra. Elmentem az intézményig, előtte volt egy kisbolt, azt mondtam, ezt nem bírom, valamit iszom, és úgy tudtam csak bemenni látogatóba. Átmenetinek szántam az elhelyezésüket, de a betegségem nem így gondolta, onnantól elkezdtem megint inni.

Oberth József: Gizellával úgy találkoztunk, hogy kaptunk egy utcai szociális munkástól egy jelzést a szomszédos kerületből, amire a mi segítő munkatársaink átmentek a lakásukhoz.  Akkor kerültek a gyermekei otthonba, vagyis a család válságos helyzetben volt.

Gizella eljött az ügyfélszolgálatra, nem túl jó állapotban, dobozos sörrel a kezében érkezett, amit először a bejáraton kívül le kellett tennie, majd ismét bent ’részegen’ lediktálta, hogy mit fog csinálni a következő öt évben: „én most elmegyek, józan leszek, rehabra megyek, felépülök, a gyerekekért visszamegyek a gyerekvédelembe, és amikor már elég jól vagyok, megint a gyerekeim anyja leszek, és őket fogom nevelni”. Szerintem egyikünk sem tudja, mit fog öt év múlva csinálni, az emberek nem szoktak ilyen pontossággal tervezni. Ehhez képest Gizella mindent megvalósított, és pont így zajlott le az ötéves periódus.

Ez egy alacsonyküszöbű szolgáltatás, nem kell absztinensnek lenni, mindenki jön olyan állapotban, ahogy tud. Elemi, hétköznapi dolgokkal kezdünk, vásárlási utalványt adunk, ha bejön, és utána abból eszik. Van nőgyógyász, jogász, pszichológus és mindenféle szakmákból emberek. A kettő között vannak a segítők, például az önsegítő csoportból elszármazott emberek is, akik sokkal könnyebben tudnak kommunikálni egy függővel, mint a legtöbb szakember. Ők amolyan hivatásos barátnők, akik értik, hogy a másiknak mi a problémája. Gizella ügye leginkább jogászt igényelt, a problémás kapcsolat egy többéves válóperbe torkollt, amiben mi képviseltük őt. Mára a per lezárult, Gizella visszakapta a fiait, övé a szülői felügyeleti jog. Fél éve készült el ez a kertvárosi ház, ahol támogatott lakhatást nyújtunk az érintetteknek, hat anya fér el a gyermekeivel. Gizella is ideköltözött, mert itt van kert, a szinte lakhatatlan, pici lakásához képest sokkal jobb, ha itt kint szaladgálnak a gyerekek a kertben, dolgozik, és önkéntesként segíti a munkánkat. Ez egy sokéves folyamat, és még előfordulhat, hogy Gizella elmegy egyetemre. Ezt egyedül nehezen csinálja végig az ember, és még a tanulás is sokkal jobb úgy, ha az embert biztatják és mások is azt csinálják körülötte. Ezzel szemben az anyaotthonokban 1-2-3 évig lehet lakni. A rendszer legnagyobb baja, hogy nem életszerű, ezzel a saját eredményeit is tönkreteszi.

Ha valaki leszokott, attól még érintik a problémák?

Oberth József: Próbálkoznak, azért nem megy egyik pillanatról a másikra a leállás. Az alkoholisták is azt mondják, hogy ők alkoholisták, hiába éppen nem isznak, ez egy betegség. Ha valaki tíz éve intravénás használó, sikerül bevinni egy kórházba és leáll, akkor is azt fogják gondolni róla, hogy ő egy drogos, nem azt, hogy egy józan életű ember. A leszokás nem az emberek szándékain múlik, a kilátástalanságon sokkal inkább. Ilyenkor elhatározzák, hogy megpróbálok mindent jól csinálni, józan leszek, gyereket szülök, fel is nevelem. De ha nincs hova menni… Próbáljuk megszervezni, hogy a kórházból legyen hova kimenni. De nincs ehhez intézményrendszer, teljesen eseti megoldások születnek, telefonálgatunk, lényegében szívességeket kérünk.

Hol laktak a nők a gyerek előtt?

Oberth József: Akivel mi találkozunk, azok utcán, hajléktalanszállón, a stricijüknél, vagy olyan családnál, ami kevéssé alkalmas arra, hogy ott gyereket neveljenek. De hol fog lakni a gyerekkel? Egy józan ember, ha nincs lakása, egyedülálló nő és 25 évesen gyereket szül? Hol fog lakni? Kivesz egy albérletet? Miből? Nálunk a házban hat férőhely van, hat felnőttnek és a gyerekeiknek. A fenti szobában elfér két ágy, két kis rácsoságy, pár szekrény. Ennyi elég ahhoz, hogy a gyerek ne nevelőszülőhöz kerüljön. Ez támogatott lakhatás, nincs időbeli korlát, ha nem csinálnak valami egetrengető marhaságot, bármeddig maradnak. Nem reális, hogy 1-2 év alatt összeszedi magát az anya, szerez lakást, miközben azon izgul, hogy elveszik a gyereket.

Mit okoz a magzatban, ha az anya drogozik?

Oberth József: Ez attól függ, mit használ, mennyit, hogyan, és azonos szerek sem egyformán hatnak. Azért vannak bajban az orvosok is, mert sokszor a használó sem tudja, mit használt. Az itteniek közül nincs olyan, akinek károsodott a gyereke, mert ők bekerültek az ellátásokba. Két éve történt a törökszentmiklósi ügy, mikor két terhes nő drogfogyasztás miatt kórházba került, először úgy adta le a sajtó, hogy meghaltak az újszülöttek, aztán kiderült, hogy mégsem. Ment az értelmetlen gyalázkodás a médiában. Mi még intravénás szerhasználóknál is kétszáznál több terhességet követtünk, és nem halt meg senki, fejlődési rendellenességekkel sem születtek a gyerekek, akkor nem azt kéne elmondani a tévében, hogy az ilyen anya nem érdemel gyereket. A problémák a gondozatlan terhességeknél történnek, ellátásba kell juttatni az embereket. A magzati alkoholszindróma egyébként sokkal nagyobb probléma, és gyakoribb is.

Mindenki maga akarja felnevelni a gyereket?

Oberth József: Egy-két kivétellel, igen. És a kivétel sem a gyerek elutasításáról szól, hanem néhányan kilátástalannak ítélik a helyzetüket. Például valaki a terhesség alatt igyekszik nem használni drogot, de tartósan ezt reménytelennek véli. Ezt általában reálisan látják. De a gyerekről mindenki gondoskodni akar, a gyerekre mindenki vigyáz, aztán hogy maga neveli, örökbe adja vagy nevelőszülőhöz kerül, az eldől.

Gizella: Nem mindenki a „szakadt hajléktalanságból jövő unintelligens” a függők között, akikkel együtt lakom. Ha épp az utcán, vagy szállón is éltek a terhesség előtt, az egy átmeneti stádium volt az életükben, amiben a megoldást keresték, előtte a párjukkal vagy az anyjuknál laktak. De van olyan is, aki az ősi szakmát űzte, majd a gyerek hatására szeretett volna javítani a helyzetén, igyekszik is, és nagyon szép eredményeket ér el, dolgozik, albérletben lakik, ő neveli a gyerekét.

Oberth József: A szenvedélybetegség minden társadalmi rétegben előfordul, de a gazdag család alkoholfüggő kismamája nem fog hozzánk kerülni, mert kifizetik a magánpraxist és felvesznek bébiszittert. A segíteni szándékozó rendszer tagjai általában úgy ítélik meg, hogy a megjelenő emberek nem alkalmasak arra, hogy szülők legyenek, és mivel ez ismert probléma, az érintettek igyekeznek elkerülni az ellátórendszert. Nem azért, mert nem akarnak jót a gyereknek, hanem mert félnek, hogy elveszik tőlük a saját gyermekeiket. Párszor mindenki össze tudja szedni magát, a legelvetemültebb intravénás szerhasználó is, és a védőnővel úgy fog beszélni, hogy semmi nem derül ki a problémáiról. Emberek profin eljátsszák és végigviszik a terhességet úgy, hogy senki nem veszi észre az addiktív szokásaikat. Így tehát részt vettek ellátásban, de mégsem, mert a kritikus problémákról nem volt szó. Ez teljesen érthető a részükről, mert reális félelem, hogy elveszik a gyerekeket. Olyasvalakinek viszont szívesen beszélnek, aki nem fogja felnyomni őket. Én sajátos eset vagyok, mert csajokkal együtt alapítottuk a szervezetet, én, ugye, férfi lévén, nem szültem, de én vagyok a tiszteletbeli drogos anyuka.

Közösen találjuk ki az ügyfelekkel az ellátás menetét, mert ki mással is kellene, mint velük. Nem arról beszélünk, hogy ellátlak téged nagyon profi módon, majd elveszem a gyerekedet, hanem arról, hogyan partnerek leszünk a közös cél elérésében.

Nagyon sok konfliktusunk van a gyámhivatallal. Akik a gyerek sorsáról tárgyalnak, az addiktológiai, pszichiátriai kórképek megítélésénél nem felkészültek. Legtöbben nincsenek kiképezve erre, nincs szakértői háttér, a rendszer szereplői vakon hoznak döntéseket, és általában a kockázatminimalizálásra törekszenek. Az egyik folyó ügyünkben a gyermekvédelmi gyám azért nem javasolta, hogy az anyuka nevelhesse a saját gyerekét, mert a csecsemőotthonban az anyuka egyszer káromkodott, miközben kezében volt a csecsemő.

Ha nem sikerül a leszokás, egy drogfüggő anyuka alkalmas a gyerek ellátására?

Oberth József: Körülbelül annyira, mint aki egész nap nézi a tévét vagy netezik. Az a kérdés, hogy ellátja-e közben a gyereket. A magyar társadalom 80 százaléka nem absztinens, ha ez lenne a kritérium, akkor 20 százalék nevelhetne gyereket. Ha az, hogy káromkodik-e a szülő a gyereke jelenlétében, akkor valószínűleg még rosszabb lenne az arány. Egyedi eseteket kell eldönteni.

Gizella: Az alapítvány ad egy csomó segítséget, fejlesztőpedagógusok, gyógypedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel. Épp itt él egy kisbaba, mindent tud, amit egy babának kell, az anya most megy el dolgozni, van egy párja, lehet, hogy vele költözik össze. Van egy stabil hely, ahonnan el lehet indulni.

Oberth József: Nekem nem az a célom, hogy az anya innen kimenjen. Az lehet egy cél, hogy a gyereket felnevelje és következő húsz évben itt lakjon. Nem lehet szabványokat emberekre ráhúzni. Nem mindenkinek elég egy-két év, hogy rendbe szedje az életét. Reális az, hogy szülés után egy egyedülálló nő ennyi idő alatt rendbe teszi az életét? Mit várjunk, vegyen egy lakást? Eleve nem egészséges, rosszabb helyzetből startoló emberektől várjuk, hogy oldjanak meg olyan helyzeteket, amire Magyarországon legfeljebb a társadalom egy szűk rétege képes. Három itt lakó anyának van egy évnél fiatalabb csecsemője, ha el kéne őket küldenem, semmi esélyük nem lenne, hogy együtt maradjanak, sőt, el sem vihetnék, az anyák hajléktalanszállókra, a gyerekek csecsemőotthonba vagy nevelőszülőkhöz kerülnének.

Miért fordulnak a Józan Babákhoz a nők?

Gizella: Én azért jöttem be a programba, mert belefásultam az eredménytelenségbe. Régebben nem akartam eladni a házamat, de végül mégis el kellett adni, mert nem kaptam érdemi segítséget. Azt kaptam helyette a környezetemtől, hogy ’házat nem adunk el’. De akkor miből élünk? Erre nem kaptam választ. Most van időm dolgozni az egzisztenciám megalapozásán is, alacsonyak a költségeim, segítenek tanulni, aminek révén majd jobb munkához és jövedelemhez juthatok.

Oberth József: Van, aki azért jár ide, mert kell neki egy csoport, társaság, vagy egy-egy ügy elintézésében kér segítséget. Van színházcsoportunk, ahol szintén sok emberrel lehet találkozni. Fontos, hogy ne legyenek izolálva az emberek, legyen közösség, és ehhez a normál mindennapokat kell így szervezni. A józsefvárosi Kálvária téren vannak közterületi szolgáltatások, ott van egy játszótér, egy fedett épülettel, ez egy laza családias helyszín, de rengeteg ügy jön be, a személyzetnek elmesélnek emberek problémákat, amivel továbbküldik őket az ügyfélszolgálatra. Most érkezett egy metadonos (heroin helyettesítő szer) anyuka, aki a terhesség felénél tart, van ellátása, de úgy látják, jó lenne, ha találkozna sorstársakkal, olyanokat nem ismer még, akik gyereket nevelnek, most ebbe kéne beletanulni. Van egyetemista klubunk, ahol az érdeklődő hallgatókkal találkozunk, vagy éppen egy kurzust állítunk össze szociális munkás hallgatók számára, mert a képzési rendszerből is hiányzik a téma. Van egy krízistelefonszámunk, ami az egész országból fogad bejelentéseket, sőt külföldről is, jellemzően azokról a területekről, ahol prostitúcióban érintett magyar nők tartózkodnak. Persze, ha olyan településen él az illető, ahol nincs semmilyen szolgáltatás, akkor Pestre kell jönnie.

Hány ügyféllel foglalkoztok?

Oberth József: Ha a családtagokat is számoljuk, évente több száz ember jelenik meg körülöttünk.

És ha bejelentkezik még száz ember?

Oberth József: Akkor ellátjuk, így sem alszunk. A munkának vannak fizikai határai, amiket rég átléptünk.

Hogy bírod?

Oberth József: Az igazgatási rendszerekkel való gyakori találkozás veszélyeztető, de az ügyfelekkel nincsenek problémáim.

Mi a sikerélmény ebben a munkában?

Oberth József: Ez egy borzasztó nagy csapda a segítő pályáknál. Ezt tanítják is, hogy a saját ambícióit mindenki különböztesse meg attól, hogy a másik ember mit csinál, az az ő dolga. Olyan nincs, hogy én elmondom, az a cél, hogy mosolygós anyukák az aranyosan gőgicsélő babákkal a játszótéren napsütésben homokozzanak, és ha azt elértem, az a siker. Ez az én ambícióm, nem az ő életükről szól. Egyes emberek jönnek be, mindenkinek saját története van, és hogy mit szeretne, azt el tudja mondani, a kapcsolatunk pedig ebből az egyedi történetből indul ki. Az egy siker, hogy onnantól, hogy Gizella épp beviszi az intézetbe a gyerekeit saját maga elől, eljut odáig, hogy van egy rendezett élete, diplomája, normális kilátásai, teljesült a saját terve.

Gizella, neked nehéz volt visszakapni a gyerekeket?

Gizella: Nekem nagyon jó volt a gyámhivatali ügyintézőm. Nézegetett egy fél évig, aztán mondta, hogy ha ezt szeretném, adjam be a kérvényt, és el is mondta, hogy mi a folyamat. Bekerül egy gyerek, közben jár anyuka a láthatásra, reggel-este lehet menni a csecsemőotthonba, lakásotthonban megvannak a napok, amikor lehet látogatni bizonyos időben. Közben voltak visszaeséseim. Ez egy hároméves folyamat, amin ha valaki végigmegy, már nincs mit kitalálni. Egy évig figyelték, hogy látogatom a gyereket, én hogy épülök, aztán a környezetet is. Aztán már kihozhattam a fiúkat, aztán már hétvégére, szünidőre is, azt is figyelték. Egy évbe telt, míg elmentem rehabra. A csecsemőotthon borzalmas volt, ott nem akartam őket magukra hagyni, a személyzet próbált is elijeszteni, jó bunkók voltak, de nem sikerült, reggel-este mentem látogatni. Pedig akkor még nem voltam jól, csak kitartó voltam. Aztán kaptunk lehetőséget, hogy átkerülhettek lakásotthonba, ahol tíz különböző korú gyerek nevelkedik, ráadásul Budaörsön, elég jó környéken, külső óvodába mentek. Itt már jó helyen voltak, én bementem rehabra, utána kerültek át, mikor a kicsi betöltötte a hármat. Mikor hazakerültek, a nagy az iskolát kezdte. Végül négy évet voltak benn, a negyedik évben azt mondta a gyámügyesnőm, hogy most már vigye haza. Három év után is megkaphattam volna őket, de én nem éreztem, hogy egyedül elboldogulok velük. Ha beteg lesz a gyerekem, akkor ki megy dolgozni? Kettő van és egymásután szoktak megbetegedni, engem meg ilyenkor kirúgnak.

Beszéltek róla, milyen volt  a gyerekotthonban?

Gizella: A mai napig beszélünk. A csecsemőotthon brutál volt, egy szoba méretű területen ettek, aludtak, fürödtek, és egy ennél kisebb helységben játszottak. A nagyobbik sokkot kapott, mikor bekerült. A nagyban egyre nőtt a ragaszkodás az intézetben, mindenáron haza akart kerülni és sose akart elkerülni a szüleitől. A kicsi meg nagyon korán került be, neki szinte természetes volt, hogy ott laknak, és anya meg a nagyszülők mindig jönnek. Mindkettő ADHD-s. Az első iskolából el kellett jönnünk, most egy olyan speciális iskolába járnak, ahova sok jómódú gyerek is, könnyített tantervvel, de ugyanazt tanulják, mint máshol. Most megyünk a szakértői bizottság elé, hogy megkaphassák a megfelelő ellátásokat. Gyógypedagógus foglalkozik velük, a nevtan igért nekünk sok mindent, én elég sokat nyomulok. Nagyon jó pszichológusokat kapunk, eleve úgy mentem be, hogy függők vagyunk, a két gyerekünk állami intézményben nőtt fel négy évig. Jól megvagyunk hárman a gyerekekkel, dolgozom, és nemsokára jelentkezem az egyetemre.

Alkalmi szerhasználók is fordulnak hozzátok?

Oberth József: Sőt, küldenek olyanokat is, akik alkalmilag se drogoznak. Csak bemegy a gyerekjólétihez egy fiatal nő, kidobták az albérletéből és ide küldik. Ennél nem kell több, sajnos, ahhoz, hogy ügyfél legyen belőle. Ezzel elvileg nem mi foglalkozunk, de ki a fene foglalkozzon, ha van lehetőség, ellátjuk. Mindenféle ember előfordul itt, szép, csúnya, gazdag, szegény, az egyedülálló nők egzisztenciális krízise tömegprobléma, amit csak tetéz, ha az illetőnek addiktológiai vagy más egészségügyi problémája is van.

Gizella: Én egy normális családból származom, volt egy házam, csak nem mentem el érettségizni fiatalon, mert két tantárgyat nem tudtam. Aztán lecsúsztam, és most újra kell teremtenem a létfeltételeimet.

A családod mit szól hozzá, hogy ennyit dolgozol?

Oberth József: Ők is ebben élnek. A kislányom csecsemőkora óta „bejár”, 7-8 évesen már leadta nekem az eseteket, mert a bejövő gyerekek meséltek neki. A gyerekeim sokkal jobban elboldogulnak hajléktalan, addiktológiai vagy mentális problémákkal élő emberek között, mint a középosztály legtöbb tagja, akik inkább idegenkednek tőlük. Én örülök ennek, mert nyitottságot tanulnak, és természetesnek veszik ezeket az állapotokat. Szerintem nincs rosszabb, mint ha valaki csak a hozzá hasonlókkal találkozik, és éppen úgy izolálja magát, ahogy az a válsághelyzetben lévő ügyfeleinkre jellemző, holott oda is fordulhatna másokhoz.

 

Józan Babák

Az 1994 óta a Józsefvárosban működő Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány  egyik támogatott ügye volt a drogos kismamáké. A jogsegély-szervezet keretein belül működő Józan Babák nevű önsegítő csoportot szerhasználatban érintett, aktuálisan gyermeket szülő, főleg huszonéves lányok hozták létre 2006-ban. Később ebből a csoportból alakult meg a Józan Babák Egyesület. Ma a következőket nyújtja mai vagy korábbi droghasználó terhesek, kisgyerekes anyák és családtagjaik számára: terhesgondozás, addiktológiai ellátás, szűrővizsgálatok átmeneti elhelyezés megszervezése támogatott lakhatás a szervezet saját házában jogi ellátás önsegítő csoportok színházcsoport, közösségi élet a Józsefvárosban játszóteret és információs pontot működtetnek Emellett kiadványokat készítenek, rendezvényeket szerveznek droghasználat és várandósság témakörében, módszertani útmutatókat adnak ki, együttműködnek felsőoktatási intézményekkel a szociális és egészségügyi szakemberek képzésében.

 

The post  „Én vagyok a tiszteletbeli drogos anyuka” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
„Huszonhat éve nem voltunk kettesben” https://gyereksorsok.hu/huszonhat-eve-nem-voltunk-kettesben/ Mon, 26 Mar 2018 04:00:28 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2978 Nevelőszülőség egy házaspár szemével. Mónika és Mihály évtizede foglalkoznak nevelt gyerekekkel, fél éve dolgoznak az SOS kőszegi gyermekfalujában. Férj és feleség arról mesélnek, miért vállalkoztak erre a feladatra, és hogy boldogulnak a mindennapokban öt különböző korú és természetű gyerekkel. Mióta vagytok nevelőszülők? Móni: Már 2008 óta, de az SOS-be csak tavaly nyár végén érkeztem. Régebben […]

The post „Huszonhat éve nem voltunk kettesben” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Nevelőszülőség egy házaspár szemével. Mónika és Mihály évtizede foglalkoznak nevelt gyerekekkel, fél éve dolgoznak az SOS kőszegi gyermekfalujában. Férj és feleség arról mesélnek, miért vállalkoztak erre a feladatra, és hogy boldogulnak a mindennapokban öt különböző korú és természetű gyerekkel.

Mióta vagytok nevelőszülők?

Móni: Már 2008 óta, de az SOS-be csak tavaly nyár végén érkeztem. Régebben anyás csecsemőotthonban dolgoztam, aztán öregek otthonában, majd konzervgyárban raktárosként, utána lettem nevelőszülő. Az unokatesóm nevelőszülő, ő győzködött, hamarosan követ engem ide az SOS-hez. Kilenc évig egy másik hálózatnál dolgoztam az ország egy távoli részén, ott csecsemőket neveltem, összesen már 11 gyerek került ki a kezem közül, a többséget örökbe adtam.

Miért jöttetek el onnan?

Móni: A gyerekek a mindenem, de a hálózattal nem voltunk egy hullámhosszon a gyereknevelés kérdéseiben. Csecsemőkoruktól neveltem a kicsiket, mindet sajátomként. A feletteseim szerint viszont túlságosan szerettem őket és sérelmezték, hogy magunknak neveljük őket, az örökbefogadásoknál nehéz volt az elválás. Ott akartam hagyni a régi hálózatot, el akartam menni külföldre bébiszitternek, de a fiaim hallani sem akartak róla.

Mennyi idősek a fiúk?

Móni: 23 és 27 évesek. A kicsi most diplomázott, a nagy pénzügyi tanácsadóként dolgozik.

Nagyon fiatalon szülhetted őket…

Móni: Én 45 vagyok, 27 éves házasok voltunk karácsonykor. Akkor elmentem egy nagybevásárlásra, és a pénztárnál láttam az adománygyűjtő dobozon, hogy SOS Gyermekfalu. Hazamentem, rákerestem, nagybetűvel ki volt írva, hogy nevelőszülőket toboroznak. Írtam nekik. Megnéztük a területeket, a férjem azt mondta, hogy csak Kőszeg jöhet szóba. Másnap felhívott a pszichológus, nagyon pörgősen ment minden. Pár hét múlva kezdhettem is.

Az SOS mivel győzött meg?

Móni: Itt azt csinálhatom, amit szeretek, gyereket nevelhetek, és nem egyet-kettőt. Ezek a gyerekek család nélkül nőttek fel, és úgy gondoltuk, nekik is kijár, hogy megtapasztalják, milyen egy igazi család, egy igazi karácsony.

Mihály, te is ilyen lelkesen vágtál bele?

Mihály: Nem, a legelején nagyon elleneztem. Elég a saját kettőnk, sok gondunk volt, nem akartam őket ennek kitenni. Nem olyan nagyok még a fiaink, a kisebb Crohn-beteg, hónapokat voltunk vele kórházban, rengeteget költöttünk rá. És nem tudtam elképzelni, hogy nevelem és odaadom őket. Mindig tudtuk, hogy ezt kell, de nem gondoltam, hogy ennyire nehéz.

Móni: Más az elmélet és a gyakorlat. A tanfolyamon azt tanították, hogy el kell tudni engedni a gyereket.

Mihály: De ezt csak annak szabad csinálni, aki szereti a gyerekeket. Én rengeteget játszottam a kisfiúkkal, kislányokkal, amire tudtam, megtanítottam őket.

Mit szóltál az SOS-hez?

Mihály: Ha megyünk, akkor ide jöjjünk, mondtam, én csak olyan helyre akartam költözni, ahol hegy van, így csak Kőszeg jött szóba.

Mindent feladtatok odahaza?

Mihály: Igen. Eladtuk a házat, én ugyanúgy a vasútnál dolgozom, csak Szombathelyen. A nagy fiaink meg Pesten élnek.

Móni: Eljöttünk, ismerkedni, szétnézni. A helyettesítő nevelőszülő mondta, hogy nagyon várnak már minket a gyerekek. Olgi, az előző nevelőanya kiment külföldre.

Egy kész házat kaptatok, összeszokott csapattal. Hogy ment az átvétel?

Móni: Már Olgi elköltözött, mikor érkeztünk, a helyettesítő nevelőszülő vitte a házat. Nem volt betanulási idő, átjöttem és első naptól ezt kellett csinálni. Persze az SOS szakemberei mindenben segítettek.

A gyerekek könnyen elfogadtak?

Móni: Igen, az első pillanattól kezdve. Azt persze a mai napig mondják, ha valamit nem engedek meg, hogy Olgi néni ezt megengedte. Nem is tudom, igaz-e. De csak tiltakoznak a szabályok ellen.

Őt látták azóta?

Móni: Egy hónappal az érkezésem után eljött látogatóba, nagy felbolydulást okozott, két hétig én nem is léteztem a gyerekeknek, csak Olgi néni. Mégiscsak csecsemőkoruk óta nevelte őket. A kis ovis Lara sokáig szerette volna, hogy én elmenjek, és azt hitte, akkor visszajön Olgi néni. Most végre megértettem vele, hogy akkor sem fog visszajönni.

Mennyi idősek a gyerekek a házban?

Móni: Lara hatéves, Milán 9, Adrián tíz, ők hárman testvérek. Léna 9 éves, Kiara 13, ők is testvérek. Elvileg van még egy lányom, Vivien, aki a nővérük, ő szökésben van.

Mihály: Egyszer hazahoztuk, itt töltött két órát, megismerkedtünk, evett, lefürdött, átöltözött és elment. Azt mondta, kimegy cigizni. Nem jött vissza.

Móni: Azt mondta, nem a mi jelenlétünkkel van baj. Azóta is tartjuk a kapcsolatot telefonon, senki mást nem hív fel, csak engem.

Mit csinál?

Mihály: Úgy tudjuk, a barátjánál él Pesten és terhes.

Milyenek a gyerekek?

Mihály: A két fiú nagyon okos, nem kell nekik segíteni a tanulásban, a 4-es átlag megvan így is, rengeteg díjat nyernek a sportban, fociznak, futnak, a német nyelv is jól megy nekik. Ha valamit nem értenek, megkérdezik. A másik testvéreknél kell segíteni, főleg a matekban. Lara ovis, cuki, de sok fejlődési lemaradása van, nem mehet iskolába még. A 13 éves Kiara igazi kiskamasz, a telefon a mindene, de nagyon kedves is tud lenni. Tőle tartottam, mikor idejöttünk. Megijedtem, hogy nem tudok majd vele megbirkózni és ez az egy konkrét gyerek ki fog csinálni. Ő változott a legtöbbet! A többi nevelőszülő is megjegyezte már, hogy mióta itt vagyok, nem tudom, mit csináltam vele, de nagyon sokat változott.

Móni: Léna nagyon szeretetre éhes kislány, bújós, folyton középpontban kell legyen, őt állandóan babusgatni kell. Misi papunak hívja a férjemet. Amint leülök, abban a pillanatban itt ül mellettem.

Mihály: Amint leülök tévét nézni, körbeülnek a gyerekek, az egyik a hajamat birizgálja, a másik hozzám bújik…

Móni: De a 13 éves is. Rettenetesen igénylik a szeretetet, a törődést. Ha csak megkérdezem, milyen volt az iskola, le se lehet őket állítani.

Látogatják a gyerekeket a szülők?

Móni: A három kicsit igen. Lénusnak meghalt nyáron az apukája, anyukájával évek óta nincs kapcsolat. Kiara felügyelet mellett tart kapcsolatot az édesapjával, mert megverte. Lénusnak most elindították az örökbeadását.

A kilencéves gyereknek fognak találni szülőket?

Móni: Nagyon remélem. A minisztériumból visszaigazolták, hogy külföldre van esély. Itthonra azért nem, mert diszlexiás, diszkalkuliás, sok tanulási nehézséggel küzd. Amúgy gyönyörű kék szemű kislány, és pici kora óta nincsen kapcsolata a családdal.

A többi gyerek fejében mi van az ő helyzetükről?

Móni: A három kicsi abban bízik, hogy az anya majd hazaviszi őket. Csak közben megnőttek, eltelt öt év…

Milyennek látod az anyát?

Móni: Ide jár a láthatásra, 25 éves. Nincs hol lakniuk. Larát 8 hónapos koráig nevelte, a nagyokat 2-3 éves koráig. Most egyébként három hétig ígérgette, hogy eljön Adrián születésnapjára, ne csináltassak tortát, majd ő hoz. Aztán mindig lemondta, utoljára szombaton hívott, hogy nem tud jönni, mert az élettársa, Józsi nem kapott fizetést. Teljesen összetört a gyerek. Az anyja neki azt mondta, Józsi főnökét hibáztatják, amiért nem kapott fizetést és nem tudtak jönni. Gyorsan elhárították magukról a felelősséget.

És te mit csináltál?

Móni: Vettem egy tortát és megtartottuk mi tegnap a születésnapot. A csendespihenő után lejöttek, megterítettem, mintha uzsonnáznának. A gyerekek szemben ültek, Adrián nem látta, ahogy bejöttem a tortával, és a többiek elkezdték énekelni, hogy boldog születésnapot. A kisfiú nem tudta, hogy sírjon vagy örüljön. Nem tudott semmit reagálni, csak mosolygott, hogy úristen, ez az enyém.

Mihály, kik neked ezek a gyerekek?

Mihály: Nem tudom megfogalmazni. Majdnem olyanok, mint a gyerekeim.

Mindketten mindenben részt vesztek?

Mihály: Igen, ha Móninak valami dolga van, én megyek az oviba a gyerekekért, mindent felváltva csinálunk. Már nagy okos gyerekek, barangolunk együtt a városban, én még ismerkedem vele, ők már elég jól ismerik, megmutatják Kőszeget, megyünk fel a hegyre. Jól elvagyunk. Mindig valamit kitalálunk.

Hogy szólítanak?

Móni: Misi papának, Mónika néninek. Az előző nevelőanya Olgi néni volt. Lara mamikának hív, ő csecsemőkora óta itt van.

Van összetartás a testvérek között?

Mihály: Nincs, ezt nagyon bánom. Nem ölelkeznek, csak veszekednek, folyamatosan megy egymás szekálása. Egyfolytában ezt próbáljuk helyre tenni. Ha kikerültök innen, nem lesz kire számítani, csak egymásra, mindig ezt mondjuk nekik. Lénust se viszi ki a testvére még egy hétvégére sem. Úgy beszélnek egymással, mintha gyűlölnék egymást. A két fiú is összeugrik minden apróságon. Ezzel mutatják ki, hogy a szüleik hiányoznak? Nem értem, mi ez a nagy ellenségeskedés.

Móni: Ez furcsa, nálunk nagyon erős kötődés volt otthon a két fiammal. A férjem mindig mondja, hogy azért nem lett harmadik gyerekünk, mert a köldökzsinór még mindig nincs elvágva.

Hogy tartasz fegyelmet?

Móni: Nem könnyű, mert különböző korosztályú gyerekek vannak, különböző génekkel. A két fiú a legkezelhetőbb, velük a legkönnyebb. A 13 éves igazi kamasz, próbálkozik nálam, nézi, mi a tűréshatárom. De most már vagy kettő hete minden oké, ami most van, azt fel tudom fogni kamaszkornak. Nála a legnagyobb gond, ha a telefont elveszem. Néha magától jön, hogy nyolc óra, Mónika néni, itt a telefon. De ha bemegyek a szobájába és elhajítja a telefont, akkor tudom, hogy itt háború lesz. Mondja a magáét, csapkod, mászkál. Több módszert kipróbáltam, úgy lehet lehiggasztani, ha nem szólok vissza. Szépen kell vele beszélni, mert vele nagyon sokat kiabáltak, a kiabálás csak kiabálást szül. Persze néha kiabálok, de utána leállok.

A szabályok fixek?

Mihály: Próbálom őket tiszteletre tanítani. Azt nem szeretem, ha ebédnél is a civakodás megy. Akkor mondom, hogy be lehet fejezni. Nekik az étel a legfontosabb. Farkastörvények vannak, harcolnak az ételért. Nem akartam elhinni először. Egymást szekálják, hogy megint mennyit eszel. Ezt nem tudom most sem megérteni, mindig kérdezem: miért kell a másikra rászólni, hogy ha neki egy kanállal több jutott, mint neked? Mintha egymástól sajnálnák az ennivalót, az egyik a másikra rászól, ha az egy pohárral több teát iszik.

Ki vannak mérve az adagok?

Móni: Dehogyis, mindenki kap, amennyi jólesik, bőven főzök.

Tudtok külön foglalkozni velük?

Móni: Igen, ha én főzök, Misi foglalkozik velük és fordítva. Larát leültetem színezni, a három nagyot olvasni, veszünk egy könyvet és mindenki felolvas egy fejezetet, vagy egy mesét, kiválasztom valamelyiket, aki visszamondja, miről szól, és ez megy körbe. Ez az értő olvasásról szól. Lénussal meg külön nagyon sokat kell foglalkozni a matematikával.

Mihály: A kivonás, összeadás még megy, de a szorzás rettentő. Ha megcsinálok neki tíz feladatot és odaadom a kis táblázatot, akkor meg tudja csinálni, de öt perc múlva már nem tudja a szorzótáblát. Most megvizsgálták, és nem jó a rövid távú memóriája. Az anyám tyúkjával is kínlódik, megtanultuk az első két versszakot, aztán a második kettőt, de akkor az első kettő már nem megy neki.

Móni: Larával is rengeteget szoktunk foglalkozni. Mintha beszélgetés lenne, de fejlesztjük. Az elefántot nem tudja kimondani, ilifintet mond. Jár fejlesztésre az oviba, az jött ki, hogy nem iskolaérett, egy háromévesnek felel meg.

Nagyon sokat kellett mesélni magunkról, a családunkról, a régi lakásunkról. Megígértem, hogy ha jól tanulnak, nyáron elmegyünk a régi lakhelyünkre. Már lefoglaltam a szállást. Megmutattam a neten az állatkertet, a tavat, hogy mi az a bobozás, most ebben a lázban égnek, nekik ez nagyobb élmény, mint mikor Olaszországba mentek.

Mit csináltok a havi öt nap szabadságotok alatt?

Móni: Wellnessezni megyünk, vagy a fiamékhoz. Ilyenkor velünk tölt 2-3 napot, ő vállalkozó, így rendezi az ügyeit. Visz minket ide-oda. Olyankor a helyettesítő nevelőszülő, Brigi van a gyerekekkel. Nagyon szuper csaj. Bármi gondom, bajom van, számíthatok rá. A kicsi fiam Crohn-beteg, Brigi mondta, hogy bármikor szóljak, ha kórházba kerül, és ő jön. A nyáron jön velünk nyaralni, visszük magunkkal.

Mikor vagytok kettesben?

Móni: Ha elmegyünk wellnesezni, vagy ha a fiaméknál vagyunk. Bár ott nem annyira, mert végig kiszolgálom a fiút, főzök, mosok. Márciusban hazautazunk és együtt ünnepeljük a születésnapunkat, összekötjük egy nagy kirándulással. Előtte 26 évig nem voltunk kettesben sehol, mindig a pici gyerekekkel foglalkoztunk. Most van havi öt nap szabadságunk, és a férjemmel megpróbáljuk bepótolni az elvesztett éveket, minden időt együtt töltünk.

The post „Huszonhat éve nem voltunk kettesben” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
A te gyereked fenn van a neten? https://gyereksorsok.hu/te-gyereked-fenn-van-neten/ Mon, 19 Mar 2018 04:00:52 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2973 Felteszed a fotóit a Facebookra? Engeded netezni? Tudod, hogy mit csinál az interneten? És hogy mivel segíthetsz neki? Teszt szülőknek.

The post A te gyereked fenn van a neten? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Felteszed a fotóit a Facebookra? Engeded netezni? Tudod, hogy mit csinál az interneten? És hogy mivel segíthetsz neki? Teszt szülőknek.

The post A te gyereked fenn van a neten? appeared first on Gyereksorsok.

]]>
„Eddig szinte minden Down-szindrómás gyereknek találtam családot” https://gyereksorsok.hu/steinbach-eva-down-2/ Mon, 12 Mar 2018 04:00:36 +0000 https://gyereksorsok.hu/?p=2966 Steinbach Éva Down-szindrómás gyerekek családjának segít, s bár a célja, hogy minél több kisbabát a vér szerinti szülők neveljenek fel, már húsz Down-bébinek talált örökbefogadókat vagy nevelőszülőket. Az interjú folytatásában meg tudjuk, kik adják és kik fogadják örökbe a Down-babákat, és mivel jár lemondani egy várt és tervezett gyerekről. A beszélgetés első része itt olvasható. […]

The post „Eddig szinte minden Down-szindrómás gyereknek találtam családot” appeared first on Gyereksorsok.

]]>
Steinbach Éva Down-szindrómás gyerekek családjának segít, s bár a célja, hogy minél több kisbabát a vér szerinti szülők neveljenek fel, már húsz Down-bébinek talált örökbefogadókat vagy nevelőszülőket. Az interjú folytatásában meg tudjuk, kik adják és kik fogadják örökbe a Down-babákat, és mivel jár lemondani egy várt és tervezett gyerekről. A beszélgetés első része itt olvasható. A képek Évát és kisfiát, Petit ábrázolják.

Mi történik az évi 70-80 gyerekkel? Hányat nevelnek fel a szülők, hány kerül állami gondozásba, hány örökbefogadásra?

Szerencsére a nagy többségüket felnevelik a szülők, évi 2-3 gyerekről mondanak le. Persze csak azokról tudok beszélni, akiket ismerek. A legrosszabb évben mondtak le négy gyerekről, és mindet sikerült örökbe adni. Mióta dolgozom, nem tudok olyan gyerekről, akiről lemondtak és intézetbe került, mindnek sikerült vagy örökbefogadó vagy nevelőszülőket találni.  Nekem nagyon sok kapcsolatom van, előbb-utóbb minden gyerekről tudomást szerzek. Jelenleg egy másféléves gyerekről tudok, aki intézetben van. Tudtam is várakozó szülőt, aki elfogadná, de a gyám meg akarta várni, amíg minden kivizsgálása meglesz. Azonban ezeket egy elszánt szülő nélkül nem feltétlenül végzi el a kórház. Úgy néz ki, ez a gyerek kb. kétéves korában lesz örökbe fogadható, de addigra nagyon nehéz lesz neki családot találni. Egy újszülött Downt könnyebb örökbe adni, majdnem mindenki csecsemőt szeretne, és Downnál van esély csecsemőre.

Hány downos gyerek örökbefogadását segítetted eddig?

Most már húsz fölött van a számuk. Több mint 30 szülő keresett meg, hogy nem akarja megtartani a gyereket.

Ilyenkor még győzködöd őket?

Minden esetben megpróbálok találkozni a szülővel. Elmondom, hogy nem biztos, hogy reális döntést tud hozni, mert a legsötétebb képest festették fel neki. Lehet, hogy az első sokk után mégis el tudja vállalni a gyerekét, végül az egyharmaduk hazavitte a gyerekét. Én nem fogom rábeszélni, elmondom a nehézségeket is, de a Down-szindrómás gyerekkel való életnek is van fényesebb oldala, és sötétebb is, ahogy minden gyereknél. Én elmondom a pozitívumokat, felajánlom, hogy találkozhatnak olyan családdal, akik downos gyereket nevelnek. Van, aki él ezzel, van, aki mindent hárít.

De ha örökbe adják a gyereket, az nem válik meg nem történtté, annak is megvan a fájdalma.

Ezt is elmondom a szülőknek, nem vagyok kíméletes. Neki mindig lesz egy Down-szindrómás gyereke. Az esetek nagy részében ezek tervezett, várt gyerekek, akkor még nagyobb trauma, hogy egyszer csak nincsen. Sokszor attól félnek a szülők, az egészséges testvérnek ez rovására lesz, ezt az orvosok is elmondják általában, meg hogy el fogja hagyni a férje. Nekem meg az a tapasztalatom, hogy vannak helyzetek, amikor megsínyli az egészséges testvér, de ezeket el lehet kerülni. Ha onnan kezdve csak a sérült gyerekről szól az életük, fejlesztésről fejlesztésre viszik és az egészséges testvérre nem jut energia, az nem jó. Ha mindkét gyerekre figyelnek, akkor nyer is vele a testvér. Egyébként egy egészséges testvér érkezésével is veszít a nagy gyerek.

És ha eltűnik a kistestvér? Ezek nem titkolt terhességek, nyilván tudott róla.

Ilyenkor sokszor azt mondják, azért nem hoztuk haza, mert beteg volt. Ettől a nagyban felmerülhet, hogy én se fogok kelleni, ha velem is történik valami? A szülővel szembeni ősbizalom sérül, láttam ilyen esetet, hogy lemondtak a babáról, és az egészséges gyereket pszichológushoz kellett vinni. Sőt, ha utána születik ép gyerek, neki is el kell mondani, mert esetleg mástól fog kiderülni a számára. Az is felmerül, mit mondanak a környezetnek. Volt, aki azt mondta az ismerősöknek, hogy meghalt, ezt nem tartom jó ötletnek, ez egy kisvárosban hamar kiderül, tudja az orvos, a szülész, a védőnő…

Vannak közös vonásaik a Down-gyerekről lemondó szülőknek?

Sok a lombikos köztük. Lehet, csúnyán hangzik, de ha már annyit fizettek a gyerekért, magasabbak az elvárásaik, de emiatt talán tudatosabbak is, és felelősséggel elrendezik a sorsát. Mindig van bűntudata a lemondó anyáknak, de azt szoktam mondani, ha nem is vitte haza, annak lehet örülni, hogy a gyerek jó helyre került, szeretetben fog felnőni, és ezzel gondoskodott róla. Van nagyon jó anyagi körülmények között élő család is, akinek a downos gyerekét örökbe adtam. Ezt úgy kommentálta valaki, hogy „egy Audiban nem néz ki jól a fogyatékos gyerek.”

Hogyhogy egy lombikterhességnél nem derül ki a Down? Ott csak kivizsgálják már az anyát.

Át tudnak csúszni a gyerekek. Volt olyan gyerek, aki az invazív vizsgálaton is átment. Azt szoktam mondani, akkor az a gyerek valamiért meg akart születni. Ezt a legtöbb szülő elfogadja.

Aki hazaviszi a gyereket, az már nem válik meg tőle?

Igen, és azt látom, ők jól is élnek, nem is szoktak elválni.

És akik lemondtak?

Ott kevéssel van kapcsolatom. Sokan igyekeznek ezt elfelejteni, én pedig nem fogom őket keresni. Amennyi visszajut, nagyon nehezen viselik az örökbeadást is, ezt nem lehet meg nem történtté tenni. Volt, hogy az anya azt mondta, őt elhagyná az apa, ha megtartaná a gyereket. Aztán fél évvel később történt az aláírás, addig családbafogadással volt a baba az új családban, és akkor már nem éltek együtt a vér szerinti szülők. Úgy tudom, az anya nagyon rosszul élte meg az örökbeadást, és a nagyszülők is rosszul viselték. Ez az egész családnak nagyon nehéz döntés. Mindig el szoktam mondani, hogy ezzel megszabadul a nehézségektől, de az örömöket sem vállalja, amiket adott volna a gyerek, lesz egy bűntudat, és lehet, hogy a szomszédjában születik egy ilyen gyerek, és látni fogja, hogy nem is olyan rossz állapotú. Aki felneveli, az vállalja a nehézségeket, de az örömeket is. Én azt gondolom, nincs olyan, hogy valaki nem képes egy Down-gyerek felnevelésére. Mikor megszületett Peti, én is azt gondoltam, hogy nem leszek rá képes, és aztán vele sokkal jobban teljesítettem, mint az egészséges gyerekeimmel. Velük sok a bűntudatom, Petivel azt érzem, mindent jól csináltam.

Az örökbeadók és az örökbefogadók tartják a kapcsolatot?

Az esetek jó része nyílt. Különböző mértékű a kapcsolattartás, van, ahol rendszeresen látogatják, én ezt nem tartom feltétlenül egészségesnek, van, ahol képet küldenek róla, van, ahol egyáltalán nincs. Az öcsém családja három Down-gyereket nevel a hét gyerekük mellett, és mindegyiknél más a helyzet. Az első gyereket először családba fogadták, mert a gyámhivatal nem engedélyezte az örökbefogadást, azóta nevelőszülőként nevelik, ő volt az a kisbaba, akinél 31 hetesen derült ki. Ő nevelt gyerekük, de vér szerintinek kezelik. Nála például a nagypapa tart kapcsolatot. A második downos gyerekük egy olyan nevelt kislány, akit látogatnak a szülei, sőt néha el is viszik hétvégére. Ott van egy vér szerinti nagy testvér, aki nagyon nehezen viseli, hogy nem ők nevelik a testvérét. A harmadik gyerekük pedig 2 éves, ő örökbe fogadható lenne, de kiderült, hogy neki operálhatatlan szívproblémája van, amivel élni sincs esélye. Ezért visszalépett a potenciális örökbefogadó család, nem akarta vállalni az anyuka, hogy pár hónaposan elveszíti. Ezt elmeséltem az öcséméknek, akik elvállalták nevelőszülőként. A kardiológián minden alkalommal azzal fogadják őket: ez a gyerek még él? Azt gondolom, ezt a babát az élteti, hogy szeretetben él, családban, nagyon szeretik a nagy tesói. Ő is nevelt gyerek, de szerintem ugyanúgy szeretik, mint bármelyik gyereküket.

Te nem akartál magadhoz venni egy gyereket?

Mikor meghalt Peti, én is gondolkodtam ezen, de akkor már majdnem 44 éves voltam, és mire a gyászév letelt, már nem fogadhattam örökbe csecsemőt a korkülönbség miatt. Lett volna egy nagyobb gyerek is, de ő meg szívbeteg volt, meg is halt azóta, és úgy éreztem, ezt még egyszer nem tudnám végigcsinálni. Egyébként azelőtt én se értettem, miért vállal valaki Down-szindrómás gyereket, de a mai eszemmel én is downos gyereket fogadnék örökbe.

Miért akar valaki Down-szindrómás gyereket örökbe fogadni?

Ez egy egészen más csoport, mint az átlagos örökbefogadók. Általában van vér szerinti gyerekük, és lehetne is. Vagy a családjukban volt downos gyerek, vagy a munkájuk során kerültek velük kapcsolatba. Van egyedülálló anyuka is az örökbefogadóim között, aki felnőtt downosokkal dolgozott, és megszerette őket. Az örökbefogadóimnak minimum középfokú, de inkább felsőfokú végzettsége van.

Találkoztál már olyannal, akiről úgy gondoltad, alkalmatlan erre?

Egyszer, de ő aztán nem is végezte el a tanfolyamot. Szerintem ő semmilyen gyerekre se volt alkalmas. Meg szoktam kérdezni, van-e tapasztalatuk, és általában már éltek, dolgoztak Down-szindrómásokkal, nem egy idealizált kép alapján döntenek. Az öcsémék is látták nálunk Petit, ezért vállaltak három ilyen babát, a másik öcsémék is örökbe fogadtak egy downos kislányt.

Ezek a gyerekek felfogják, hogy örökbe fogadták őket? És ha igen, akkor átlátják, hogy az állapotuk miatt nem kellettek?

Jó kérdés. Szerintem egy jobb képességű felfoghatja. Beszéltem erről szülőkkel, ahol nagyobb a gyerek, ők szoktak erről beszélni, de nem nagyon érdekli a gyereket, nem jelent problémát. A testvérem látja, hogy a kislány megzakkan, mikor hazamegy egy hétvégére a szüleihez, de ez egy sima gyereket is megzavar. Lelkileg lehet, hogy ők is megérzik, a másik öcsém felesége azt mondta, az újszülöttként hazavitt kislány egyéves korig mintha érezte volna, hogy nem ő a vér szerinti anyja. Nyilván a hangok, szagok is mások, mint a szülőanyánál.

Ha most születne egy Down-gyerek, lenne rá várakozód?

Igen, most is van több várakozó is. Az egyik család már több éve vár egy downos kislányra, de kiajánlást nem kaptak még, pedig szinte biztos vagyok benne, hogy van olyan nagyobb downos kislány, aki intézetben él.

A közvetítés hivatalos része hogy történik?

Különböző variációk vannak. Ha a szülő keres meg, és van olyan várakozóm, aki érvényes határozattal várakozik, akkor neki szólok, és valamelyik közvetítő szervezet nyílt örökbefogadással elintézi. Ha van érdeklődő, de még nincs határozata, akkor családbafogadással odakerülhet a baba, amíg tanfolyamot végeznek. Ez egy szükséges rossz, amíg el nem intéződik, addig visszakérheti a szülő, és ez egy évig is elhúzódhat. Volt ilyen eset, és valahányszor felhívtam bármelyik felet, mindkettőnek görcsbe rándult a gyomra, attól féltek, hogy a másik vissza akarja csinálni. Van, hogy nevelőszülőként viszi haza valaki. Akikkel én foglalkozom, azok az ilyen státuszt is véglegesnek kezelik, legfeljebb valami jogi vagy anyagi ok miatt nem tudják örökbe fogadni.

Más egészségi problémával rendelkező gyerekek örökebfogadásában is segítesz?

Egy-két ilyen eset volt. Kellene valahogy intézményesíteni a sérült gyerekek örökbefogadását, de az én energiáim most végesek. Azt látom, ha egy gyerek bekerül az intézetbe, ha minimális egészségügyi problémája van, ott csak több lesz. Ahhoz, hogy egy gyerek túléljen egy szívműtétet, ott kell legyen mellette a szülő, hogy legyen kiért élni.

Él elég sok sérült gyerek a rendszerben, de kevés szülő vállalja őket. Az örökbefogadásban még a teljesen egészséges gyerekekkel is sok a gond, fejlődési elmaradások, traumák, érzelmi, tanulási, magatartási zavarok, amiket esetleg nehezebb kezelni, mint egy körülhatárolható betegséget.

Ehhez képest az én gyerekeimet várták, szerették, tehát kevésbé sérültek lelkileg, mint egy átlag örökbefogadott gyerek. Az elhagyás persze itt is megvan, ezt biztos ők is érzik… A pénzügyeken sok múlik. Én még több gyereket örökbe tudnék adni, ha ezt máshogy szabályoznák. Látok egyedülálló szülőt, aki örökbe fogadott egy Down-gyereket, és simán vállalna még egyet mellé, ha olyan juttatást kapna, mint egy nevelőszülő. Egy sérült gyerekkel tényleg több a kiadás, fejlesztések kellenek, utazni kell, nem veszik fel bölcsibe, nem mindig tud dolgozni a szülő. Ugyanakkor az intézetben többe kerülnek ezek a gyerekek, mint nevelőszülőnél, ez az államnak is jó lenne. És nem biztos, hogy a gyerek egy nevelőszülőnél van jó helyen, ahol néha 6-7 nevelt gyerek közt él. Vagy például, akinek van egy hallássérült gyereke, az már ért hozzá, ha jobban benne lenne a köztudatban, lehet, örökbe fogadna mellé még egy hallássérült gyereket. Egyébként a köztudatban az él, hogy downos gyereket nem vállalnak a szülők, közben én több, mint húsznak találtam családot, nem volt olyan, akit ne tudtam volna elhelyezni. Persze sok munka volt felkutatni a családokat.

Állami gondozott gyerekek örökbeadásában is segítesz?

Volt már ilyen eset. De sajnos általában nem tudok róluk, vagy ha tudok is, hivatalosan nem tehetek értük.

És a Tegyesz elfogadja, akit te ajánlasz?

Ilyenkor hivatalosan a gyám veheti fel velem a kapcsolatot, persze a kapcsolataim révén általában előbb tudok ezekről a gyerekekről, de ha ő felhív, tudok segíteni. Így segítettem legutóbb a súlyos szívbeteg kisbaba családba helyezésében, ő került az öcsémékhez nevelőcsaládba. Ugyanabban az intézetben élt egy kétéves downos kisfiú, ezután az ő gyámja is felhívott engem, hogy tudok-e neki is örökbefogadó szülőt. Neki is találtam egy nevelőcsaládot, akik azóta örökbe is akarják fogadni.

Aki más rendellenességgel fogadna örökbe gyereket, az is jelentkezhet nálad?

Jelentkezhet. De ha van is, aki fogadna, ha a gyerek már intézetben van, sokszor nehéz kiszabadítani őket.

Együttműködsz más szervezetekkel?

Több szervezettel, így például az Együtt az Életért Egyesülettel jó a kapcsolat. Néha más civil szervezetek is hívnak, vagy egyszerűen megtudom. Nemrég egy olyan baba született Down-szindrómával, akinél már eltervezték, hogy nyílt örökbefogadással örökbe adják az egyik civil szervezetnél. Ott nem vállalta senki, nekem szólt valaki, nekem meg volt várakozó családom. Felhívtam a vezetőt, a család megkereste a szervezetet, és rajta keresztül örökbe fogadhatták. Engem nem érdekel, ki aratja le a babérokat egy örökbefogadás után, csak hogy a gyerek családba kerüljön. Én a legjobban annak örülnék, ha a saját gyerekemet nevelhetném, bár az agyammal meg tudom magyarázni, hogy Peti halála révén mennyi jót tehetek, de ettől nem érzem magamat hű de jónak. Én ezt Peti miatt csinálom. Vele beléptem egy világba, ami sokkal jobb, mint ez a világ, én annyi jó embert ismertem itt meg. Pedig előtte is sok jó embert ismertem, a nagycsalád révén, meg hívő is vagyok, de ha Peti nem lenne, sose kerülök bele, akkor ma is furcsán néznék azokra, akik Down-szindrómás gyereket akarnak örökbe fogadni. Ezért is ódzkodom attól, hogy ezt szélesre kiterjesszük, évi 70-80 új családdal kerülök kapcsolatba, és ezen a szinten ennél többet nem is lehet ellátni. Ha jön egy eset, gyorsan kell megoldani, minden más háttérbe szorul, olyankor a saját családommal szemben is van lelkifurdalásom.

S egy sikeres örökbeadás is okoz dilemmákat. Volt olyan esetem, ahol a család nem akarta hazavinni a babát, abban az évben 4 örökbeadásom volt, nem állt sorban senki. Átmenetileg odakerült az egyik önkéntesünkhoz a baba, hogy ne intézetbe menjen, majd öt hónap után a szülők úgy döntöttek, hogy mégis hazaviszik. A mai napig azt mondja az anyuka, hogy élete legjobb döntése volt. És ha akkor azonnal lett volna örökbefogadó, nem viszik haza. Ezért mindig van bennem egy ambivalencia, ha nagyon hamar találok örökbefogadót, hogy megtettem-e mindent, hogy a saját családjában nőjön fel a gyerek. Mert neki szinte minden esetben ott a legjobb, még ha rosszabb körülmények között is él. Más gyereket sem adunk örökbe azért, mert máshol gazdag családban élhetne…

De, a gyerekek nagy részét egyebek mellett anyagi okok miatt is adják örökbe.

Az egyik dadánk egyszer ellátogatott egy nagyon szegény családhoz, ahol a Down-gyerek döngölt padlós házban nevelkedett, és az apa bántalmazta az anyát. Akkor a dada felhívta a Down Alapítvány pszichológusát, aki azt mondta, menj vissza még egyszer, nézd meg alaposan, hogy ez az anya szereti-e a gyerekét. Ő visszament, és azt látta, hogy az anya nagyon szereti a babát, szépen gondozza, a gyerek is szereti az anyát. És akkor a pszichológus azt mondta, hogy ez a gyerek ebbe a családba született, neki ez a sorsa. Egyébként az anya később otthagyta az apát és szépen felnevelte a gyereket, talán ez a baba is erőt adott neki.

Az interjúban Éva sokat mesél az öccséről, akinek a családja három Down-gyereket fogadott be nevelőszülőként. Az Együtt az Életért Egyesület egy kisfilmet forgatott erről a családról, amiben feltűnnek a gyerekek is.

 

The post „Eddig szinte minden Down-szindrómás gyereknek találtam családot” appeared first on Gyereksorsok.

]]>